A tervezetthez képest több mint két órás késéssel érkeztek meg a belgrádi egyetemisták az újvidéki vasútállomás épülete elé – a csúszás érthető, nyolcvan kilométer gyaloglás és egy, a szabad ég alatt eltöltött éjszaka után. Szerbia második legnagyobb városának lakói kitettek magukért a vendégek fogadásában: a péterváradi erőd melletti Duna-hídnál még egy vörös szőnyeget is leterítettek a diákok elé, de bedobozolt meleg étellel, péksüteményekkel, teával és üdítőkkel is várták őket.
Először a biciklis diákok érkeztek meg, akiket újvidéki bringás társaik vártak. A híd közepén volt a pihenő, ahol önkéntesek osztottak ételt, és bár az eredeti terv szerint bevárták volna a diákokat, amikor kiderült a több órás csúszás, ők úgy döntöttek, hamarabb elkerekeznek a vasútállomás épülete elé, hogy leróják tiszteletüket a 15 áldozat előtt. Indulásuk lélekemelő volt: az utcára kitódult helyiek tapssal, kiáltásokkal, játéksípokból eregetett füttyökkel köszönték meg szolidaritásukat.
A bringások az áldozatok emlékére 15 perc csenddel adóztak a vasútállomás előtt, aztán elkerekeztek a szállásaikra – szombaton egész napos hídlezárások lesznek a városban és ott is aktív szerepük van. Megható volt azt is látni, hogy a kerékpáros csapatot – akárcsak egy profi versenyen – mennyi taxi és magánautó kísérte el, hogy útközben frissítőkhöz, és ha szükséges, műszaki segítséghez tudjanak jutni. Úgy tudjuk, több taxi- és busztársaság is felajánlotta, hogy aki Belgrádból Újvidékre gyalogolt vagy kerekezett, azt ingyen hazaszállítják a tüntetések végén.
Amikor a hatalmas tömeg a vasútállomás épületéhez ért, letették a koszorúkat a lezárt pályaudvar elé, majd tizenöt perces csend következett, Borzongató érzés a több tízezres tömeg halálos csendje – csak a kutyák ugatása és a telefonjával világító emberfolyamot filmező drónok zümmögése hallatszott.
Folytatásként szombaton a tüntetők lezárták a város három legforgalmasabb Duna-hídját.
