Soron kívüli vadászidényt hirdettek meg osztrák barátaink – tréfálkozott Orbán Viktor Zalaegerszegen a Strache-botrány kirobbanása után. Ezzel indokolva, miért maradt távol a tesztpálya avatóünnepségétől a bécsi delegáció. Azóta felbomlott a koalíció, a hét közepén pedig már fel is ált az új átmeneti kormány, melynek megbízatása a szeptemberre tervezett előre hozott választásig tart.
Az alkancellári posztot Hartwig Löger pénzügyminiszter vette át, a Szabadságpárt élére pedig Norbert Hofer korábbi államfőjelölt állt. Ausztriában politikai botrány van, válság viszont nincs – a polgárosodott nyugati szomszédunk hétköznapjait nem rázza meg úgy egy ilyen ügy, mint tenné a Lajtán innen. Nagypolitikai szinten annál érdekesebb a helyzet közvetlenül az EP-választás előtt. Orbán Viktor számára mindenképpen rendkívül kínos, hogy egyik legfőbb szövetségese kiesett a politikából, ráadásul nem sokkal azután, hogy fogadta őt Budapesten.
Heinz-Vhristian Strache akkor még alkancellárként Orbán Viktor és kísérői társaságában május 6-án Budapest felett (Fotó: Orbán Viktor Facebook-oldala)
Nem csoda, hogy a fideszes politikusok menekültek az elől, hogy válaszoljanak a botrányban felmerült magyar szálakkal kapcsolatos kérdésekre. (Úgy mint az útépítésekből kivehető pénzek, a média lenyúlása Orbán-módra, mint arról Strache a videófelvételen beszélt.)
Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a Mandinernek annyit mondott: „Remélem, hogy közöttünk nincsenek vezető pozícióban olyanok, akik hasonló óvatlanságot követnének el.”
A történésekről Karoline Krause-val, az osztrák Kurier újságírójával beszélgettünk.
– Az FPÖ nagy múltat tud maga mögött, túléli ezt a helyzetet is?
– „Ez a párt nem egy vihart élt már túl, hanem sok-sok vihart”, nyilatkozta Marlene Svazek, az FPÖ salzburgi tartományi elnöke. És ebben igaza is van. Az FPÖ-t 1986-ban és 2002-ben érték a legnagyobb viharok. 1986-ban kormányon voltak Franz Vranitzky kancellársága alatt, koalícióban az SPÖ-vel. Az akkor FPÖ-vezér, Norbert Steger alkancellár ki akarta szorítani a pártból a régi nácikat. Tehát azokat az embereket, akik korábban konkrétan a nemzetiszocialista párt tagjai voltak, illetve még akkor is szimpatizáltak ezekkel az eszmékkel.
Stegert ekkor a karintiai FPÖ-főnök, az akkoriban nagyon fiatal, ám felettébb karizmatikus Jörg Haider megbuktatta. Igaz, hogy ő maga nem volt „ex-náci”, de előszeretettel küldött üzeneteket az ilyen csoportok felé. Franz Vranitzky a botrány hatására felmondta a koalíciót. 2002-ben a pár ugyancsak kormányon volt (koalícióban az ÖVP-val, Wolfgang Schüssel kormányfő vezetésével). Az FPÖ agytrösztje, Jörg Haider nem volt kormánytag. Ő inkább Karintiában maradt. Ez Klestil államelnök feltétele volt, enélkül fel sem eskette volna a kormányt 2000-ben. Haider 2002-ben, a knittelfeldi pártgyűlésen szétrobbantotta a pártot, hogy később megalapítsa a BZÖ-t (Bündnis Zukunft Österreich, Szövetség Ausztria Jövőjéért).
Az FPÖ súlyos válságba került, amelyet csak akkor hevert ki, amikor megérkezett az élére Strache. A BZÖ azóta megszűnt. Az FPÖ ezt a válságot is túl fogja élni. Ausztriában ugyanis változatlanul nagy igény van a jobboldali eszmékre. Elég, ha megnézzük az „identitáriusokat”.
– Milyen hatása lesz a történteknek az európai populistákra, radikálisokra, mint Orbán és Salvini?
– Úgy véljük, az európai jobboldalra ennek nem lesz különösebb hatása. Akkor sem, ha politikai ellenfeleik mindent megtesznek majd, hogy kihasználják a botrányt. Az európai jobboldaliak elhatárolódnak Strachétól és Gudenustól (Johann Gudenus korábbi FPÖ-frakcióvezető), és a videót kizárólag osztrák botrányként aposztrofálják. A jobboldal európai választási sikere elsősorban Salvinin és Le Penen múlik. Igaz, Le Pen nemigen számíthat nagyobb sikerre, mint 2015-ben, úgyhogy plusz mandátumok főként Salvinitől várhatók. Az FPÖ-nek jelenleg négy mandátuma van, és az előre jelzett ötöt biztosan nem fogja elérni.
– Kinek az érdeke lehetett a botrány kirobbantása?
– A botrány többeknek hasznos, és arról, hogy ki áll a háttérben, különféle elméletek és híresztelések forognak. Az egyik a német humorista, Jan Böhmermann, aki már a videó nyilvánosságra kerülése előtt tudott annak létéről. A másik a Centrum a politika szépségéért nevű csoport, amely már a múltban is több gerillaakciót szervezett a jobboldali populisták ellen. Vagy az ÖVP, amely így megszabadulhat problémás koalíciós partnerétől, és – erős ellenzék híján – nagy sikerre számíthat a szeptemberi előre hozott választáson. Vagy Tal Silberstein, az izraeli kampánytanácsadó, aki a stábjával a 2017-es választások előtt kamu Facebook-profilokat hozott létre Sebastian Kurz és az FPÖ ellen, hogy fake news-zal, hamis hírekkel járassa le őket. Rá elsősorban az FPÖ és az ÖVP próbálja terelni a gyanút, elsősorban azért, hogy az SPÖ-nek ártson.
– Felmerültek még furcsább verziók is…
– Ausztriában létezik olyan verzió is, mely szerint a csapdát az FPÖ köreiből állították. A legfrissebb hír az, hogy egy bécsi ügyvéd áll a háttérben, akinek nem írhatjuk le a nevét. Johann Gudenus állítólag rajta keresztül került kapcsolatba az állítólag lett oligarchanővel. Úgy hírlik, a videót az ügyvéd környezetéből már többször felajánlották pénzért az ÖVP-nek, a párt azonban nem akart fizetni érte. Azonban az, hogy ki áll a felvétel mögött, és milyen érdekek mozgatják, továbbra is homályos.
– Mit hozhatnak a következő hónapok az osztrák közéletben, hogyan alakulhatnak az erőviszonyok?
– Nehéz kérdés. Távozott a kormányból az összes FPÖ-s miniszter és államtitkár. Kivéve Karin Kneissl külügyminiszter, Putyin jó barátja, aki bár a párt révén került a kabinetbe, nem FPÖ-tag. Őket szakértők helyettesítik majd. Az alkancellári posztot Hartwig Löger pénzügyminiszter (ÖVP) veszi át. Hétfőn a Jetzt (Most) bizalmatlansági indítványt nyújt be Kurz ellen. Ha Kurz elég szavazatot szerez, szeptemberig kisebbségben kormányozhat, ha nem, a kormány minden tagját szakértők váltják le. Az első változat esetén kérdés, vajon a pártok hajlandók-e támogatni az ÖVP-t – végtére is választási kampány van. A szakértők ellen szól, hogy az európai szempontból fontos időkben – az új EP megalakulása, új Tanács, elnökök választása, stb. – jobb lenne, ha valódi felhatalmazással bíró, választott politikusok képviselnék Ausztriát technokraták helyett.
György Zsombor - Wekerle Szabolcs
Vajon a földbe áll-e az FPÖ?
Nagyjából ezt találgatja mindenki. Ha a párt történetét nézzük, azt látjuk, nem olyan biztos, hogy Strache magával rántja politikai alakulatát. Persze, azt nem tudni, a gyors lemondás után hátraarcot fordító, magát felszívó, és „ártatlanságát” bizonyítandó a szivárogtatók ellen harcot hirdető Strache lépése vajon csak tovább ront-e a helyzeten. Az azonban tény, az Osztrák Szabadságpárt élt már át komoly lejtmenetet, és jött már vissza a „sírból” épp Strache szívós munkájának köszönhetően. Az FPÖ-t 1986-ban vette át Jörg Haider, és a hírhedt politikus tíz százalékról 26,9 százalékig tornázta fel a választási eredményüket 1999-re, épp ugyanannyira, mint a jobbközép rivális ÖVP. Az osztrák szélsőjobboldali alakulat ekkor jutott fel először a csúcsra, az EU rosszallása ellenére koalícióra lépett velük az ÖVP, s ugyan akár Haider is kancellár lehetett volna, végül a néppárti Wolfgang Schüssel vette át a kormányrudat. Ekkor komoly uniós nyomás alá helyezték Ausztriát, és ebbe végül felőrlődött a párt. Haider 2000-ben lemondott a pártelnöki tisztségéről is, az FPÖ pedig a 2002-es előre hozott választások ismét a 10 százalékos rajtkő előtt találta magát. Kudarc volt a 2004-es EP-választás, és utána több regionális voksolás is, a Haider-bázisnak számító Karintián kívül olykor 50 százalékos, kétharmados visszaeséssel is szembe kellett nézniük.
A komoly lejtmenet megviselte a szélsőjobboldali pártot, a vezetőséget és a tagságot egyaránt, maga Haider sem bírta, majd húsz év után 2005 tavaszán saját pártot alapított Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZŐ) néven. Távoztával Strache vette át a pártot, ám 2006-ban még mindig 11 százalékig jutottak. Haider személyes karizmáját mutatta, hogy a 2008-as előre hozott választásokon a BZÖ már 10,7 százalékot ért el, míg az FPÖ 17,5 százalékra tornázta fel magát. Haider 2008 őszén autóbalesetben elhunyt, és pártja nem élte túl őt, 2013-ban már csak 3,5 százalékot értek el. Strache azonban a megüresedő térben mintha erőre kapott volna, a kampány kedvéért akár a DJ pult mögött is megforduló, keblekre alkoholos filccel autógrammokat osztogató szélsőjobb vezér 2013-ra 20,5, míg két évvel ezelőtt a ’99-es magaslatot idézve 26 százalékot ért el pártjával. Szűk húsz év után ismét koalícióig vitte az FPÖ-t. Bukása utána könnyű dolguk ugyanakkor most nem lesz. Ahhoz ugyanis, hogy újrakezdjék, egy olyan egyéniségre lesz szükségük, aki amellett, hogy karizmatikus, feddhetetlen és hiteles személyiség is. (B. R.)
