A szeptember 20-i oroszországi választások lezárása és a november 3-i amerikai félidős választások között Moszkva kevés politikai kockázattal tovább eszkalálhat. Annak érdekében, hogy megértsük, ez mit jelent érdemes felidézni az elmúlt hónapok eseményeit. Írásom első részében nem értelmezésre törekszem. A lényeg, hogy az olvasó átlássa az incidenseket, és lássa az eszkalációs ciklust. Az alábbiakban pontokba szedve ismertetném ennek a veszélyes spirálnak a látható növekedését a nyár és szeptember alatt. A hírfigyelést szeptember 20-al zártam. A lista nem teljes körű.
I. Drónok
Július 25-én román F-16-os vadászgépek három egymást követő napon orosz drónokat lőttek le Románia légterében, másnap pedig Bukarest bekérette az orosz nagykövetet az ismétlődő behatolások miatt.
Augusztus elején a németországi Lipcse/Halle repülőtéren – amely nem mellesleg NATO-logisztikai feladatokat is ellát és ukrán An-124-es teherszállító gépek bázisául is szolgál – robbanóanyaggal és detonátorral felszerelt drónt találtak. Röviddel később egy második eszköz ütközött egy repülőgéppel, majd tíz nappal később egy harmadik drónt találtak. A német szövetségi kormány szeptember 1-jén hivatalosan is Oroszországnak tulajdonította a Lipcse elleni támadási kísérletet.
A NATO keleti szárnyán a légvédelemnek több esetben közvetlenül kellett reagálnia. Augusztus 14-én NATO-légtérrendészeti szolgálatban lévő vadászgépek lelőttek egy Lettország légterébe behatoló drónt, augusztus 15-én pedig egy NATO-feladatot ellátó spanyol F-18-as semmisített meg egy Románia légterébe belépő drónt Galac közelében.
Szeptemberben Moldova vált az orosz drónműveletek közvetlenül érintett külső területévé. Szeptember 9-én két orosz drón hatolt be a moldovai légtérbe. Az egyik Kisinyovtól északra egy mezőn zuhant le, és tüzet okozott, a másik román légtérbe repült tovább. A légiriadó ideiglenes légtérzárhoz vezetett és Volodimir Zelenszkij elnöki gépének indulását is késleltette. Szeptember 14-én újabb két orosz drón lépett be Moldova légterébe.
A hónap közepén Litvániában is sor került egy újabb súlyos esetre. Szeptember 15-én egy NATO-balti légtérrendészeti feladatot ellátó olasz vadászgép lelőtt egy Belarusz felől Litvánia légterébe belépő drónt Kaunas térségében. Másnap Gitanas Nausėda litván elnök Gerbera típusú, az orosz haderő által alkalmazott nagy hatótávolságú drónként azonosította az eszközt. A litván előzetes értékelés szerint eredetileg Ukrajna felé tarthatott, pályáját pedig az ukrán elektronikai hadviselés téríthette el. Ez volt a NATO balti légvédelmi missziójának első ismert esete, amikor orosz drónt semmisítettek meg. Ugyanezen a napon lengyel ügyészségi előzetes értékelés szerint egy, a Balti-tengerben észlelt, majd a lengyel tengerparton partra sodródott Gerbera-2 drón fedélzetén talált robbanófejet hatástalanítottak.
Lengyelország szeptember 10-én aktiválta a NATO 4-es cikkelyét. Donald Tusk lengyel miniszterelnök szeptember 17-én lengyel hírszerzési értesülésekre hivatkozva arról beszélt, hogy Oroszország Ukrajnát támogató országok ellen véletlennek beállított „hibrid” drón- és rakétacsapásokat tervezhet. Tusk szerint az ilyen műveletek stratégiai célja nem szükségképpen a közvetlen katonai eszkaláció, hanem a NATO-tagállamok politikai eltökéltségének megingatása lehet a szövetségi szerződés vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásában.
II. Szabotázs és robbanóanyagok
A szabotázsakciók mintázata azért különösen figyelemre méltó, mert a célpontok jelentős része Európa védelmi ipari kapacitásához kapcsolódik. Június 1-jén Toulouse-ban Molotov-koktélt dobtak a Delair drónüzemére. (Nem gyulladt be, a kár minimális maradt.) Néhány héttel később Londonban két férfit ítéltek el Keir Starmer volt miniszterelnökhöz köthető ingatlanok elleni gyújtogatások miatt, amelyeket a BBC szerint egy orosz diplomata irányított Telegramon.
Júliusban a magyar-szerb határ térségében a szerb hatóságok két személyt tartóztattak le robbanóanyaggal. A gyanú szerint orosz hírszerzési kapcsolatokkal rendelkező ügynökök egy német védelmi ipari célpont elleni akcióra készültek. Néhány nappal később Edgars Rinkevics lett és Gitanas Nauseda litván elnök hírszerzési értesülésekre hivatkozva arról beszélt, hogy Oroszország kritikus infrastruktúra elleni szabotázsakciókat készíthet elő.
Augusztusban több további figyelemre méltó esemény is történt. A bulgáriai Trjavnában tűz ütött ki az EMCO védelmi vállalat raktárában, a cég szerint az emberi hiba kizárható. Három nappal később tűz és nagy robbanás történt egy Róma melletti lőszergyárban, ahol a külső beavatkozás lehetőségét is vizsgálták. Tallinban tűz keletkezett az Ukrajnának is szállító Milrem Robotics drónüzemében, két gyanúsítottat őrizetbe vettek. Szlovákiában a rendőrség egy ukrán tulajdonú drónforgalmazó elleni gyújtogatási kísérletet hiúsított meg, és három gyanúsítottat tartóztatott le.
Lengyelországban augusztus végén egyszerre keletkezett tűz egy lublini helikopteralkatrész-gyártónál és a WB Group drónüzeménél. Donald Tusk Oroszország eszkalációs tevékenységének nevezte az eseteket. Másnap Skarzysko-Kamiennában, Lengyelország egyik jelentős védelmi ipari vállalatánál is tűz ütött ki, és Tusk szerint a gyújtogatás lehetősége sem zárható ki.
A támadások vagy feltételezett előkészületek nem kizárólag hadiipari célpontokat érintettek. Szeptember 1-jén Bergheimben szándékos rongálást fedeztek fel egy áramelosztó állomáson. Ugyanezen a napon Brandenburgban valaki megrongált egy kritikus nagyfeszültségű hálózati csomópontot. Másnap Münchenben két bolgár állampolgárt vettek őrizetbe, miután gyújtóeszközöket dobáltak egy gépkocsiból, és tüzet okoztak a Rohde & Schwarz védelmi vállalatnál.
A szárazföldi esetekhez tenger alatti fenyegetés is társul. Szeptember 10-én nyilvánosságra került, hogy brit, norvég és amerikai erők tavasszal megakadályozták, hogy orosz tengeralattjárók és mélytengeri eszközök a Svalbard-szigetcsoport térségében tengeralatti adatkábelek rejtett megrongálását szimuláló gyakorlatot hajtsanak végre. Kábel nem sérült meg, de a háború korábbi szakaszaiban az oroszok sikeresen rongáltak meg balti kábeleket.
III. Határ- és légtérsértések, elektronikai zavarás, egyéb incidensek
A levegőben ennél közvetlenebb kihívást jelentett, amikor augusztus 20-án egy orosz Il-20-as felderítő repülőgép mintegy 8,7 kilométer mélységben behatolt Finnország légterébe a Finn-öböl nyugati részén. A gép körülbelül három percet töltött finn légtérben, Helsinki pedig másnap bekérette az orosz nagykövetet.
A navigációs hadviselés ennél kevésbé látványos, de a polgári és katonai működés számára egyaránt súlyos következményekkel járhat. Augusztus végén az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen Bulgáriába tartó repülőgépének GPS-rendszere Plovdiv megközelítésekor meghibásodott egy bolgár hatóságok által Oroszországnak tulajdonított zavarás miatt, ezért a pilótáknak földi navigációs eszközökkel kellett leszállniuk. Augusztus 25-én a Gdansk térségében a napok 63 százalékában órákon át tartó, valamennyi frekvenciasávot érintő GNSS/GPS-zavarást mértek a Balti-tenger partvidékén. Szeptember 9-én a finn határőrség és rendőrség azt közölte, hogy a tavasszal Finnországba sodródott négy ukrán katonai drónt a Finn-öböl keleti részén tapasztalt intenzív GNSS-zavarás és az erős szél térítette el eredeti útvonalától. A finn hatóságok szerint az eszközöket nem Finnország ellen indították.
A kampány nem ér véget a légtereknél. Szeptember 15-én egy orosz hadihajó két jelzőfényt lőtt egy Dánia partjainál, nemzetközi vizeken azonosítási feladatot végző dán katonai helikopter irányába. A dán hadsereg szerint az egyik eszköz közel haladt el a helikopter mellett.
Augusztus 1-jén az olasz vezetésű EUNAVFOR MED Irini-misszió Pantelleria közelében feltartóztatta és átvizsgálta a szankciók alatt álló, az orosz árnyékflottához sorolt Toa Payoh tartályhajót. Az ügy sok szempontból „szokásos”, a tengeri szürkezóna egyik példája. A szankciók megkerülésére használt hajózás némi homályos tulajdonosi és biztosítási háttérrel gyakori jelenség.
IV. Kémkedés
A kémkedési ügyek sorozatából is arra lehet következtetni, hogy az orosz hírszerzés európai tevékenysége nem merül ki az információszerzésben. A hálózatok a döntéshozatal befolyásolásától a hadiipari és logisztikai felderítésen át a szabotázsra és gyilkosságokra alkalmas helyi végrehajtók toborzásáig terjedő feladatokat kaphatnak. Ezeknek a hálózatoknak rendkívül fontos szerepe lenne egy európai háború esetén.
Július 7-én Olaszország két embert, köztük a Carabinieri és az olasz hírszerzési közösség egy korábbi tagját is letartóztatta, mert a gyanú szerint pénzért minősített információkat adtak át egy diplomáciai mentességet élvező orosz tisztnek. A nyomozás további öt személyre is kiterjedt. A fő gyanúsított a vád szerint négy aktív olasz katonai forrástól szerzett adatokat. Két nappal később Róma két orosz katonai attasét is kiutasított az ügy nyomán.
Svédországban augusztus 9-én az elhárítás (Sapo) felszámolt egy, az SZVR-hez kötött hírszerzési műveletet, amely diplomatákon keresztül próbált svéd döntéshozókat befolyásolni.
A dán PET szeptember 2-án figyelmeztetett, hogy az orosz hírszerzés közösségi média és játék platformokon dán állampolgárokat próbál toborozni szabotázsakciók előkészítésére. Szeptember 8-án a román SRI őrizetbe vett egy Romániában élő orosz állampolgárt, aki a gyanú szerint ukrán teherszállító gépeket és NATO-létesítményeket fényképezett egy lehetséges későbbi akció előkészítéséhez. Az Egyesült Királyságban szeptember 9-én vádat emeltek Joshua Cammidge ellen külföldi hírszerző szolgálat segítése és szabotázs előkészítése miatt. A vád szerint a férfi a GRU hálózatával állt kapcsolatban, másnap pedig a bíróságon elhangzott, hogy információkat adott át Swindon térségében működő dróngyártó üzemekről és szabotázst ajánlott fel egy orosz katonai hírszerzéshez kötött kapcsolattartónak.
Magyarország szeptember 8-án tíz orosz nagykövetségi munkatársat utasított ki a diplomáciai státuszukkal összeegyeztethetetlen tevékenység miatt, ami az ország történetének legnagyobb léptékű kiutasítása volt. A Kreml ezt követően „megfelelő választ” helyezett kilátásba, miközben fenntartotta, hogy nyitott marad a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére. (Optimizmusra ad okot, hogy még nem volt meg a „tükörválasz”, azaz magyar diplomaták kiutasítása.)
Szeptember 14-én a német szövetségi ügyészség egy német–ukrán állampolgárságú nőt kémkedéssel vádolt meg. A vád szerint 2023 októbere óta egy berlini orosz hírszerző tiszttel állt kapcsolatban, és korábbi német védelmi minisztériumi alkalmazottakon keresztül a német védelmi politikáról, valamint hadiiparról gyűjtött információkat.
A kétoldalú hírszerzési konfrontáció kölcsönös természetű. A moszkvai bíróság augusztus 14-én egy orosz állampolgárt 23 év börtönre ítélt Lengyelország javára végzett kémkedés vádjával.
V. Merényletek
A merényletek tervei jelentik ennek a kampánynak az egyik legsúlyosabb szintjét. Ennek legfontosabb korábbi esete az Armin Papperger, a Rheinmetall vezérigazgatója elleni feltételezett merényletterv volt. Az amerikai hírszerzés állítólag 2024-ben értesítette Berlint arról, hogy Oroszország Papperger meggyilkolását készíthette elő, így a német szolgálatok megerősítették a védelmét. A terv a nyugati források szerint nem elszigetelt ügy volt, hanem egy tervezett, az Ukrajnát fegyverekkel támogató európai védelmi ipari vezetők elleni szélesebb orosz kampány egyik eleme. A Kreml tagadta a vádat, a NATO ugyanakkor később a szabotázskampány részeként hivatkozott a Rheinmetall vezetője elleni fenyegetésre.
Június 15-én fényes nappal, Biala Podlaskában öt lövéssel meggyilkolták a Szemjon Szkrepeckij néven ismert, Vlagyimir Putyint rendszeresen bíráló orosz művészt. A lengyel ügyészség célzott gyilkosságként vizsgálta az esetet. Két belarusz állampolgárt kezdetben őrizetbe vettek, ám később bizonyíték hiányában szabadon engedték őket. Augusztus 13-án Lengyelország őrizetbe vett egy orosz állampolgárt, akit a gyanú szerint Moszkva egy ukrán-amerikai kettős állampolgár varsói meggyilkolására toborzott. (Lengyelország az orosz és belarusz politikai emigráció egyik fontos menedékhelye, ezért egy Putyin-kritikus művész meggyilkolása a belarusz határ közelében a száműzetésben élő ellenzékiek biztonságát érintő súlyos figyelmeztetésként értelmezhető.)
Augusztus 20-án Berlin közelében fegyverrejtekhelyet találtak. A német biztonsági szervek szerint az ott elhelyezett pisztolyokat orosz hírszerzési megbízásból végrehajtandó merényletekhez használhatták volna. Ugyanezen a napon Lengyelország letartóztatott egy ukrán állampolgárt, akit azzal gyanúsítanak, hogy orosz hírszerzési utasításra robbanószerkezetet helyezett egy ukrán fegyveripari képviselő gépkocsija alá Irpinyben. A szerkezetet mobiltelefonról akarták működtetni, de meghibásodott. A gyanúsított később Lengyelországba menekült.
Szeptember 16-án az Egyesült Államok igazságügyi minisztériuma öt személy ellen emelt vádat egy, az amerikai vádhatóság szerint orosz hírszerzési szolgálatokhoz kötődő nemzetközi hálózat ügyében. A hálózat állítólag személyek megfigyelésére és célzott gyilkosságokra keresett végrehajtókat, köztük egy Washington környékén élő orosz disszidens és egy Litvániában élő személy ellen. Egy litvániai célpont meggyilkolásáért korábban 25 000 dollárt ajánlottak.
Fontos hangsúlyozni, hogy a szeptemberi amerikai vádemelés nem egy új, Európában végrehajtott merényletet tárt fel, hanem egy 2024 óta működő, több országra kiterjedő feltételezett hálózat korábbi toborzási és előkészítő tevékenységét. A mintázatokból az látszik, hogy Moszkva (a szovjet időszakkal ellentétben) nem maga képzi ki az orvgyilkosait. A bűnözői hálózatok itt is egy olyan szürke zónát biztosítanak, amiben a tagadhatóság könnyebbé válik. Mindjárt látni fogjuk, hogy a kiberbűnözés is ehhez hasonló környezet.
Azt is fontos kiemelni, hogy az orosz katonai vezetők elleni sikeres ukrán merényletek miatt egy kiterjedtebb merényletkampányt Európa ellen könnyű lenne orosz oldalról racionalizálni.
VI. Kibertámadások
A kibertérben a küszöb alatti háború kevésbé látványos, de a fizikai szabotázs előkészítésétől a politikai döntéshozatal befolyásolásán át a társadalmi bizalom rombolásáig számtalan módon járulhat hozzá a konfliktushoz. Július 13-án az Európai Unió és az Egyesült Királyság az FSZB 16. Központjához, illetve a Turla műveleti ökoszisztémához kötötte a 2010 óta futó, kilenc EU-tagállamot érintő hosszútávú kiberkémkedési kampányt. Franciaország, Németország és Lengyelország is az érintett államok között szerepelt, ami azt mutatja, hogy a művelet nem egyetlen ország, hanem az európai politikai és biztonsági tér igen széles feltérképezésére irányult.
Július közepén több, eltérő szervezethez kötődő támadás is nyilvánosságot kapott. A Cisco Talos szerint az orosz nyelvű UAT-11795 csoport trójai telepítőprogramokkal fertőzött felhasználókat Németországban és Romániában. Július 23-án az amerikai CISA szerint az orosz kötődésű Laundry Bear csoport zero-click adathalász kampányt hajtott végre Zimbra webmailt használó szervezetek ellen több EU-tagállamban. Egy nappal később kilenc ország bűnüldöző szervei Europol-koordinációval 4340 URL-t távolítottak el a részben orosz kapcsolatokkal rendelkező „The Com” kiberbűnözői ökoszisztéma elleni műveletben. (Ebben a bűnözői ökoszisztémában amerikaiak és brazilok is szép számmal vannak.)
Augusztus 26-án nyilvánosságra került, hogy orosz nyelvű kiberbűnözők a SpaceX Cursor AI-eszközét egy belga vegyipari cég és legalább hat másik vállalat feltörésére használták. Másnap a Rhysida zsarolóvírus-csoport 5,79 TB adatot tulajdonított el berlini önkormányzati szervektől, majd az adatokat a választások előtt árverésre bocsátotta.
Szeptember 5-én került nyilvánosságra, hogy a BlueDelta, az APT28/Fancy Bear csoporttal átfedést mutató, orosz állami hátterűként értékelt szereplő a HOOKEDGE nevű Windows-hátsóajtót használta romániai, spanyolországi és törökországi kormányzati, diplomáciai, illetve védelmi célpontok ellen. A jelentett kampány 2025 szeptembere és 2026 áprilisa között zajlott (vagyis a szeptemberi dátum nem új támadást, hanem egy korábbi művelet feltárását jelöli).
Ezek az ügyek önmagukban nem bizonyítanak közvetlen állami irányítást, de jelzik azt a digitális környezetet, amelyben az orosz nyelvű, állami és bűnözői szereplők céljai gyakran átfedésbe kerülnek. (Oroszországban gyakorlatilag legálisan lehetsz kiberbűnöző akkor, ha az állam területén kívül hajtasz végre támadásokat.)
A fentieket figyelembe véve nyilvánvalóan folyamatos és agresszív online kognitív háborús információs-pszichológiai kampány is zajlik, de itt az ideje kevesebbet beszélni a dezinformációról, mert a helyzet ennél kritikusabbá vált, így ezek a kampányok itt nem kapnak külön kategóriát.
A szerző a „Rise to Peace” amerikai non-profit szervezet terrorelhárítási kutatója, az ELTE-n doktorál orosz külpolitikából, valamint blogot vezet Ex-szovjet néven
