„Ahogy az állam nem létezhet hadsereg nélkül, úgy egyház nélkül sem!” – jelentette ki Petro Porosenko ukrán elnök, aki a nacionalizmus felkorbácsolásával igyekszik ismételni a tavaszi választásokon. Ennek jegyében fordult az ortodox egyházak között tiszteletbeli elsőségnek örvendő Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus fejéhez I. Bartolomaiosz ökumenikus pátriárkához azzal a kéréssel, hogy nyilvánítsa az ukrán ortodox egyházat autokefállá, azaz Moszkvától független, egységes nemzeti ortodox egyházzá. Bartolomaiosz erre ígéretet tett, amit a napokban meg is erősített.
Kirill moszkvai pátriárka azzal fenyeget, ha az ukrán ortodox egyházat függetlenné nyilvánítják, akkor megszakítja a kapcsolatokat Konstantinápollyal. Ugyanúgy, ahogy tette azt akkor, amikor Konstantinápoly a szárnyai alá vette és önálló ortodox egyházként ismerte el az észt pravoszlávokat. Az orosz ortodox egyház ugyanis Örményország és Grúzia kivételével a volt Szovjetunió összes egykori tagállamát kánoni területének tekinti. Moszkvát akkor sikerült megbékíteni, most azonban ennél jóval bonyolultabb a helyzet.
Egyrészt a feszült politikai helyzet miatt, másrészt az ukránok leválása érezhetően gyengítené a Konstantinápollyal vetélkedő Moszkva befolyását az ortodox világban. A két patriarchátus között enélkül is feszült a viszony azóta, hogy az orosz ortodox egyház távol maradt a 2016-os krétai pánortodox zsinatról.
Az ukrán pravoszláv egyház megosztott. Egyik része – ragaszkodva a hagyományokhoz – a moszkvai patriarchátus fennhatóságát ismeri el, míg a másikból a kormányzat igyekszik megteremteni a Moszkvától független ukrán egyházat. Ráadásul van még egy harmadik önállósodott egyház is, de I. Bartholomaiosz és a többi 13 ortodox nemzeti egyház idáig csak az orosz ortodox ágat ismerte el Ukrajnában. A legnagyobb közülük a moszkvai patriarchátushoz tartozó ukrán ortodox egyház – a maga mintegy tízezer papjával – háromszor akkora, mint az 1992-ben leválasztott kijevi patriarchátus. Még akkor is, ha a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint egyre több ortodox keresztény vallja magát az utóbbihoz tartozónak.
A viszály az elnökválasztás közeledtével újabb szintet lépett. Petro Porosenko ezt a témát is az euroatlanti integráció kérdéseiben tapasztalt arroganciával és rámenősséggel vetette fel. Némi sarkítással a Moszkvától való egyházi elszakadást az ukrán függetlenségi törekvések egyik dimenziójaként állította be. Az országban folyó „hibrid” háborút képletesen szólva a pravoszláv egyházra, a vallásra is kiterjesztette. Mint fogalmazott, az ortodox egyház az utolsó intézmény, amely Ukrajnát Oroszországhoz köti, és levágja „az agresszor összes csápját”.
A döntés most Konstantinápoly kezében van. I. Bartolomaiosz már el is küldte Kijevbe két képviselőjét – talán jelzésértékű, hogy az egyik püspököt az Egyesült Államokból, míg a másikat Kanadából. Dúl a kánonjogi vita a független egyház létrehozásának lehetséges módjairól, s mindkét fél, Moszkva és Konstantinápoly is mozgósítja a szövetséges egyházakat. Közben a konstantinápolyi patriarchátussal szoros kapcsolatban lévő görög állam egymás után tagadja meg a vízumot az orosz ortodox egyház papjaitól, ami miatt már az orosz külügyminisztérium is tiltakozott.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 20. számában jelent meg, 2018. szeptember 28-án. Keresse a lapot az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 20. számban? Itt megnézheti.
