Nem látszik a katasztrófa vége

Legalább 19-en meghaltak és ezreket kellett kimenekíteni otthonaikból az Ausztráliában folyamatosan égő bozóttüzek következtében. A végső számok ennél jóval magasabbak lehetnek, hiszen számos embert „eltűntként” tartanak nyilván, ha nem kerülnek elő, akkor minden bizonnyal ők is a lángok martalékává lettek.

Az érintett terület mostanra már 6 millió hektárt jelent, azaz 60 ezer négyzetkilométert (összehasonlításul: tavaly Amazóniában közel 1 millió hektárnyi őserdő égett). Ez már csaknem kétharmad magyarországnyi terület.

Az élővilág vesztesége még az emberi veszteségnél is nagyobb: legalább félmilliárd emlős, kétéltű és madár veszhetett oda a lángokban, az Ausztráliában nemzeti jelképnek számító koalák teljes populációjának akár harmadát is beleértve. Feltehetően a rovarok is millió számra pusztultak el, ami azt jelenti, hogy a tüzek elmúltával nem lesznek, akik a felégett területet újra be tudják majd az ökoszisztémába kapcsolni. Bár Ausztráliában teljesen megszokottak a nyári bozóttüzek, sőt, az élővilág adaptálódott is ezekhez, soha korábban nem volt ilyen extenzív és intenzív. Ráadásul még nincs vége, hiszen a nyár még csak most kezdődött el a kontinensen.

A tűz nagyságához hozzájárult az is, hogy az elmúlt hónapok csapadék nélküliek voltak, sőt, az előző tavasz a legszárazabb, amióta mérések vannak. Így jobban kiszáradt a növényzet, mint korábban szokott.

A tüzek terjedésének mértékére jellemző, hogy Új-Zéland hófödte gleccserei, melyeket a Gyűrűk ura című filmben is megcsodálhattunk egyik napról a másikra karamellizálódott színűek lettek a közel 2500 kilométer messzebbről származó pernyétől. Ez a The Guardian cikkében pontosan látszik is. Az Ausztrál Meteorológiai Hivatal tájékoztatása szerint a tüzekből származó füst és hő 16 kilométer magasan már létrehozta saját időjárását: a felszálló meleg levegő a magasban lehűlve, a füst szemcséi körül kikristályosodva esőfelhőket hoz létre, ám egyúttal villámokat is generál, melyek viszont újabb tüzeket tudnak gyújtani a kiszáradt növényzetbe becsapódva.

Bár majdnem minden tartományban tombol a tűz, a tartományok közül Új-Dél-Wales a leginkább érintett, a csaknem kilenc Magyarországnak megfelelő tartományban található a több mint ötmilliós Sydney és a főváros, Camberra is. Az emberek az elmúlt napokban többször menekültek be a lángok és a füst elől az óceánba vagy szálltak hajóra, hogy biztonságban legyenek.

Ebben és a szomszédos a tartományban, Victoriában, a lakosság egy részét a hatóságok felszólították az evakuációra, aminek következtében több helyen a benzinkutakból elfogyott minden üzemanyag. Rossz hír, hogy a java még hátravan: az előrejelzések szerint a hétvégén még jobban tetőzni fognak a tüzek, ugyanis eső nincs a láthatáron, erős szelek viszont igen, melyek továbbviszik a tüzet más, eddig még érintetlen területre is. A kormány már a hadsereget és a tengerészetet is bevetette a mentési munkálatokban, egyben felszólította a turistákat, hogy szíveskedjenek megszakítani nyaralásukat és utazzanak vissza saját országukba. Nincs kilátás arra sem, hogy a hétvége után enyhülnének a tüzek, ugyanis Ausztráliában január és február a két legmelegebb hónap az évben.

Kiégett lakóépület maradványai az Új-Dél-Wales szövetségi állambeli Cobargóban 2020. január 1-jén. Ausztrália keleti részében október közepe óta pusztítanak bozót- és erdõtüzek. MTI/EPA-AAP/Sean Davey

Az ausztrál kormányfő, Scott Morrison felkérte a lakosságot, hogy maradjanak nyugodtak és türelmesek, dolgoznak a lángok megfékezésén vagy legalábbis kordában tartásán. Minthogy Morrison klímaváltozás-tagadó, és a szénipar nagy barátja, bejelentése nem váltott ki pozitív reakciókat a lakosságból: szemére vetették, hogy a bozóttüzek kezdetekor elment a családjával Hawaiira nyaralni, illetve, amikor egy kisvárost, Cobargot meglátogatott, hogy személyesen érdeklődjön a mentési munkálatokról, a város lakói szó szerint elküldték haza (illetve, melegebb éghajlatra), azzal, hogy „Idióta vagy, haver.” Ebben a városban Richard Flanagan író szerint az egyik könyvesboltban tábla is jelzi, hogy a poszt-apokaliptikus tárgyú regényeket áttették az „Aktuális ügyek” oszlopba.

Az ausztrál kormány szinte semmit sem tesz az üvegházhatású gázok megfékezésére, azzal érvelnek, hogy az ausztrál kibocsátás mindössze a teljeshez képest alig 1,3 százaléknyi. Ám mivel a világon Ausztrália a legnagyobb földgáz- és szénexportőr, az itt kitermelt szenet használják fel tüzelésre Ázsiában sok helyen, így közvetve mégis egy jóval jelentősebb kibocsátásról beszélhetünk, mint ami a hivatalos (a becsült adat így már 3,6 százalékot jelent, azaz egyedül Ausztrália egy-huszonnyolcadnyi mértékben járul hozzá a felmelegedéshez). Ehhez jön, hogy a tüzek már most 350 tonna szén-dioxidot juttattak a levegőbe, amely a szokásos ausztrál kibocsátás kétharmada, tovább fokozva így az üvegházhatást.

Morrison szerint nem sokat változtatna a bozóttüzek mértékén, ha környezetbarátabb klímapolitikát vinne az ország – ez egy olyan állítás, amelyet tudósok azonnal cáfoltak. Egy 67 országot vizsgáló tanulmány utolsónak rangsorolta Ausztráliát abban az értelemben, hogy mennyit tesznek a klímaváltozás elkerülése érdekében, a tudósok szerint pedig a bozóttüzek kiterjedésének térbeli és időbeli mértéke is (a tíz évvel ezelőttihez képest közel tízszeres a mértéke) a klímaváltozással van összefüggésben.

Rupert Murdoch, az ismert klímaváltozás-tagadó tulajdonában van az ausztrál napilapok több mint fele, a szénbáró Clive Palmer pedig nemcsak, hogy segítette Morrison megválasztását, hanem még a Labour Party baloldali riválisát is támogatta, hogy a baloldali szavazatokat megossza. „Jutalmául” egy új, minden eddiginél nagyobb szénbánya megnyitását kérelmezte a kormánytól 2019-ben. Morrison ragaszkodik a hatalmához: szakszervezet- és újságíró-ellenes törvényeket fogadtatott el a parlamenttel, sőt, az általa korábban anarchistáknak nevezett klímaellenes tüntetők ellen is olyan törvényt kezdeményezett, amelyik alapján akár 21 évnyi börtönnel is sújthatók lennének.

Márpedig felmelegedés van: ennek mértéke Ausztráliában már most elérte a több, mint 1 fokot, pedig az Ausztrál Meteorológiai Hivatal nem a standardnak tekintett preindusztriális (1890-es évekre jellemző) hőmérsékletet tekintette kiindulási alapnak, hanem az 1960–1990 közötti évek átlagát. Más mérések szerint a felmelegedés már most 1,5 Celcius fokos, ami a klímával foglalkozó tudósok szerint a maximális mérték, amelyet a természet el tud viselni. Az ezen felüli emelkedés jelenleg még beláthatatlan következményekkel jár, de az biztos, hogy a szélsőséges időjárási jelenségek felerősödésével.

A Szovjetunióban Gorbacsov visszaemlékezései szerint az államhatalom meggyengüléséhez nagyban hozzájárult a csernobili katasztrófa. Vajon a mostani katasztrófa után fordul-e a helyzet Ausztráliában, megváltozik-e a kormány álláspontja a klímahelyzet kapcsán? Csak remélni tudjuk, hogy igen.