A brit külgazdasági minisztérium 73 országra alkalmaz fegyverembargót, kereskedelmi szankciókat, illetve egyéb kereskedelmi korlátozásokat, ezek közül 58-ba szállított fegyvereket az elmúlt öt év során. Ugyan a szerződések törvénybe nem ütköznek, mégis nagyon súlyos morális kérdéseket vetnek fel. Brit szakértővel beszélgettünk, mindez mennyire etikus.
Az Action on Armed Violence (AOAV) szervezet friss kutatása az elmúlt öt év fegyverexportjait megvizsgálva arra jutott, hogy azon országok 80 százaléka, amelyeket a britek valamilyen formában kereskedelmi szankciók alá helyeztek, fegyvereket vásároltak a szigetországtól.
A brit külgazdasági minisztérium 73 országra alkalmaz „fegyverembargót, kereskedelmi szankciókat, illetve egyéb kereskedelmi korlátozásokat”, ezek közül 58-ba szállított fegyvereket az elmúlt öt év során. A kereskedelmi korlátozások általánosságban a biztonsági vagy az emberi jogi helyzettel való fenntartásokat jelzik. Vannak olyan országok, amik ENSZ, illetve uniós szankciók alá esnek (Líbia, Belarusz, vagy épp Kína), másokra régiós megegyezések, néhány országra pedig kifejezetten brit korlátozások vonatkoznak – az argentin hadsereg például a mai napig ebbe a kategóriába tartozik.
Ezek ellenére 2015 januárja és 2020 júniusa között több mint 2,6 milliárd fontnyi (közel 1056 milliárd forintnyi) brit fegyver került a listán található 58 országba, a szerződések 69 százalékában nagy értékű hadi felszerelések váltottak gazdát, úgymint repülőgépek, helikopterek és drónok. Bár maguk a szerződések nem ütköznek törvénybe – mivel ezen esetekben direkt fegyverembargóról nincs szó – azonban az ipar látványosan inkább a törvény betűjét, mint a törvény szellemét követi, a morális szempontokról nem is beszélve.
Ahogy már fentebb írtuk, a szankciók által sújtott országokban az emberi jogok védelme nem garantált, tehát igen magas a valószínűsége annak, hogy az ide importált fegyvereket emberi jogok megsértésére, vagy akár háborús bűnökre is felhasználhatják. Ezt jelzi azt is, hogy a szankciós listán megtalálható 58 ország közül 14 szerepel a brit külügyminisztérium által megnevezett 30, „emberi jogok szempontjából kiemelt [figyelemmel követendő] országok” listáján is. Ezek olyan országok, ahol a londoni szaktárca szerint szisztematikusan sérülnek az emberi jogok. Az AOAV jelentése arra is rámutat, hogy öt olyan ország – ahol a brit külügy különösen aggasztó emberi jogi helyzetet tapasztalt – a fegyverexport szempontjából a külgazdasági minisztérium által megnevezett legfontosabb piacok listáján is szerepel (Bahrein, Banglades, Kolumbia, Egyiptom és Szaúdi-Arábia).
A britek az általuk exportált, hadsereg és rendőrség által is használható felszerelések alkalmazásával kapcsolatban az átadás pillanatától mossák kezeiket. Így elképzelhető az, hogy mivel 2019 márciusáig a hongkongi rendőrség számára tömegoszlató eszközöket (pajzsok, könnygáz) szállítottak, azokat később feltehetően a demokráciáért tüntetők ellen használtak fel. Nigériába, ahol a tavaly októberben kezdődő tüntetések során tucatnyi emberrel végeztek a rendfenntartó erők, a britek mind a hadseregnek, mind a rendőrségnek jelentős mennyiségben szállítottak fegyvereket.
Andrew Smith, a brit Fegyverkereskedelem Elleni Mozgalom (CAAT) sajtóreferense lapunk megkeresésére elmondta, hogy a probléma nem is annyira a jogi szövegben, sokkal inkább a politikai akaratban gyökerezik. „Papíron a brit fegyverkereskedelmi törvényeknek ezek közül a tranzakciók közül sokat meg kellett volna állítania, de a kormányt jobban érdekli az, hogy maximalizálják a fegyverexportot, mint az, hogy valóban értelmes kontrollt gyakoroljanak. Ez világos a jemeni helyzetben, ahol brit gyártású repülőket, bombákat és rakétákat használnak a szaúdiak által vezetett erők, rettentő humanitárius válságot eredményezve.”
Ahogy azt korábban lapunk is megírta, a brexit ténye nem nagyon befolyásolta a brit fegyveripart. „A fegyvergyártó cégeknek mindig is nagy befolyásuk volt a hatalomra és mindig is erős szervezeti kötelékek léteztek (a politikai vezetés és a cégek között – a szerk.). Azonban egymást követő kormányok folyamatosan fegyverpárti kereskedelmi politikát folytattak és nem is igazán szorultak a fegyveripar bátorítására ehhez” – fogalmaz Smith.
Ugyan a britek által tető alá hozott megegyezések nem feltétlenül ütköznek közvetlenül a törvénybe, mindenképpen összeütközésben állnak azok szellemével, illetve azzal a nemzetközi képpel, amit Boris Johnson kormánya magáról próbál kialakítani. A brexit utáni önálló, nemzetközi Nagy-Britanniának volt az egyik jele az, hogy 2020 júliusában az új „nemzetközi emberi jogi rendszer” névvel önálló szankciókat vezettek be az emberi jogok megsértői ellen. Azonban a moralitás úgy tűnik, csak bizonyos pontig befolyásolja a kereskedelmi érdekeket.
Smith lapunk kérdésére elmondta: hosszú távon érdemes alkuk hatásáról gondolkozni. „Azok a fegyverekkel, amiket a mostani megállapodások keretében eladunk, még évekig visszaélhetnek és az emberek elnyomására használhatják fel őket.” Egy dolog viszont biztos: nehéz az új „nemzetközi emberi jogi rendszert” komolyan venni, amíg „Made in Britain” bombákat használnak civilek ellen.
