Az Egyesült Államok éppen megszűnik Európa kiszámítható partnere és szövetségese lenni. Ez a helyzet rövid távon nem is fog változni. Siránkozás helyett tehát Európának alkalmazkodnia kell, aki pedig ezt akadályozza, annak nem lesz helye az európai biztonsági rendszerben – kezdi kezdi Facebook-bejegyzését Rácz András Oroszország-szakértő, aki a pénteki, igen feszültre sikerült, eredményteleünlt zárult Trump-Zelenszkij találkozó utáni helyzetet értékelte tizenkét pontban.
Mint emlékeztetett, a történelem tele van nagyon rosszul sikerült diplomáciai találkozókkal. „Ilyen volt például Grósz Károly és Nicolae Ceausescu utolsó, 1988-as aradi találkozója, ahol a román diktátor porig alázta a magyar vezetőt. Vagy amikor Borisz Jelcin dublini egyeztetése azért maradt el, mert az egykori orosz elnök olyan részeg volt, hogy nem tudott kiszállni a kormánygépből. A mostani, washingtoni találkozó csak abban különbözött ezektől – írja Rácz –, hogy mindez élő, egyenes adásban történt, de tartalmilag valójában nem volt rendkívüli.
„Az amerikai és ukrán stratégiai érdekek nem változnak attól, hogy a pénteki találkozó rosszul sikerült. Ukrajnának ugyanúgy szüksége van az amerikai támogatásra, mint előtte, az Egyesült Államok ugyanúgy hozzáférést akar kapni az ukrajnai stratégiai nyersanyagokhoz és infrastruktúrához, mint előtte. Az Egyesült Államoknak továbbra is érdeke, hogy Oroszország ne győzhessen ebben a háborúban és hogy Európa nagyobb szerepet vállaljon a konfliktus kezelésében, hogy az USA Kínára tudjon koncentrálni” – húzta alá, hangsúlyozva: igen valószínű tehát, hogy lesz megoldás.
Mint kitért rá, a háború aktuális alakulása szempontjából rövid távon a legfontosabb kérdés, hogy mi lesz az amerikai katonai támogatással. „A pénteki találkozó után ugyan a Fehér Ház bejelentette, hogy felfüggesztik, de semmilyen részletet nem közöltek. Meg kell várni, hogy kiderüljön, hogy tényleg felfüggesztik-e, illetve, ha igen, akkor ez pontosan mire vonatkozik: csak a lőszerszállításokra (lőszerrel Ukrajna mostanra egészen jól áll), vagy a kommunikációs és hírszerzési támogatásra is. Amint ezek az információk megvannak, lehet erről is tovább gondolkodni” – fogalmazott.
A szakértő szerint a Trump-adminisztráció teljesen kiszámíthatatlan, inkoherens, egyértelműen személyeskedő, működése sokszor amatőr. – Ez nem hatdimenziós sakk vagy valamiféle "mesterterv", hanem sajnos nagyon súlyos inkoherencia – mutatott rá Rácz András, aki szerint a pénteki washingtoni találkozót megelőző időszak is erről szólt. Kitért rá, hogy a Trump-adminisztráció logikáját tekintve is alapvetően másképp működik, mint bármi, amit az Egyesült Államoktól a második világháború óta Európában láttunk.
„Ennek a működési módnak az egyik fő jellemzője az extrém unilateralizmus, a pacta sunt servanda (a szerződéseket be kell tartani) elvének vége. Trumpék készek egyoldalúan kilépni korábbi, szerződéses kötelezettség-vállalásokból, legyen szó akár civil szervezeti támogatási szerződésekről, akár hosszú távú, stratégiai-katonai megállapodásokból, illetve előfordul az is, hogy utólag megpróbálják átírni a feltételeket” – húzta alá, megjegyezve: az ukránokkal Scott Bessent pénzügyminiszter által aláíratni próbált nyersanyag-kitermelési megállapodásban Kijev nem kapott volna semmit, az amerikai narratíva ugyanis az volt, hogy ez a megállapodás a korábban már odaadott amerikai fegyverek ellenértéke, noha a korábbi megállapodásban semmiféle ellenértékről vagy kompenzációról nem volt szó.
„Némiképp extrapolálva mindez azt jelenti, hogy hiába állapodsz meg ezzel az amerikai adminisztrációval bármiről, semmiféle biztosítékod nincs, hogy nem gondolják meg magukat egyik napról a másikra és kezdenek valami teljesen ellentétes dolgot csinálni” – magyarázta Rácz, aki szerint mostanra egyértelművé vált az is, hogy a Trump-i vezetés nagyon jelentősen csökkenti a hozzájárulását Európa biztonságához, és ezt ráadásul nagyon gyorsan teszi. „Nincs tehát visszaút a status quo ante-hez. Nem lehet ugyanis a Trump-érából hátralévő három és háromnegyed évet úgy kibekkelni, hogy abban reménykedünk, hogy az amerikaiak nem csinálnak semmi extrémet. A remény az nem stratégia. Ilyen értelemben tehát valóban véget érőben van a régi világrend” – fogalmazott, hozzátéve: jó hír, hogy Európa ezt már láthatóan érti.
A szakértő szerint ami kialakulóban van, az egy kormányközi alapon, az Európa biztonságáért (ideértve Ukrajnát is) tenni hajlandó országok szövetsége lesz. De nem EU-s keretben, mert – hangsúlyozta – a rendszeres magyar, eseti szlovák, ciprusi vétó és együtt-nem-működés vállalhatatlan kockázatot jelent egy olyan világban, ahol nem lehetünk biztosan benne, hogy mögöttünk áll az amerikai támogatás. Ugyanezért nem is a NATO lesz a fő keret.
„A kontinens együttműködni hajlandó országai – kiegészülve olyan szövetségesekkel, mint Kanada, bizonyos ügyekben Ausztrália, Új-Zéland, stb. – együttesen, koordináltan lépnek majd fel Európa biztonságáért. Ukrajna támogatásának folytatása az első ilyen ügy, ez már zajlik is” – így Rácz András, aki szerint Európa biztonságának kormányközi alapon való támogatásában kulcsszerepet játszik majd a brit és francia nukleáris védőernyő, a német, norvég, svéd, brit és más, gazdag nemzetek katonai és pénzügyi hozzájárulása, a nagy létszámú és jól felszerelt török, finn és lengyel hagyományos haderők, a baltiak, románok, bolgárok tudása az orosz állam és hadsereg működéséről. Azokat pedig, akikben nem lehet megbízni, ebből egyszerűen ki fogják hagyni. Ez történik éppen most: Londonban nincs ott sem a magyar, sem a szlovák kormány képviselője.
„A magyar kormány példátlan vaksággal még örül is annak, amit a Trump-adminisztráció csinál – noha a történelemből éppenséggel mi is megtanulhattuk, hogy kis országként egyedül maradni olyan világban, ahol a nagyhatalmak erővel érvényesítik az érdekeiket, ritkán szerencsés. Hogy az Orbán-kormány mindezt ideológia megfontolásokból, nettó ostobaságból csinálja, vagy esetleg a vezetés egy része mostanra orosz ügynök, a várható végeredmény szempontjából mellékes.
A várható végeredmény ugyanis jelenleg az, hogy Magyarország teljes gázzal robog egy zsákutcában befelé” – fogalmazott Rácz András. Megjegyezte, a választási győzelemben reménykedő Tisza Pártnak külpolitikai téren többek között azon is gondolkodnia kellene, hogy hogyan lehet majd megtalálni a visszautat az európai szövetségeseink közé.
