Aligha remélhetnek túl sok jót az elkövetkezendő időszakban azok a vezetők, akik az elmúlt évben titkon vagy nem titkon abban reménykedtek, hogy Donald Trump legyőzi demokrata párti ellenfelét, Joe Bident. Mostanra ugyanis egyértelműen kiderült, hogy az új amerikai adminisztráció gyökeresen máshogy áll majd azokhoz az illiberális vezetőkhöz, akik éppen Trump hangos vagy hallgatólagos jóváhagyása mellett halásztak a zavarosban.
Kiemelkedik közülük Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, akinek belpolitikai vizeken különös nehézségei támadhatnak hamarosan. Mint ismert, a másfél éve tartó izraeli politikai válságban a Likud vezérét Trump már többször is kisegítette, mikor az újabb és újabb választások előtt egyre nagyobb ígéreteket tett izraeli kollégájának (legutóbb az „évszázad üzletének” nevezett terv keretében Ciszjordániát dobta oda Trump Izraelnek).
Netanjahu – aki a választási plakátjain büszkén pózolt Trumppal – politikai túléléséhez az amerikai elnök így nagyban hozzájárult, ami azért is jelentett óriási segítséget az izraeli kormányfőnek, mert korrupciós ügyei miatt már megindult ellene a bírósági eljárás. A Likud vezére azonban most újabb kihívás elé néz: mivel december végére nem készült el az ország költségvetése, automatikusan ki kell írni az újabb választásokat.
Nem sok jót ígér az izraeli kormányfőnek, hogy bár korábbi nagy riválisa, a Beni Ganc-féle Kék-párt óriási népszerűség-vesztést könyvelt el az elmúlt másfél évben (többek között azért, mert összeállt a Likuddal), ma úgy néz ki, hiába szerezné meg az izraeli jobboldal a szavazatok felét, ezek között több olyan párt is van, amelyek elutasítják a szövetséget Netanjahuval. És ami különösen kellemetlen: Joe Bidennek a jelek szerint eszében sincs most mentőmellényt dobni a Likud-vezérnek, így Netanjahu ezúttal teljesen magára maradt.
Nincs sokkal jobb helyzetben Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceg sem, aki ezúttal tényleg megütheti a lábát Dzsamal Hasogdzsi meggyilkolása miatt. Emlékeztetőül: a rendszerkritikus szaúdi újságíró 2018 októberében tűnt el Szaúd-Arábia isztambuli nagykövetségén, ami után egyre több bizonyíték került elő, hogy az újságírót meggyilkolták. A nyomozási eredmények egyértelműen Mohamed bin Szalmán irányába mutattak, azonban a szaúdi politikus ügyet sem vetett a vádakra.
Nagy segítője volt ebben Donald Trump, aki megakadályozta, hogy az amerikai kongresszus kivizsgálja ezt a gyilkossági ügyet. Biden azonban még korábban ígéretet tett az eset kivizsgálására, ráadásul Avril Haines, az amerikai hírszerzés új vezetője máris jelezte, hogy nyilvánosságra hozná a Hasogdzsi-gyilkosságról szóló jelentést. És bár mindez önmagában nem jelentené azt, hogy Amerika lazítana a szaúdi monarchiával való kapcsolatain, sokan figyelmeztetnek, hogy Biden hosszú időn keresztül igen szkeptikus volt a szaúdi-amerikai kapcsolatokat illetően.
Az illiberális vezetők közül sokan azért bíztak Trump újrázásában, mert a volt elnök meglehetősen félvállról kezelte a belpolitikai ténykedésüket. Közéjük tartozik Rodrigo Duterte fülöp-szigeteki elnök, aki néhány éve kíméletlen hajszát indított a kábítószer-kereskedők ellen. A tömeges önbíráskodásba torkolló akciót rengetegen elítélték, azonban Trumpot nem különösebben zavarták az emberi jogi visszaélések.
Hasonlóan elnéző volt a távozó amerikai elnök „a trópusok Trumpjával”, Jair Bolsonaróval, akit mások inkább a trópusok Hitlerének neveznek. Trump – aki kiléptette országát a párizsi éghajlatvédelmi egyezményből – az elmúlt években szemet hunyt az Amazonas-medencében zajló erdőirtások felett. Most viszont mind Duterte, mind Bolsonaro okkal számíthatnak arra, hogy a Biden-adminisztráció sokkal szigorúbban fogja vizsgálni és bírálni illiberális lépéseiket.
De a saját régiónkban is több olyan illiberális politikus akad, aki mostantól semmi jóra nem számíthat Amerika részéről. Kiemelkedik ezek közül Orbán Viktor szoros szövetségese, Janez Janša szlovén miniszterelnök, aki ráadásul még egy óriási diplomáciai baklövést is elkövetett az amerikai választások után azzal, hogy idő előtt gratulált Trumpnak a választási győzelméért. Szakértők szerint most könnyen megeshet, hogy Janšát jó ideig nem is fogadja majd Biden, ami még csak a kisebb veszteség. Miro Cerar volt miniszterelnök szerint Janša súlyos stratégiai hibát vétett, ami hatással lesz az ország kapcsolataira is az Egyesült Államokkal.
Hasonlóan nehéz évek következhetnek Aleksandar Vučić szerb elnök számára is, aki múlt év szeptemberében még számos megállapodást kötött Washingtonban. A Szerbia és Koszovó jövőbeni együttműködéséről szóló dokumentum mellett Belgrád és Washington egymás felé is vállalásokat tett, ezek viszont most nagy valószínűséggel mind a fiók mélyére kerülnek. Ám ennél is nagyobb probléma, hogy míg a Trump-adminisztráció támogatott volna egy olyan kompromisszumot Szerbia és Koszovó között, ami területcserével van egybekötve, addig Bidenék számára Koszovó már aligha lesz lényegbe vágó kérdés. Prioritást jelent majd ugyanakkor az új amerikai adminisztráció számára az orosz befolyás korlátozása a Balkánon, ami még rengeteg fejfájást okozhat Vučićnak, aki Vlagyimir Putyin orosz elnök szoros szövetségese a régiónkban.
És végül nem mehetünk el a magyar kormány mellett sem, amely már jó ideje elkötelezte magát Trump mellett. Az elmúlt években a magyar-amerikai viszony korántsem volt mondható felhőtlennek, ugyanis számos nézeteltérés volt Budapest és Washington között. Kiemelkedik ezek közül, hogy az amerikaiak azt szerették volna, ha az oroszok helyett inkább amerikai cégektől vásároljunk gázt és elállunk a Török-Áramlatban való részvételünktől. Emellett a két ország nem tudott megegyezni az úgynevezett Védelmi Együttműködési Megállapodásról, itt a nézeteltérés lényege az a kérdés volt, hogy az amerikai csapatok mozoghatnak-e magyar területen további külön magyar parlamenti felhatalmazás nélkül.
De fontos törést jelentett az is, hogy az ukrán oktatási törvény miatt Magyarország blokkolja keleti szomszédunk csatlakozását a NATO-hoz, ami különösen fájó pont Washingtonnak. Ehhez képest persze semmiségnek tűnik a Közép-Európai Egyetem (CEU) ügye, amire az előbbiekhez hasonlóan nem sikerült megoldást találni. Biden – aki a magyar mellett a lengyel kormányt is számos alkalommal illette kritikával – valószínűleg most éppen ezeket az ügyeket veszi majd újra elő, hogy nyomást gyakoroljon a magyar kormányra. Ám könnyen előfordulhat, hogy Bidenéknek még számos értékes kártyájuk van, amivel borsot törhetnek Orbán Viktor orra alá.
