Egész napos, de azt is mondhatjuk: közel három, sőt, hét éves vita után a tagállamok végre megállapodtak a közös uniós menekültpolitika új szabályozásában. Kötelező áthelyezés nem szerepel a szövegben, de valamilyen formában ki kell fejezni a szolidaritást.
A 2015-ös menekültválság után még a Juncker-bizottság terjesztett elő egy javaslatot, amelyet felváltott a Von der Leyen-féle testület 2020 őszi kezdeményezése, a Menekültügyi és Migrációs Paktum. Ebben kilenc jogszabály van, amelyek közül két kulcsfontosságú dokumentumról, a menekültügyi eljárásrendeletről, valamint a menekültügyi és migrációkezelési rendeletről egyeztek meg a belügyminiszterek egész napos vita után.
A döntés meggyőző többséggel született, ebben az ügyben nincs vétó-lehetőség. Két ellenszavazat volt: Magyarország és Lengyelország. Illetve öt kormány tartózkodott. A magyar álláspontot a nap során Rétvári Bence államtitkár képviselte, aki ezt mondta: „Minden olyan lépést támogatunk, amely az illegális migráció ösztönző hatásait csökkenti, de semmilyen lépést nem támogatunk, amely ösztönzi az illegális migrációt, amelyik meghívólevet jelent Európába”. A magyar kormány szerint a javaslat az utóbbi körbe tartozik, ezért azt kérték – a lengyel kormánnyal egyetemben –, hogy kerüljön az ügy az állam- és kormányfők tanácsa elé. Itt már ugyanakkor érvényesíthette volna bármelyik kormányfő a vétójogát.
A legtöbb tagállam áttörésnek, mérföldkőnek, kulcsfontosságú eseménynek és az európai összefogás megnyilvánulásának nevezte a döntést. „Egyetlen tagállam sem képes egyedül megbirkózni a migráció kihívásaival. A frontvonalbeli országoknak szükségük van a szolidaritásunkra. És minden tagállamnak támaszkodnia kell az elfogadott szabály felelősségteljes betartására. Nagyon örülök, hogy ennek alapján megegyeztünk a tárgyalási álláspontunkban” – jelentette ki nem kis megkönnyebbüléssel a szavazást követően a svéd elnökség nevében Maria Malmer Stenergard, svéd migrációs miniszter. Ez tehát azt jelenti, hogy ennek a mandátumnak a birtokában kezdődnek meg az egyeztetések az Európai Parlamenttel, amely már korábban elfogadja a saját álláspontját.
Az egyik kulcsfontosságú elem, hogy kötelező határrendészeti eljárásokat is bevezetnek annak érdekében, hogy az EU külső határain gyorsan felmérjék, hogy a menedékkérelmek megalapozatlanok vagy elfogadhatatlanok. A menedékjogi határeljárás alá vont személyek nem léphetnek be a tagállam területére – zárt táborban őrzik őket a határon, amelyek kialakítására és a határőrizet megerősítésére egymilliárd eurós pótlólagos forrást már elkülönített az EU.
Amennyiben a kérelmező nem jogosult a védelemre – és az esetek több mint nyolcvan százalékában ez a helyzet –, akkor vissza kell küldeni. Az eljárás teljes időtartama nem haladhatja meg a 6 hónapot.
A jelenlegi rendszer kiegyensúlyozása érdekében, amelyben a menedékkérelmek túlnyomó többségéért néhány tagállam felelős, új szolidaritási mechanizmust javasolnak, amely egyszerű, kiszámítható és működőképes. Az új szabályok a kötelező szolidaritást tartalmazzák, amelynek formájáról a tagállamok dönthetnek. Ezek a hozzájárulások magukban foglalják a menedékkérők áthelyezését, a pénzügyi hozzájárulásokat vagy az alternatív szolidaritási intézkedéseket, például a személyzet kiküldését vagy a kapacitásépítésre összpontosító intézkedéseket. „Soha egyetlen tagállam sem lesz köteles áthelyezéseket végrehajtani” – szögezi le a dokumentum. Ha azonban egy állam ezt nem vállalja, minden át nem vett menedékérő után 20 ezer eurót köteles fizetni, amely a fogadó ország terhein könnyít. Az áthelyezés akkor jöhet szóba, ha egy ország súlyos migrációs nyomással kénytelen szembenézni, amely meghaladja a kapacitásait. A tagállamok számára külön számítás alapján határozzák meg, hogy szükség esetén hány menedékkérőt kell átvenniük, ha nem akarják a szolidaritás más formáit választani.
A rendelet olyan intézkedéseket is tartalmaz, amelyek célja a menedékkérő általi visszaélések megakadályozása és a másodlagos mozgások elkerülése (amikor a migráns eltávozik abból az országból, ahová először érkezett, hogy máshol védelmet vagy végleges letelepedést kérjen). A rendelet például kötelezettséget ír elő a menedékkérők számára, hogy az első beutazás vagy jogszerű tartózkodás helye szerinti tagállamban jelentkezzenek, ellenkező esetben a megszerezhető jogaikat kockáztatják.
Az intézményközi tárgyalások sem ígérkeznek könnyűnek, a Parlament ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy kötelező áthelyezés vonatkozzon a tagállamokra. Ugyancsak vitás lehet az a pont, hogy a határeljárás során kiskorú személyeket őrizetbe lehet-e venni. Több tagállam már most jelezte, hogy ezzel nem ért egyet. A cél az, hogy a jövő évi EP-választások előtt megszülessen és hatályba is lépjen a jogszabály – vagyis a 2024 júliusában hivatalba lépő magyar elnökségnek már nem lesz dolga vele.
Az éppen Türkmenisztánban tartózkodó Orbán Viktor egyből kifakadt a Facebook-oldalán: „Brüsszel visszaél a hatalmával. Át akarják telepíteni Magyarországra erővel a migránsokat. Ez elfogadhatatlan! Erőszakkal akarnak bevándorlóországot csinálni Magyarországból.” Ugyanakkor az unió menekültügyi reformja valójában azt jelenti, hogy mindenkinek vagy be kell fogadnia menekülteket, vagy fizetni kell a rá jutó személyenként körülbelül hétmillió forintnak megfelelő összeget.
