Az amerikai republikánus párt jelöltállító kongresszusán a merényletkísérletet ép bőrrel megúszó Trump egyrészt hivatalosan is pártja elnökjelöltjévé vált, másrészt pedig megnevezte alelnökjelöltjét a 40 éves J. D. Vance ohiói szenátor személyében. Ebben a cikkben (1) ismertetem Vance politikai pályafutását, (2) rávilágítok a Trump döntése mögött sejthetően meghúzódó megfontolásokra, végül (3) Trump személyzetpolitikájával kapcsolatos mintázatok alapján vonok következtetést a novemberi választások kívánatos kimenetelére nézve.
1. Vance politikai pályafutása
A) Vance rövid életrajza: egyszerű sorból a szenátusba
Az idén 40. életévét betöltő Vance fiatal kora ellenére rendkívül színes pályafutást tudhat magáénak. Az ohiói születésű Vance középiskola után a haditengerészet kötelekében Irakban szolgált, majd a Yale-en folytatott jogi tanulmányokat. A diploma megszerzése után Peter Thiel republikánus megadonor kockázati tőkebefektetéssel foglalkozó vállalkozásában dolgozott, innen kiválva hozta létre saját, alapvetően informatikai befektetésekkel foglalkozó cégét. 2016-ban adták ki „Hillbilly Elegy” (magyar címén: „Vidéki ballada az amerikai álomról”) című emlékiratait, melyben a kanonikus értelmezés szerint a Trumpot 2016-ban győzelemhez segítő rozsdaövezeti fehér munkásosztályt mutatja be. 2022-ben republikánus színekben Ohio állam szenátorává választották.
B) Vance korábbi nyilvános megszólalásaiban bírálta Trumpot, saját politikai karrierje beindítása után azonban megtért hozzá
A 2016-os elnökválasztást megelőző kampány alatt Vance még élesen bírálta Trumpot, többek között az Atlantic-ben közölt esszéjében egyenesen „kulturális heroinként” aposztrofálta őt, egy olyan fájdalomcsillapítóként, amely nem kínál való megoldást a problémákra, sőt, inkább súlyosbítja azokat. Sőt, magát korábban a republikánus párt centrista, a Trump által képviselt populista ideológia ellenfeleként tételező „Never Trump” mozgalom tagjának nevezte.
Mindazonáltal elnöki ciklusa alatt Trump olyan mértékben formálta saját képére a republikánus pártot, hogy ő ellenében a siker esélyével nem indulhatott jelölt a választáson. Ennek megfelelően a republikánus ohiói szenátorjelöltek az előválasztásuk előtt Trump kegyeiért versengtek. Ennek keretében Vance 2021 januárjában felkereste Trumpot annak floridai birtokán, és tékozló fiúként vallotta meg, hogy a média korábban megvezette őt, és ma már tisztán látja, hogy végig Trumpnak volt igaza. Az elnök támogatásáról biztosította Vance-t, aki ezen endorsement nyomán simán megnyerte az előválasztást, majd – kevésbé simán, de demokrata ellenfelét is legyőzve – Ohio állam szenátora lett. Kampánya alatt Vance tehát korábbi nézeteit egészében megtagadva Trump üzeneteinek visszhangzójává vált, politikai autonómiáját ebben az értelemben elvesztette.
C) Vance aktuális politikai krédója: izolacionizmus, abortusztilalom, vak lojalitás
Vance politikai ideológiája 2024-re egyfajta keményvonalas trumpizmusként tűnik megszilárdulni. Külpolitikai kérdésekben általánosságban izolacionista álláspontot képvisel. Ellenzi Ukrajna pénzügyi és katonai támogatását, sőt, egy olyan béketervet szorgalmaz, amelynek keretében Putyin elnök megtathatná a 2014 óta erőszakkal megszerzett ukrán területeket; az Amerikát mélyen megosztó abortuszszabályozás kapcsán kizárólag akkor tartja elfogadhatónak a művi terhességmegszakítást, ha a terhesség az anya életét veszélyezteti (tehát még szexuális erőszak nyomán előálló terhességek kapcsán sem engedélyezné azt); a Trump által hangoztatott elcsalt 2020-as elnökválasztás narratívának hitelt adva kijelentette, hogy Pence alelnöknek nem lett volna szabad Biden győzelmét kihirdetnie, hanem a Trump-kampány által megküldött hamis (Vance eufemisztikus szóhasználatában: „alternatív”) elektori szavazatokra is tekintettel kellett volna eljárnia, ezzel lényegében Trumpnak adva a győzelmet.
Nem érdemes azonban részleteiben vizsgálni az egyes szakpolitikai kérdésekben elfoglalt álláspontját. A lényeg az ezen álláspontok mögött meghúzódó egységes magyarázat, ami pedig evidens: Trump feltétlen és teljes kiszolgálása, akár a jogállamiság alapvető normáinak rovására is.
2. Miért Vance-et választotta Trump alelnök-jelöltjének? – önbizalom és bosszúvágy
A) Az alelnökjelölt kiválasztásának szempontjai
Az alelnökjelölt személyének kiválasztása során az elnökjelöltek óhatatlanul elárulnak valamit stratégiájukról. A választás szempontjait jellemzően egy olyan választói réteg bizalmának megszerzése vagy megerősítése adja, amely a választási győzelem szempontjából kulcsfontosságú, ám az elnökjelölt nem érzi elégségesnek az adott társadalmi csoporttól felé áramló támogatást. Ez összefonódhat olyan szimbolikus ügyekkel, mint pl. a párt aktuális politikai irányvonalának való megfelelés szándéka.
Így pl. 2016-ban a megfontolt, higgadt benyomást keltő Pence jelölése Trump kiszámíthatatlan természetét volt hívatott ellensúlyozni, Kamala Harris személye illeszkedett a demokrata párt azóta gyengülni látszó identitáspolitikai (átfogóbban: kulturális progresszióval kapcsolatos) törekvéseibe. Ebben a kontextus érdemes tehát elemezni Vance jelölését: milyen vélt hátrányt kíván ellensúlyozni vele Trump, vagy milyen politikai irányvonalat kíván erősíteni?
B) A lehetséges jelöltek
Így pl. a korábban az elnökjelöltségért ringbe szálló, idén pedig lehetséges alelnök-jelöltként is feltűnő Marco Rubio szenátor kubai származása okán a spanyolajkú választók megszólításában lehetett volna Trump segítségére. Sok egyéb szempont mellett az, hogy Trump választása végül nem rá esett azt tükrözi, hogy kellően magabiztosnak érzi magát ezen választók támogatását illetően, önbizalma pedig nem is alaptalan. A korábban csatatérállamként nyilvántartott Florida ma már stabilan republikánusnak tekinthető, aminek oka első sorban éppen a bevándorlásellenes latino szavazók republikánus párthoz történő átsorolása. Hasonló mondható el Arizona államról, amelyet 2020-ban Biden még meg tudott nyerni (rendkívül szűk, mindössze 11 000 szavazatos többséggel), mostanra a közvéleménykutatások azonban Trump 4–5 százalékos előnyét mutatják.
Felmerült Glenn Youngkin, Virginia állam kormányzójának neve is, az ő jelölése értelemszerűen Virginia elhódításában segíthette volna Trumpot, ez azonban nem bizonyult elég súlyos érvnek Youngkin mellett. Ebből két következtetés vonható le: egyrészt a közhangulat az amúgy stabilan demokrata Virginia államot már Trump szempontjából nyerhetőnek minősítette (ezért foroghatott közszájon Youngkin neve), másrészt Trump nem látja szükségesnek győzelméhez Virginia állam 13 elektori szavazatát.
Doug Burgum Észak-Dakota állam kormányzója jelöltsége mellett szólt stabil, kiszámítható és mérsékelt politikai reputációja, amely a középre húzó és Amerikát egyesíteni képes Trump imázsát erősíthette volna. Burgum a republikánus párton belül meghúzódó ideológiai törésvonalakon átívelő elismerésnek örvend. Az ő jelölésével Trump azokat a független, ingadozó, ám alapvetően a republikánusokhoz húzó választókat célozhatta volna meg, akiknek szavazatai döntő fontosságúak. Az, hogy Trump végül nem Burgum mellett döntött önbizalmat sugároz: az eleddig felhalmozott támogatást elégségesnek érzi ahhoz, hogy sima győzelmet arasson Biden felett.
C) A Vance jelölése mögött meghúzódó megfontolások
Mindezek tükrében vizsgálandó, hogy Vance milyen hozzáadott értéket képvisel Trump kampányához. Vance Ohio állam szenátora, szociokulturális hátterét tekintve pedig a Trump bázisához tartozó fehér munkásosztályból származik, érti a nyelvüket, könnyen megtalálja velük a hangot. Az amerikai dezindusztrializáció következtében egzisztenciális kiszolgáltatottságba taszított rozsdaövezet államai – Michigan, Wisconsin, Pennsylvania – 2016-ban Trumpot támogatták, 2020-ban Bident. A közvéleménykutatások jelenlegi állása szerint – figyelemmel arra, hogy a „Sunbelt States” csatatér államai, Georgia, Arizona, North Carolina elúszni látszanak – Bidennek csak úgy lehet esélye az elnökség megtatására, ha a rozsdaövezetben sikerül megtartania Michigant, Wisconsint és Pennsylvaniát is, melyek együttesen 44 elektori szavazatot jelentenek a győzelemhez szükséges 270-ből. Vance jelölése tehát lényegében Biden stratégiájának gyengítésére szolgál. Ha a fent három államból akár csak egy is átfordul, Trump szinte bizonyosan megnyeri a választást. Vance ebben lehet Trump segítségére.
A nemzetközi sajtó lassan kanonikussá váló magyarázata szerint továbbá Trump Vance-ben látja a „Make America Great Again” vagy „MAGA” mozgalom (a republikánusok trumpista szárnya) folytatóját. Jelölése szimbolikus gesztus: egy rendkívül fiatal, ám Trump mellett végsőkig elkötelezett, érte korábbi önmagát is megtagadó figura viheti tovább a trumpizmus fáklyáját, akkor is, ha maga Trump már visszavonult az aktív politizálástól.
3. A Trump személyzetpolitikája által kiváltott aggodalmak
Akárkit jelölt is Trump, korábbi elnöksége alatt követett személyzetpolitikája alapján következtetést vonhatunk a tőle várható politikára. Általánosságban elmondható, hogy aki együtt dolgozott Trumppal, az haraggal vált el tőle, melynek egyesek nyilvánosan hangot is adtak. Korábbi kabinetjéből szinte mindenki Trump ellen fordult, így például John Bolton volt nemzetbiztonsági főtanácsadó, Bill Barr volt igazságügyi miniszter, akit Trump a 2020-as választás után arra utasított, hogy hamis jelentéseket tegyen közzé az általa vizionált választási csalásról vagy Mike Pence, akit egyenesen meglincselni akart a 2021. január 6-án a Capitolium-ba betörő csőcselék, és akit Trump ugyancsak arra akart rávenni, hogy a 2020-as választáok után Biden helyett őt hirdesse győztesnek. Rex Tillerson volt külügyminiszter úgy fogalmazott, hogy Trump „olyan hülye, mint a kő” („dumb as a rock”), Michael Cohen, Trump korábbi ügyvédje konkrétan bíróságon vallott volt főnöke ellen, John Kelly korábbi kabinetfőnök pedig nevét vállalva erősítette meg azokat a Trumpra nézve rendkívül dehonesztáló pletykákat, amelyek szerint többek között „suckers and losers”-nek (körülbelül nyomorult veszteseknek) nevezte a háborúkban elesett vagy megsérült amerikai katonákat.
Minderre tekintettel álláspontom szerint a konkrét alelnök-jelölt személye abból a szempontból érdektelen, hogy melyik párt győzelme volna kívánatos Magyarország, Európa, Amerika és végső soron a világ szempontjából. Trump jól láthatóan képtelen együttműködni másokkal, akik közel kerülnek hozzá, azok szinte kivétel nélkül meggyűlölik.
