Nem tűnnek túl hatékonynak a Belarusz elleni szankciók

Nem tűnnek túl hatékonynak a Belarusz elleni szankciók

Aljakszandr Lukasenka (Fotó: Kreml)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Az Európai Unió az emberi jogok súlyos megsértése és az elnyomás fokozódása, valamint a Ryanair járatának minszki kényszerített leszállása miatt újabb embereket és szervezetek vett fel Fehéroroszországgal kapcsolatos szankciós jegyzékébe – közölte az Európai Unió Külügyi Tanácsa hétfőn.

A Külügyi Tanács tájékoztatása szerint a szankciók hatályának kiterjesztését az emberi jogok súlyos megsértése, a civil társadalom, a demokratikus ellenzék és az újságírók elleni erőszakos fellépés, valamint az elnyomás fokozódása indokolta, illetve az, hogy a fehérorosz hatóságok május második felében pokolgépes fenyegetésre hivatkozva minszki leszállásra kényszerítették a Ryanair légitársaság Athénból Vilniusba tartó járatát.

A felsorolt okok miatt a Külügyi Tanács hétfőn 85 fehérorosz ember és 9 szervezetet vett fel az uniós szankciós jegyzékbe. Ezzel jelenleg 173 ember és 16 szervezet tartozik a Fehéroroszországgal kapcsolatban hozott megszorító intézkedések hatálya alá. Egyetértettek abban is, hogy célzott ágazati szankciókat vezetnek be a belarusz gazdaság szereplőivel szemben.

Lukasenka már hatszor nyert választást

Hiába próbálják azonban évek óta megregulázni „Európa utolsó diktatúráját”, a szankciók eddig nem tűntek túl hatékonynak. Erre jutott cikkében a DW.com, végignézve, az elmúlt évtizedekben hogyan próbált a nemzetközi közösség Alekszandr Lukasenka rendszerére hatni, finomabb vagy épp keményebb eszközökkel. Hiába, Lukasenka hatalma huszonhét éve töretlennek tűnik. Azóta hat alkalommal nyert választást, bár a külső megfigyelők szerint nem épp tiszta körülmények között.

A DW szerint Belarusz helyzete a kilencvenes évek elején ígéretes volt, ez szakadt meg aztán Lukasenka 1994-es választási győzelmével. Innentől kezdve a politikai ellenfeleket minden eszközt bevetve visszaszorították, a szabad sajtót és a civil társadalmat megregulázták, a demonstrációkat pedig letörték. Az Európai Unió és az Egyesült Államok ezekre válaszul a kétezres évek elejétől próbálkozott különféle szankciókkal. Az amerikaiak 2004-ben fogadták el a máig érvényben lévő Belarusz Demokráciáról Szóló Törvényt, ami lehetségessé teszi a belarusz civilek támogatását, illetve az uralkodó elit megregulázását. George W. Bush elnök pedig 2006-ban ki is adta, hogy be kell fagyasztani a Lukasenkához és embereihez köthető összes amerikai bankszámlát. Ugyanebben az évben befagyasztották az európai érdekeltségeket is, majd 2006-ban beutazási tilalmat vetettek ki az elnökre és több szövetségesére. Ezt követte a fegyverembergó 2011-ben. Nem úgy tűnik, mintha mindez megrengette volna a diktátor hatalmát.

Persze, Lukasenkát segítette az is, hogy a Krím-félsziget orosz bekebelezése után az európaiak – biztonságpolitikai érdekből – kénytelenek voltak közeledni a belarusz hatalomhoz. Minszk vált a diplomáciai kapcsolatok egyik fontos csomópontjává, 2016-ban pedig az EU végül feloldott minden fontos szankciót, egyedül a fegyverembargó maradt fenn.

Kétélű fegyver a szankció

A tavalyi, külső megfigyelők szerint elcsalt választást, illetve a véresen leverni próbált tüntetéseket követően viszont Európa újra összevonta a szemöldökét. Az Európai Unió tavaly novembertől kezdve ismét beutazási tiltásokkal, illetve számlák befagyasztásával próbálkozott.

Hiába viszont, hogy Lukasenkát például 2020. november 6-a óta nem engedik be az Európai Unió területére, az elnök megtalálja a módját szándékai érvényesítésére. A legsúlyosabb, korábban precedens nélküli eset egy Ryanair-gép eltérítése volt: minszki leszállásra kényszerítették a repülőt, hogy így letartóztathassák Raman Prataszevics ellenzéki újságírót. Azóta az európai légteret is lezárták Belarusz elől, ami miatt persze leginkább az ott élők járnak rosszul.

Minden hasonló szankció valójában kétélű kardnak bizonyul – vélekedett a DW-nek nyilatkozó Christian von Soest. A Német Globális és Területkutatási Intézet (GIGA) kutatója úgy látja, túl nagy elvárásokat támasztanak a hasonló intézkedések iránt, miközben a hamarosan életbe léptetni szándékozott újabb gazdasági szankciók is inkább a népességet fogják érinteni. Ugyanez történt, amikor az ENSZ a kilencvenes évek közepén gazdasági embargót vetett ki Irakra. Ami mellett Szaddám Husszein hatalomban tudott maradni 2003-ban, miközben irakiak millió váltak az éhezés, a szegénység és járványok áldozataivá.

A nemzetközi közösség ezért is jutott mostanra arra, hogy leginkább a beutazási tilalmak, illetve a hatalomban lévők vagyonának befagyasztása lehet eredményes. Belarusz esetében például megfelelő első lépés lehetne, ha szabadon engednék a politikai foglyokat. A Würzburgi Egyetem demokráciamátrixa szerint ugyanakkor ma Törökország vagy Oroszország mérsékelt autokráciának mondható, míg Belarusz úton van a kemény diktatúrává válás felé. Az ilyen berendezkedésekkel szemben a szankciók sikere a korábbi 40-ről 26 százalékra esett. Katrin Kamin kutató szerint ez pontosan látható például Irán vagy Észak-Korea esetében. Lukasenka helyzetét pedig segíti, hogy Oroszország erős szövetségese, Vlagyimir Putyin egyértelműen garantálni tudja a belarusz elnök személyes biztonságát.

Minél több túsz begyűjtése lehet a cél

A napokban a Reuters egyébként arról írt, hogy a Prataszeviccsel együtt letartóztatott nő édesapja jelentkezett Lukasenkánál, azt kérve, hogy részesítse kegyelemben a lányát. A 23 éves Sofia Sapega annak a Prataszevicsnek a barátnője, aki foglyul ejtése óta igencsak rossz egészségi állapotba került, és kérdéses volt az is, túl fogja-e élni a belarusz hatóságok kegyetlenkedéseit. A kormány egyébként azzal vádolja őt, hogy a tavaly nyári tüntetéshullámot ő provokálta ki. A férfi vallomást is tett, az ellenzék szerint viszont ezt hatósági nyomásra tette.

Sapegát, aki orosz állampolgár, jelenleg egy belarusz KGB-börtönben tartják fogva, és több éves bezáratással fenyegetik. Apja, az 52 éves Andrej Sapega csütörtökön egy videóüzenetet tett közzé, „apaként kérve egy másik apát”, hogy részesítse kegyelemben a lányát. Elég volt a kegyetlenségből, mondta, hozzátéve, hogy „bármelyik érző ember megértheti, hogy Sofia a rossz helyen volt a rossz ember mellett.” A férfi személyesen szeretne találkozni Lukasenkával, garantálva számára, hogy lánya nem fog semmi olyanban részt venni, amit a belarusz hatóságok illegálisnak tekintenek.

Lukasenka a gép eltérítése után azt mondta, meg kellett védenie az embereket, és ő csak országa biztonságára gondolt. Bár az Európai Unió ezt követően még keményebb válaszlépésekkel próbálkozott, eddig nem vezettek eredményre, Prataszevicset továbbra is szigorú börtönbüntetéssel fenyegetik. Az eltérítés után pár nappal pedig találkozott is Putyinnal, aki továbbra is támogatja őt.

Prataszevics a Nexta nevű disszidens médium korábbi szerkesztője. Két éve hagyta el Belaruszt, azóta litván száműzetésben élt. A Nexta volt az a csatorna, amelyet a tüntetők tavaly augusztusban a tüntetések szervezésére elsősorban felhasználtak. Prataszevics letartóztatása másnapján kiadott egy feltehetően kikényszerített videóvallomást, amiben azt állította, jó egészségnek örvend, és kész bevallani az általa elkövetett bűnöket. Édesapja, Dimitrij szerint látszott fia arcán, hogy bántalmazták őt, szerinte kínzás hatására tette a bejelentést. Egy hete aztán a pódiumra is kiültette a belarusz hatalom Prataszevicset, hogy egy sajtótájékoztató keretében mondja el, nem is bántalmazták őt. A BBC újságírója ki is vonult a sajtótájékoztatóról, mondván, nem kívánja hitelesíteni ezt az eljárást.

A Lukasenka-párti média a foglyul ejtés óta azzal próbálkozik, hogy Prataszevicset szélsőséges, szélsőjobboldali kapcsolatokkal bíró figurának állítja be. A lukasenkai adminisztráció által kiadott Segodnya közzétett képeket arról, hogy 2015-ben a blogger még Észak-Ukrajnában harcolt egy ultra-nacionalista szervezet kötelékében. Prataszevics egy tavalyi interjúban elismerte, hogy egy évet töltött Donbaszban, de állítása szerint csupán újságíróként. Az azovi egység egy korábbi parancsnoka ezt megerősítette. Egy, a Kim álnevet használó azovi harcossal készült 2015-ös interjú viszont erős átfedést mutat Prataszevics személyével, és van rá esély, hogy valóban részt vett katonaként észak-ukrajnai harcokban. Ezt viszont független forrás még nem erősítette meg.

A tavalyi választáson Lukasenka ellenfeleként induló Szvetlana Tyihanovszkaja, aki jelenleg szintén száműzetésben él, hétfőn azt állította: a politikai foglyokat a belarusz hatalom valójában túszként használja. A tavalyi tüntetéseket követően 35 ezer embert vettek őrizetbe, többen közülük pedig azt állították, hogy kínzásnak tették ki őket. A Financial Times-nak adott interjúban Tyihanovszkaja sztálini típusú diktatúrának nevezte Lukasenkáét, hozzátéve, korábban el sem tudták képzelni, hogy a rezsim ennyire kegyetlen is tud lenni. A politikus szerint Lukasenka célja, hogy minél több túszt begyűjtsön a szankciók feloldása céljából. Tyihanovszkaja szerint a szankciókat célszerű lenne egyszerre bevezetni, mert ha lépésről lépésre teszik, a belarusz hatalom képes igazodni hozzájuk.

Fizessen elő a Magyar Hangra!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Keresés

Csatlakozzon hozzánk Patreonon

AZ ÉLET MEG MINDEN PODCAST – Sajó Tamás

Árnyék podcast a mentális egészségről – Pettik Ágival