Már nem is halljuk őket – mondja nevetve Zsenya, amint az orosz határ felől folyamatosan hallatszanak a robbanások. Az ukrán katona és társa, Makszim éppen saját készítésű drónokat tesztel Harkiv megyében. Az importált kínai eszközök ugyanis tele vannak hibás alkatrészekkel, így folyamatosan módosításokra szorulnak, ráadásul Kína nemrég korlátozni kezdte a dróngyártáshoz szükséges alkatrészek és anyagok exportját Európába és az Egyesült Államokba. Zsenya és Makszim azonban a Kyiv Independent szerint nem csüggednek, ők helyben gyártott műanyagot és 3D-nyomtatóval gyártott alkatrészekkel dolgoznak, így a drónjaik már 300-600 dollárból megvannak. Azoknak pedig óriási szerepük van abban, hogy távol tartsák onnan az oroszokat.
De nem csak a drónkészítő páros gondolja úgy, hogy mindenképpen folytatni kell a küzdelmet a támadókkal. Szerhij Marcsenkó ukrán pénzügyminiszter arról beszélt, hogy ha az Egyesült Államok teljesen megvonja az ország támogatását, az ukrán haderő körülbelül 2025 közepéig biztosan tud még harcolni. Ez a kérdés azért kiemelten fontos most, mert a hamarosan hivatalba lépő Donald Trump az egyik béketervezet szerint a támogatások megvonásával zsarolhatja Ukrajnát. Marcsenkó szerint azonban ez még egyáltalán nem jelentené azt, hogy feladnák a küzdelmet: ha Ukrajna el is veszti Amerika támogatását, ez ugyan jelentős kihívást jelent, de nem vezet ahhoz, hogy az ország egyik pillanatól a másikra összeomlik. Emellett a kormány megteszi a megfelelő költségvetési lépéseket a lőszer- és haditechnika-beszerzések felé a jövő évben is, amiben számítanak Európa segítségére is.
Az ukrán vezetés nincs egyedül ebben az eltökéltségében, sőt a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok éppen azt mutatják, hogy a háború sújtotta országban élők többsége továbbra is bizalmatlan Oroszországgal szemben. Az Új Európa Központ felméréséből az derül ki, hogy az ukránok biztonsági garanciák nélkül nem akarnak tárgyalásokat folytatni Oroszországgal, mivel úgy vélik, egy tűzszünet csak lehetőséget adna Moszkvának, hogy talpra álljon, majd folytassa a háborút. Közelebbről: az adatok alapján az ukránok 64 százaléka nem bízik abban, hogy biztonsági garanciák nélkül érdemes lenne tárgyalni Moszkvával, és csak 30 százalék gondolja úgy, hogy nem szabad előfeltételeket támasztani az egyeztetéshez, mert Ukrajnának nincsenek erőforrásai a felőrlő háború folytatásához. Érdekes módon a válaszadók 31 százaléka nukleáris fegyverek kifejlesztését tartaná a leghatékonyabb biztonsági garanciának, ezt azonban az ukrán vezetés elutasítja.
Ám ennél is meglepőbb, hogy az ukrán lakosság most már jóval rugalmasabban áll országuk NATO-tagságához. Ugyanez a felmérés kimutatta, hogy 70 százalékuk támogatná, ha hazája a nyugat-német minta alapján válna a katonai szövetség tagjává. A Német Szövetségi Köztársaság 1955-ben lépett be a NATO-ba, a Német Demokratikus Köztársaság csak az újraegyesítés után lett a szövetség tagja. Ukrajna viszonylatában ez azt jelentené, hogy a meghívás ugyan az egész országra kiterjedne, azonban a NATO védelmi ernyője csak azokra a területekre terjedne ki egyelőre, amit nem szálltak meg az oroszok (ezekben a jövőbeni felszabadítása után természetesen megnagyobbodna a védőernyő). Mindez azután került az ukrán közbeszédbe, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök december 1-jén kijelentette, ha Ukrajna csatlakozna a NATO-hoz, előfordulhat, hogy a szövetség alapokmányának 5. cikkelye, vagyis a kollektív védelem elve nem vonatkozna azokra az ukrán területekre, ahol harcok zajlanak. Ez a beszéd jelentős változást jelent az ukrán vezetés retorikájában, amely korábban a sikeres békerendezés előfeltételeként még Ukrajna területi integritásának teljes helyreállításához ragaszkodott. A háború lezárására vonatkozó legújabb forgatókönyvek mindenesetre azt mutatják, hogy az ukránok még akkor is súlyos feltételeket támasztanának Oroszország felé, ha a támadók kerekednének felül a harcokban.
