Roman Abramovics orosz oligarcha, az ország tizedik leggazdagabb embere arról vált híressé, hogy megvette a brit Chelsea futballcsapatot, majd pénzt nem kímélve feltöltötte világsztárokkal. Ennek meg is lett az eredménye: a Chelsea Európa egyik élcsapatává alakult, Abramovics pedig bebocsátást nyert ezáltal a legmagasabb brit körökbe is. Oroszország Ukrajna elleni agressziója után minden nyugat-európai orosz befektetés veszélybe került, ezért Abramovics azonnal eladára kínálta fel a Chelsea-t. Egyelőre nem ismert, hogy született-e megállapodás a klub tulajdonosváltása ügyében.
Viszont Abramovics, nyugati életmódja dacára, az orosz oligarchák többségéhez hasonlóan remek viszont ápol Putyin orosz elnökkel, ami miatt magától értetődő lenne, hogy ő és a vagyona is a nyugati szankciók hatálya alá essenek.
Hogy ez mégsem történt meg eddig, az annak köszönhető, hogy Abramovics önjelölt békeközvetítőként Moszkva, Minszk, Kijev és Isztambul között cikázva töltötte az utóbbi két hónapot, és – látszólag – mindent megtett a háború befejezése érdekében.
Legutóbb Kijevben tárgyalt az ukrán delegáltakkal, de ezek a tárgyalások – Abramovics korábbi próbálkozásaihoz hasonlóan – sehová sem vezettek. A kritikusai szerint Abramovicsnak egyszerűen nincs kellő felhatalmazása ahhoz, hogy bármit is elintézzen, és az egész mediátorkodás célja mindössze az, hogy mentességet szerezzen a nyugati szankciók alól.
Ez a taktika eddig bevált, hiszen állítólag maga Zelenszkij ukrán elnök kérvényezte Biden amerikai elnöknél, hogy Abramovicsot ne szankcionálják, amíg közvetíteni próbál az ukrán-orosz béketárgyalásokon. Miután azonban mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy Abramovics nem képes semmit elérni, újra megerősödtek az oligarcha szankcionálását követelő hangok.
Abramovics márciusban állítólag egy kijevi tárgyalás után mérgezéses tüneteket mutatott (hámlott a bőre, kivörösödött a szeme, ideiglenesen megvakult, fejfájása volt), de az nem derült ki, hogy pontosan mi okozta ezeket a tüneteket. Az oligarcha azóta felépült rejtélyes betegségéből, de mivel az orosz-ukrán béketárgyalások zátonyra futottak (kérdéses, hogy valaha is volt-e bármi esély a megállapodásra), Abramovics is a partvonalra szorult.
