„A háború talán legkomplexebb, legösszetettebb ukrán művelete volt, nagyon jelentős siker, messzeható következményekkel, de a háború menetében alapvető változást nem okoz. Oroszország vissza fog ütni, de az elszenvedett veszteségeket nem lesz képes pótolni” – írja a Facebookon Rácz András Oroszország-szakértő.
Rácz András azt írja, az ukránok által nyilvánosságra hozott információk szerint öt repülőtér támadását biztosan tervezték, és az orosz védelmi minisztérium is elismerte, hogy öt repteret támadás ért. A támadást pontosan a mai, június 2-i, isztambuli fegyverszüneti tárgyalások elé időzítették. Részben azért, hogy demonstrálják Ukrajna elkötelezettségét arra, hogy szükség esetén képes továbbra is hatékonyan harcolni, részben pedig azért, hogy a tárgyalások közelsége moderáló hatást gyakoroljon Moszkva válasz-reakciójára.
Rácz szerint jól jellemzi a Nyugat és Ukrajna viszonyában meglévő bizalmi deficitet, hogy a jelenleg ismert információk szerint Kijev egyetlen nyugati szövetségesnek sem szólt a támadás tervéről, nem avattak be senkit. Láthatóan nem akarták veszélyeztetni a művelet sikerét azzal, hogy esetleg valamelyik nyugati vezető eszkalációtól tartva az utolsó pillanatban figyelmeztesse az oroszokat. Ugyanebből az is következik, hogy a támadást Ukrajna kizárólag a saját képességeire alapozva tervezte meg és hajtotta végre, ideértve a tervezést, a célok felmérését, a használt eszközök fejlesztését és tesztelését és magát a bevetést is.
Rácz András véleménye szerint az okozott veszteség nagyon súlyos, de pontos, végleges számokat még nem lehet mondani. Az ukránok kezdetben negyven gép megsemmisítéséről beszéltek, később ez úgy módosult, hogy a bevethető orosz nehézbombázók 34 százalékát pusztították el, de ennek megválaszolásához meg kell várni, hogy legyen elegendő visual (videó, műholdfelvétel, stb.), amin meg lehet számolni a roncsokat.
Másfél évig tervezték az ukránok a Pókháló-hadműveletet
Donald Trump nem tudott az akcióról, amely valószínűleg megadja a mai isztambuli tárgyalások alaphangulatát.
Az elveszített hadászati bombázók többsége ugyanakkor, írja Rácz András, pótolhatatlan. Oroszország három típust tart rendszerben: Tupoljev Tu-95, Tupoljev Tu-22M3, Tupoljev Tu-160. Az első kettőnek évtizedekkel ezelőtt leállt a gyártása, mostanra a gyártósorok sincsenek már meg. Tu-160-asokat tudnak ugyan gyártani, de évente csak egy-három darabot. „Ergo, akkor is kb. fél évtized a már vizuálisan igazolt veszteség pótlása, ha tényleg ’csak tizenegy’ bombázó lesz a végleges mérleg (valószínűleg jóval több lesz). Orosz szempontból valamicske pozitív elem, hogy – a most ismert információk szerint –- a támadásokban repülőszemélyzet nem halt meg, tehát ezeket a pilótákat át lehet tenni más, épen maradt gépekre” – írja, hozzátéve: a hadászati bombázók elvesztése gyengíti az orosz nukleáris elrettentési képességet, de nem döntő mértékben. A bombázók az orosz nukleáris triád egyik elemét alkotják a háromból (a másik kettő az atomfegyvert hordozó tengeralattjárók, illetve a szárazföldi indítású atomfegyverek). Fájó és rövid távon pótolhatatlan a veszteség, de nem döntő léptékű, több okból sem. Egyrészt, a bombázók a triád leggyengébb, legelavultabb elemét alkották. Másrészt, a legoptimistább ukrán becslés is "csak" a bevethető bombázók 34%-ának elpusztításával számol – ergo, kb. kétharmaduk megmaradt. Harmadrészt, az utóbbi években Moszkvának már vannak bombázónál kisebb repülőgépekről indítható, atomfegyvert hordozni képes fegyverei is, ilyen pl. a MiG-31-ről indítható Kinzsal. Nincs szó tehát arról, hogy döntően gyengült volna az orosz nukleáris képesség.
Ugyanakkor „a hagyományos fegyverekkel végrehajtott, mélységi, precíziós csapásmérő képesség viszont nagyon jelentősen meggyengült – ez lesz a történtek fő, közvetlen, harcászati hatása a háborúra. Ezek a bombázók egyenként (konfigurációtól függően) 6-8-12 robotrepülőgépet tudtak indítani ukrán célok ellen – és nem voltak ritkák az olyan éjszakák, hogy egyszerre tíznél több gép is levegőben volt. A légi indítású robotrepülőgépek bevetésének képességét a tegnapi ukrán csapás tartósan és jelentősen csökkentette – erre biztosan nem lesz gyors megoldás orosz részről” – írja Rácz András, aki úgy látja: Oroszország nyilván erős és látványos megtorló csapást fog mérni, mert ha nem tenné, akkor gyengének és sebezhetőnek látszana, nemcsak a külvilág, de főleg a saját polgárai előtt is. A presztízs-veszteséget nyilván nem lehet semmissé tenni, de ezzel együtt muszáj választ adnia. „A tömegpusztító fegyverek bevetését nem érzem valószínűnek, inkább arra számítok, hogy frontközeli ukrán nagyvárosok (Harkiv, Zaporizsja, Dnyipro, Odesza, stb.) és Kijev ellen lesznek tömeges, minden korábbinál nagyobb, koncentrált támadások, ideértve esetleg a polgári infrastruktúra eddig kevésbé támadott elemeit is (nagyobb hidak, stb.) Nyilván kell néhány nap, hogy a szükséges képességeket összevonják, de ez tényleg csak napok kérdése” – vélekedik Rácz András.
