Különösre sikeredett a tálibok három napos oslói tárgyalása, melynek fő témái az Afganisztánt érintő gazdasági, humanitárius, biztonsági, és egészségügyi kérdések voltak.
Míg az előző héten – valószínűleg tárgyalópartnereik meglágyítása érdekében – az afganisztáni iszlamisták ígéretet tettek arra, hogy a lányok számára is lehetővé teszik, hogy márciustól folytassák az iskolai tanulmányaikat, hétfőn már kellemetlenebbül alakult számukra az egyeztetés. A tárgyalások második napján ugyanis a tálibok beismerték, hogy az észak-afganisztáni Balh tartományban rövid időre őrizetbe vettek negyven embert, mert külföldre akartak szökni. Ezzel a tálib vezetés gyakorlatilag hivatalosan is elismerte: akadályozzák az embereket abban, hogy elhagyják az országot.
A tálibok legfőbb célja most az, hogy valamiképpen elismertessék magukat Afganisztán legitim vezetőinek, erre azonban egyelőre nem sok esélyük van. Korábban az afgán dzsihadisták abban reménykedtek, hogy beáll mögéjük Kína, Pakisztán, Irán és az Egyesült Arab Emírségek, a mai napig egyetlen ország sem ismerte el a legitimitásukat. Legalább ilyen fontos – sőt, a jelen helyzetben talán a legfontosabb – hogy a tálibok el szeretnék érni, hogy oldják fel az afgán központi bank több milliárd dolláros tartalékát, amelyet az Egyesült Államok még a tálib hatalomátvételt követően vett zár alá. Afganisztán ugyanis mostanra teljesen kiszakadt a nemzetközi pénzügyi rendszerből, ami miatt egyre fenyegetőbb, hogy összeomlik a teljes gazdaság. A közép-ázsiai országban ráadásul már most éhezik az ország fele, így ha a táliboknak tovább kell várniuk a külföldi pénzekre, könnyen lehet, hogy még jobban megcsappan a támogatottságuk.
Más a helyzet azonban az országnak szánt segélyek terén, ahol mintha már olvadna a jég. Míg Amerika továbbra is kitart amellett, hogy az Afganisztán elleni szankciókat továbbra is fenn kell tartani, addig a Norvég Menekültügyi Tanács (NRC) főtitkára, Jan Egeland arról beszélt, hogy mindenképpen fel kell oldani ezeket az intézkedéseket. – Nem tudunk életeket menteni, amíg nem oldják fel az összes szankciót – fogalmazott Egeland, aki figyelmeztetett, hogy a segélyek befagyasztása miatt pont azok a civilek szenvednek, akiknek a védelmére százmilliárdokat költöttek el korábban a NATO-tagállamok. Hogy mi lesz a nyugati szankciók és a támogatások sorsa, azt egyelőre nem tudni, annyi azonban bizonyos, hogy a tálibok meglehetősen optimisták ebben a kérdésben. Külügyminiszterük az AP hírügynökségnek elmondta: biztosak abban, hogy támogatást kapnak Afganisztán humanitárius, egészségügyi és oktatási szektora számára.
A nagy kérdés azonban továbbra is az, hogy meddig maradhat Afganisztán – Mianmar mellett – a nemzetközi közösség páriája, amelynek még az ENSZ Közgyűlésében sem lehet helye. A tárgyalások utáni megszólalásokból leginkább arra lehet következtetni, hogy a nyugati hatalmak egyelőre még kivárnának, vagyis megnézik, milyen mértékben teljesítik a tálibok az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó ígéreteiket. Az eddigiek alapján azonban a tálibok bizonyítványa meglehetősen csúfos, a valóság ugyanis nagyon távol esik az ígéretektől. Múlt héten például két afgán női jogvédőt rabolhattak el, de az is ismert, hogy a nők jogainak korlátozása ellen tüntetőket gyakran őrizetbe veszik, fenyegetik és megverik. Sőt, újabban arról keringenek információk, hogy egyes nők végleg eltűnnek, mert meggyilkolják őket, ezért pedig senkit nem vonnak felelősségre. Így – függetlenül attól, hogy mi mindent ígérnek a nemzetközi közösségnek – a táliboknak várhatóan még sokat kell várniuk a nemzetközi elismerésük előszobájában.
