Összesen 5000 német katonát küld Németország Litvániába a NATO keleti szárnyának megerősítésére. A 45-ös harci dandár felavató ünnepségét csütörtökön tartották, amelyen Friedrich Merz (CDU) kancellár és Boris Pistorius (SPD) védelmi miniszter is részt vett. A német köztelevízió beszámolója szerint Friedrich Merz beszédében emlékeztetett: partnereinkkel elhatároztunk, hogy a szövetség területét minden agressziótól megvédjük. A balti szövetségeseink biztonsága a mi biztonságunk is – jelentette ki. Pistorius szerint az elrettentés és a védekezés Németország prioritásai közé tartozik. Gitanas Nauseda litván elnök történelmi napról beszélt.
A dandár az ország keleti felében, Ruklánál és Rudninkánál fog állomásozni, a létszámot folyamatosan töltik fel, 2000 katonai járművet visznek magukkal. Egyelőre mintegy 400 katona érkezett meg Litvániába. Úgy kalkulálnak, hogy 2027-re érik el a teljes készültséget. A beszámoló szerint Litvániában rekordidő alatt építettek utakat, óvodákat, iskolákat, mivel a katonák családtagjai is költöznek. A német védelmi miniszter arról is beszélt, hogy megértették az idők szavát, ennek kifejeződése a dandár litvániai állomásoztatása. A világháború óta először fordul elő, hogy német dandár hosszú időre külföldön állomásozik.
A tekintélyes svájci Neue Zürcher Zeitung pénteki véleménycikkében arról írt: Németország kilépett a biztonságpolitikai komfortzónájából. A német külpolitika eddig ugyanis elsősorban védekező volt, papíron, hangnemében és hozzáállásában is, az ország partner akart lenni acélsisakok és tankok nélkül. Ezzel szakított Berlin a Krím-félsziget 2014-es Oroszország általi annektálása és a Donbasszban indított háborúja után azzal, hogy ismét katonákat küld Kelet-Európába az 5000 katonából álló, „háborúra kész” dandárral. A szerző, Marco Seliger úgy fogalmazott: paradigmaváltás történt csütörtökön, Németország felelősséget vállal katonai és műveleti értelemben is. Nem a nagyhatalmi ambíciói miatt teszi ezt, mint ahogy tette ezt egykoron a régióban, hanem a szövetségi rendszere iráni hűsége és saját érdekei miatt. Merthogy – folytatta – a balti államok védelme Oroszország birodalmi ambícióitól Németország érdekeit szolgálja. Ha a NATO elveszítené az elrettentő erejét, Európa a moszkvai és pekingi autokraták hatalompolitikai és katonai játékszerévé válna.
Úgy fogalmazott, aki érteni akarja a csütörtöki vilniusi események jelentőségét, annak ismernie kell az árnyakat. 1941-ben a németek csizmákkal és acélban érkeztek, nem a védelmi szándékkal és szolidaritást vállalva. Ma egészen más a helyzet. Európa nemzetszocializmus alóli felszabadulásának 80. évfordulóján a litván fővárosban a katonák német harckocsik, páncélos csapatszállítók, tüzérségi fegyverek mellett álltak. Közvéleménykutatások alapján a litván lakosság 80 százaléka támogatja a német katonák állomásoztatását. Felhívta viszont a figyelmet: a Bundeswehr kontingensének állomásoztatása egy dolog, a másik: háborús esetben bevethetik az egységet. Erről – adott esetben – Merz kormányának és a szövetségi parlamentnek kellene a nehéz és sorsdöntő döntést meghoznia. A szerző szerint attól lehet tartani, hogy Putyin és környezete akár próbára is teheti a NATO segítségnyújtási ígéretét.
Németországot sokáig megbízhatatlan szövetségesnek tekintették a nyugati biztonságpolitikában. Az ukrajnai háború kitörése és Donald Trump elnökké választása kellett hozzá, hogy az ország elkezdje betölteni a szerepét Európában. Nyilvánvalóan megértették, hogy elrettentés nélkül a békeígéretet csupán ígéretek maradnak, bár néha még mindig habozik. Ezért állítja Marco Seliger, a szerző, hogy Németország kilép a biztonságpolitikai komfortzónájából, és ennek éppen ideje volt.
