Földrajzilag, demográfiailag miben más a jelenlegi orosz agresszió, mint volt a 2014-15-ös kelet-ukrajnai konfliktus? Milyen esélyek vannak egy jelentős ukrán katonai áttörésre és a megszállt területek visszafoglalására. Tényleg annyira brutális az ukrán mezőgazdasági produktivitás kiesése, egyáltalán, eljuthat-e és hogyan bármiféle termék a korábbi felvevőpiacokra? Milyen hatással van a háború a magyarok lakta Kárpátaljára, és várható-e magas szintű magyar-ukrán találkozó a közeli jövőben? Ezeket a témákat járták körül Az orosz-ukrán háború háttere és kárpátaljai vetületei című kerekasztal beszélgetésen, amelyet az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézete (ELKH CSFK) szervezett csütörtök délután az MTA székházában.
– Ez a háború nem most kezdődött, már 8 éve tart. Moszkva nem tiszteli az emberi jogokat, és átrajzolná azt a térképet, amiben korábban megállapodott a világ. Nem sokan gondolták, hogy Oroszország megtámadja Ukrajnát, amely előtte is komoly diplomáciai erőfeszítéseket tett ennek megelőzéséért. Sokan nem hitték, hogy kitartanak az ukránok, de mi továbbra is kitartunk – ezekkel a gondolatokkal indította el a Magyar Tudományos Akadémián tartott diskurzust Ukrajna magyarországi nagykövete. Ljubov Nepop a napokban, többek között a korábbi veterán amerikai diplomata, volt külügyminiszter, Henry Kissinger által is felvetett, Ukrajna adjon át területeket az oroszoknak a gyors béke érdekében felvetésre úgy reagált: „ne azon gondolkozzunk, hogyan lehetne elérni, hogy Putyin arcvesztés nélkül jöjjön ki a helyzetből, hanem hogy hogyan lehet segíteni Ukrajnának”. Szerinte, ha az orosz elnöknek sikerülne területeket kiszakítania Ukrajnából, az azt demonstrálná, hogy erőből mindent el lehet érni. A nagykövet arról is beszélt, hogy több bizalomra lenne szükség a partnerek részéről Ukrajna irányába.
– A jelenlegi háború terület tekintetében már most meghaladja az összes korábbi posztszovjet befagyott konfliktust – kezdte előadását Karácsonyi Dávid. Az ELKH CSFK tudományos munkatársa szerint a 2014-15-ös és a jelenlegi háború földrajzi szempontból több ponton is markánsan eltér egymástól. Míg a nyolc évvel ezelőtt kezdődött, Ukrajna keleti felében lezajlott konfliktus a hagyományos ukrán nehézipart sújtotta, és ennek következtében szétszakadt a korábbi orosz-ukrán nehézipari, hadiipari kooperáció, addig a február 24-én kezdődő orosz agresszió főként az ukrán agráriumot érinti.
Karácsonyi összegzője szerint a korábbi hibrid invázió főként a városi terekben volt sikeres, ezúttal viszont épp ellentétes tendenciák látszanak, a városok ugyanis ellenállnak, Mariupolon és Herszonon kívül az oroszoknak nem sikerült jelentős települést elfoglalniuk. Míg 2014-15-ben számottevő urbánus és orosz ajkú népesség került orosz megszállás alá, 2022-ben az orosz ajkú városok ellenállnak, az ukrán ajkú vidékeket tudják az oroszok megszállni. Míg ugyanis nyolc éve a megszállt területek lakosságának 80 százaléka vallotta magát orosz anyanyelvűnek, addig ez az arány most csak 40 százalék körül alakul. A két konfliktus ugyanakkor abban hasonlítani látszik egymásra, hogy nincs egyértelmű kapcsolat az etnikai és nyelvi viszonyokkal, gyakorlatilag attól független. Fontos ugyanis kiemelni, a nyelv nem feltétlenül jelent azonos etnikumot, azaz például sok ukrán anyanyelve az orosz. Demográfia szempontjából pedig azt is komoly gondolt jelent, hogy Ukrajnában 21 éve, 2001-ben tartottak utoljára népszámlálást, így azok az adatok gyakorlatilag mára több esetben is régen meghaladták önmagukat.
Az Ukrajna vidékföldrajzából doktoráló szakember szerint miközben a 8 éve zajló konfliktus Ukrajnán belüli energetikai válságot okozott azzal, hogy a Donbasz szénbányái orosz megszállása alá kerültek, a jelenlegi harcok miatt globális problémák alakulnak ki a mezőgazdasági ellátási láncokban.
Négy kérdés lesz meghatározó a következő hetekben
Ami a hadműveleteket illeti, Rácz András biztonságpolitikai szakértő leszögezte, a nyílt forrásokból dolgozó elemzők 18-36 órás késésben tudják követni a valós idejű eseményeket. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa helyzetelemzése elején leszögezte, mondandójában nem intézményi, hanem kizárólag személyes véleményének ad hangot.
Szerinte a következő heteket négy kérdés fogja meghatározni:
• A Szjevjerodoneck–Liszicsanszk körzetében formálódó, orosz bekerítő művelet alakulása
• Az orosz „rejtett mozgósítás” alakulása és nagyságrendje
• Képesek-e a beérkező nyugati nehézfegyverzet-szállítmányok azelőtt megfordítani a harcok menetét, hogy Oroszország felőrlő stratégiája érvényesülhetne
• Oroszország előrehalad-e a további szeparatista entitások, például egy „Herszoni Népköztársaság” formalizálásával?
Rácz András szerint miután az oroszoknak nem sikerült a Zaporizzsja-Dnyipro-Harkiv vonalban előrenyomulni, azt követően éleződött ki a harc Ukrajna keleti részén. A Szjevjerodoneck-Liszicsanszk körzetben jelenleg 4 ukrán dandár, az ukrán erők legjobb egységei harcolnak. Ennek ellenére itt egy hónap alatt jelentős áttörést értek el az oroszok, amely május 21-én Popasznya városának térségében csúcsosodott ki. Egyelőre pedig úgy fest, az oroszok bekerítik, és körbe zárják az ukrán erőket. Így előfordulhat, hogy az oroszok a fegyvernyugvásért cserébe a bekerített ukrán katonák életével alkudoznak majd – ahogy történt az 2014-ben, amikor az akkori ukrán államfő, Petro Porosneko ennek hatására írta alá a Minszk I és Minszk II néven ismert egyezményeket (amelyek árnyékában, hivatalos elismerés nélkül ugyan, de létrejöhettek a kelet-ukrajnai oroszok támogatta szakadár köztársaságok is).
Rácz András szerint noha az oroszoknak komoly veszteségeik lehetnek, az Ukrajnába vezényelt egységeik mintegy harmada már nem bevethető, az orosz légierő és tüzérség célja még mindig az, hogy bedarálja az ukrán védelmet. E tekintetben bizarr a helyzet, ugyanis a legfontosabb és Ukrajna védelme szempontjából a legégetőbb kérdés az lett: elég gyorsan érkeznek-e a nyugati fegyverek és lőszerek ahhoz, hogy azok bevetésével meg tudják előzni ezt az orosz felőrlést.
Ami az orosz mozgósítást illeti, ugyan hadiállapot még nincs, ám a tartalékosok, nemrég leszereltek önkéntes, újra hadrendbe állítása, akár komoly pénzösszegek árán is, de folyik. Ezt látszik igazolni, az orosz T62-es tankok megjelenése, amely harckocsik az orosz tartalékosokhoz tartoznak.
Érdekes aspektus, hogy ezúttal nem sikerül lemásolni a kelet-ukrajnai modellt, azaz orosz bábáskodás mellett szakadár „köztársaságokat” kialakítani. Rácz András szerint hiába akarnak az oroszok például létrehozni egy „Herszoni Köztársaságot”, egyelőre nincs elég ukrán kollaboráns, akikkel ezt fel tudnák állítani és működtethetni.
A kieső gyerekszám „kamatostól fog hiányozni” Kárpátalján
Demográfiai szempontból egyelőre a lakosságszám drasztikus csökkenése figyelhető meg. Ugyan az ukrán állampolgárok, így a magyar etnikum tagjai is kifejezetten mobilisak voltak, sokan ingáztak, éltek, dolgoztak Magyarországon, vagy az EU-ban, így például a nagy ukrán munkaerőt elszívó Csehországban, vagy Lengyelországban, az immár 6,7 millió menekült az elmúlt évtizedekhez képest is jelentős és drasztikus csökkenés. Kocsis Károly, az ELKH CSFK igazgatója szerint a jelenleg mintegy 34-35 millióra becsült ukrán lakosságszám az 1920-as évek szintjére csökkent vissza, de a háború előtt is az ország lakossága az 1950-es évek lélekszámához közelített. (Az ENSZ menekültügyi szervezet szerint egyébként a háború február 24-i kitörése óta május 25-ig bezárólag mintegy 2,1 millió ukrán lépett be Ukrajna területére és tért vissza – akárcsak időlegesen is – az országba.)
Ami Kárpátalját illeti, a trendek az elmúlt évek aggasztó elvándorlási adataihoz képest is drasztikusnak tűnnek. Ahogy arról még 2018-ban lapunk elsőként beszámolt, a 2001-es népszámlálás 157 ezres magyar lélekszáma egy nagyszabású 2017-ben elvégzett demográfiai felmérés szerint akkorra 125-130 ezer főre csökkent. Erre a tendenciára a háború sajnos elég valószínű, hogy ráerősített. Az öt éve végzett felmérés egyik kutatója, Tátrai Patrik most arról beszélt, ugyan kevés a biztos adat, de van olyan közlés és becslés, amely szerint a háború első két hónapjában a beregszászi járás lakosságának harmada, fele elmenekült, ami ugyan a könnyebb és dinamikusabb mobilizáció miatt nem tekinthető véglegesnek, a kutató szerint ugyanakkor aggasztó, hogy fiatalok, családok jönnek át, és a kieső gyerekszám „kamatostól fog hiányozni.”
Kovály Katalin szerint ugyan migrációs szempontból a kárpátaljai egy aktív lakosság, oda-vissza jó páran visszamentek, főleg a nők és a gyerekek közül (a férfiak vagy nem hagyhatták el az országot a mozgósítás miatt, vagy épp emiatt nem is mernek hazatérni), ám az immár Kárpátalját érintő háborús bizonytalanság, esetleges harcok elhúzódásával minden egyes nappal nő az esélye annak, hogy a menekültek nem térnek vissza.
Tátrai Patrik ehhez azt is hozzátette, hogy jelenleg egy masszív belső migrációs folyamat is zajlik, ugyanis a 2001-es népszámlálás szerint 1,2 millió, ám az elmúlt két évtized elvándorlási trendjeit figyelembe véve inkább az 1 millió körüli valós kárpátaljai lakosságszám mellé az elmúlt három hónapban érkezett 4-500 ezer belső menekült keletről. Ez pedig nagyon komoly arányszám. „Miközben magyar és ukrán anyanyelvűek elmenekültek (Kárpátaljáról), addig nagyobb számban érkeztek most orosz ajkúak, ez pedig kulturálisan is komoly kihívás elé állíthatja a térséget – főleg, ha e populáció hosszabb távon ott marad és állandó lakhatásra rendezkedik be.
Az aknamentesítők mennek először
A panelbeszélgetés kérdésszekciójában Rácz András arról beszélt, egyelőre nem látszik reálisnak, hogy rövid távon belül, így az idén nyáron az ukrán erők nagyobb területeket tudnának visszafoglalni az oroszoktól. A Donasz vidéke amúgy is nehéz terep, dimbes-dombos, víztározóktól csipkézett. A biztonságpolitikai szakértő szerint ezért fontos a nyugati nehézfegyverek beérkezése, hiszen nagyüzemi, modern tüzérségi eszközökkel lenne lehetőség bármiféle sikeresebb ukrán ellentámadásra. A kutató azt is megjegyezte, persze a háború menete attól is függ, hogy lesz-e esetleg bármiféle változás a Kremlben. Ha nem, akkor a korábban vázolt trendek várhatóak.
Kérdésre válaszolva az ukrán nagykövet arról beszélt, Magyarország és Ukrajna között folyamatos a diplomácia párbeszéd, ám azt is elmondta, egyelőre nem volt szó magas rangú kétoldalú találkozóról.
A gazdaság újraindításáról szólva Rácz András leszögezte, masszív aknamentesítésre van szükség a mezőgazdaság újraindításához, de ez költségigényes – míg ugyanis egy akna előállítási költsége 1-2 dollár, addig a hatástalanítása akár ezer is lehet. Az újraindítást nehezíti, hogy az Azovi-tengeri kikötőket most Oroszország ellenőrzi, így jelenleg Odessza az egyetlen lehetőség a tengeri szállítmányozásra. Az oroszok ugyanakkor tengeri aknákat telepítettek a Fekete-tenger térségébe is, ami ellehetetleníteni látszik egyelőre az ukrán mezőgazdasági termények tengeri szállítmányozását. Rövid távú megoldást egyedül a vasút jelenthet, ám az egyrészt nem tud akkora mennyiségben szállítani, mint a hajók, másrészt, az eltérő nyomtáv miatt az árukat a határon át kell rakni a szerelvényekből, ami szintén megnehezíti ezt a szállítási módot. Rácz András szerint ezek a tényezők elhúzódó élelmiszerbiztonsági kihívást jelentenek, és legoptimistább becslések szerint is leghamarabb fél év múlva állhatna vissza minden a korábbi kerékvágásba.
Karácsonyi Dávid ezzel összefüggésben arra mutatott rá, hogy miközben Ukrajna a világ egyik legjobb agrárpotenciállal bíró országa, a mostani háború pont a legjobb termőtalajú keleti vidékeken robogott végig, és a kieső termelést rövid távon nagyon nehéz lesz kiváltani. Az elérhető adatok szerint 14,1 millió tonnás termelésével Ukrajna a világ legnagyobb napraforgó termelője, de a világon itt termesztik a harmadik legtöbb krumplit (22,5 millió tonna), az ötödik legtöbb kukoricát (35,8 millió tonna), vagy a nyolcadik legtöbb búzát (24,6 millió tonna).
Ljubov Nepop az élelmiszerválsággal kapcsolatban megjegyezte, hogy Ukrajna mintegy 400 millió embert élelmez a világon. Az aknamentesítésről szólva azt mondta, az folyamatban van, és lehetőség szerint a visszafoglalt területeken a lakosság visszatérése előtt mindenhol az aknamentesítő egységek mennek be először. Rácz András ezzel összefüggésben arra is felhívta a figyelmet, hogy a mezőgazdasági termelés szempontjából problematikus, hogy a mezőgazdasági területek a fontossági sorrend vége felé vannak, először ugyanis a kritikus infrastruktúra létesítményeit (víz, áram, stb.) és környékét, majd a lakóövezeteket aknamentesítik, s csak ezek után jönnek a mezőgazdasági területek. Hozzátette azt is, nemcsak az aknák, hanem a fel nem robbant lőszerek is komoly gondolt jelentenek. Az oroszok által bevetett kazettás bombák robbanófejeinek akár 20-30 százaléka sem robban fel bevetés alkalmával.
Az ukrán nagykövet amellett, hogy a konferencián köszönetét fejezte ki, hogy a magyar lakosság mennyit segített az Ukrajnából menekülteknek (amire ők biztos mindig jó szívvel fognak gondolni), arról beszélt, amint lehetőség lesz rá, szerinte a menekültek 90 százaléka vissza fog térni a hazájába. „Nem hitték, hogy képesek vagyunk harcolni, megvédeni a hazánkat, ezért én azt hiszem, az ország újjáépítése terén is bebizonyítjuk, hogy az egyesek szerint akár 10-20 évig is eltartó folyamat hamarabb be fog fejeződni” – adott hangot reményének Ljubov Nepop.
