Egyre feszültebb a hangulat Moszkvában is. Miközben Vlagyimir Putyin már a NATO támadásától tartva otthon is erősít, és felkészülve minden eshetőségre legmagasabb készültségi szintbe helyezte az orosz Hadászati Rakétacsapatokat (RVSZN), és nukleáris csapatokat, az embereket és az elemzőket is egyre inkább a szankciók lehetséges hatásai érdeklik. Ennek kapcsán is egyre hangosabban jelennek meg a Kremllel szemben kritikus hangok. Így a következetesen Putyint bíráló ismert közgazdász Vlagyiszlav Inozemcev már arról ír, hogy hétfőn az orosz gazdaság új világra ébred.
Az elfogadott szankciók ugyanis szerinte az orosz gazdaság kritikusan fontos szektorait érintik. Nem arról van szó, hogy a G7 csoport országai – az Egyesült Államokkal az élen – hajtóvadászatot kezdtek a Kreml környezetében lévő oligarchák és családjaik vagyona ellen. Ezzel nem lehet megdönteni Putyin rendszerét, hiszen ez az elit – még ha egyesek szívják is a fogukat – nem fordul szembe a hatalommal. A nemzeti bank mozgásterét azonban szűkítik a szankciók, néhány bankot pedig a bankközi tranzakciókat rögzítő rendszerről (SWIFT) lekapcsolva kizárnak a nemzetközi pénzügyi rendszerből. De az európai országok többsége lezárta az orosz légi társaságok előtt a légteret is. Komoly csapás lesz, ha a társaságoknak vissza kell adniuk a lízingelt gépeiket is, és nem jutnak hozzá alkatrészekhez sem. Ezen kívül a legkorszerűbb chipek értékesítésének tilalma is rendkívül érzékeny lehet, hiszen visszatartja Oroszországot a technológiai fejlődésben.
Inozemcev felhívja a figyelmet arra is, hogy az orosz tartalékokat jelentős mértékben „dedollarizálták”, és az amerikai valuta aránya ebben már csak 17 százalék. Nagyobb gondot okoz ugyanakkor a közgazdász szerint, hogy a 643 milliárd dollárnyi tartalékból mintegy 450 milliárd külföldiek által jegyzett értékpapírokban, és külföldi bankokban elhelyezett betétekben van. S ha a G7 csoport országai korlátozzák a hozzáférést, akkor ehhez – attól függetlenül, hogy milyen valutában van – nehéz lesz hozzáférni. A nemzeti banknak készpénzben 30-35 milliárd dollárnyi tartaléka van, emellett 140 milliárdnyi aranyban. Az azonban nem világos, hogy ezt hogy lehet felhasználni a nem készpénzes forgalomban.
Emellett a lakossági tartalékok nagysága 30 trilliárd rubel, és ennek mintegy ötöde van valutában. Ehhez a lakosság remélhetően hozzá tud jutni, ám nem világos, hogy mi lesz a vállalati valuta számlákkal. Az sem egyértelmű Inozemcev szerint, hogy milyen mértékben tud majd a nemzeti bank interveniálni a rubel árfolyamának megtartása érdekében. Az aranytartalék értékesítése a szankciók közepette nem egyszerű. Erről az ügyletet 2019-ben Törökországgal megkötő, és a műveletet Uganda közbeiktatásával végrehajtó venezuelai központi bank szakemberei tudnának mesélni. Itt mindössze 2 tonna aranyról volt szó, míg Oroszország aranytartaléka ennél jóval több. Az sem egyértelmű, hogy a számlák lezárása esetén hol landolhatna a nemes fém ára. Inozemcev szerint a hétfői nap az orosz pénzpiacok számára nagyobb megrázkódtatás lesz, mint 1998. augusztus 17-ének reggele.
A közgazdász úgy látja, a rubel árfolyama és a tőzsde zuhanása miatti pánik, és Oroszország morális elítélése mellett érzékenyen érinti majd az országot az áruszállítási láncok gyors megszakadása. Az import kiesése főképp néhány szektorban nagyon nehéz lesz, és ez a mostanihoz képest is hatalmas áremelkedéshez vezet. Inozemcev szerint idén komoly gazdasági eséssel kell számolni, az infláció mértékét pedig nem is érdemes megjósolni. A közgazdász szerint ez hatalmas ár azért, hogy Putyin Ukrajnát a szuverenitása megszüntetésével az „orosz világ” részévé akarja tenni. Inozemcev mindezt még azzal fejeli meg, hogy mindez nem következett volna be, ha a Krím után a Nyugat határozottabb.
Másképp látja a helyzetet a Kremlhez közel álló politológus Szergej Markov. Az elemző felhívja a figyelmet arra, hogy a történelmi tapasztalatok alapján az országra nehezedő nyomás csak felsorakoztatja a társadalmat a vezetés mögé. Véleménye szerint az elitet sem fordítják szembe a szankciók Putyinnal, sőt még fegyelmezettebbé és nemzetibbé teszik. S ez a nyomásgyakorlás csak megkeményíti az orosz politikát is, így Európa könnyen geopolitika viharba kerülhet. Markov szerint Putyin támogatása 90 százalékosra emelkedhet, a katonai műveletek pedig még határozottabbak és keményebbek lesznek. A politológus úgy látja, ha az ellenség bekeményít, az csak annak visszajelzése, hogy Oroszország valamit jól csinál. Az ország egy részének véleményét kifejezve szerinte Oroszországot ígéretetekkel, mosolyokkal meg lehet téveszteni, legyőzni azonban nem.
A vélemények megoszlását jól mutatják az Inozemcev eszmefuttatásához fűzött kommentárok. Míg az egyik oldal egyetértőn, de aggodalommal viszonyul e prognózishoz, a másik sértettnek tartja, aki csak az ellenség malmára hajtja a vizet. Még a közgazdásszal egyetértők is megjegyzik, hogy a többség egyelőre mindenképpen kiáll Putyin és politikája mellett.
A dolgok megértéséhez érdemes tudni, hogy Oroszország a világ egyik legnagyobb gazdasága, míg a szankciók azért még most is elmaradnak mondjuk az Iránnal szemben kivetett büntető intézkedésektől. Elsősorban azért, mert Oroszország és Európa függése kölcsönös. Az orosz gazdaság integrált része a világgazdaságnak, bruttó hazai terméke a világon nominális értelemben a 12. legnagyobb (1,65 billió dollár), vásárlóerő paritás alapján pedig a 6. legjelentősebb (4,3 billió dollár). Oroszország az Európai Unió első számú energiaexportőre, olajexportjának 30 százalékát, gázexportjának 35 százalékát és szénexportjának 20 százalékát adja.
Percről percre tudósításunkat az orosz–ukrán háborúról itt olvashatja.
