Román diszkóbaleset – Ötödször is halasztottak a perben

Román diszkóbaleset – Ötödször is halasztottak a perben

Egy túlélőt visznek hordágyon a mentőautóhoz Bukarestben, ahol leégett egy belvárosi szórakozóhely 2015. október 30-án (Fotó: MTI/EPA/Robert Ghement)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Kedden újra elhalasztotta a Bukaresti Ítélőtábla az úgynevezett Colectiv-per jogerős ítéletének közzétételét, holott már rég kifutottak a törvényes határidőből. A 2015. október 30-án történt bukaresti diszkótűz következtében hatvannégyen haltak meg, többnyire fiatalok.

Négyszeri halasztás után kedden kellett volna ítéletet hirdetni Bukarestben a rendszerváltás utáni legnagyobb tömegszerencsétlenség felelőseinek ügyében. Hét és fél éve a román főváros Colectiv nevű klubjában, egy volt cipőgyár épületében ingyenes lemezbemutató koncertet szervezett a Goodbye to Gravity nevű metálzenekar. A lemeznek a Halálunk napja címet adták. A koncert negyedik száma közben pirotechnikát használtak, és a szikrák begyújtották a zsúfolásig telt hely hangszigetelését – tizenkét másodperc alatt lángra lobbant a terem, mert a tulajdonos a harminc százalékkal olcsóbb, ám igen gyúlékony szigetelést építette be a drágább, de tűzálló verzió helyett. A tragédia éjszakáján 27-en hunytak el, 146 ember került kórházba. Közülük 37 áldozaton az orvosok sem tudtak segíteni, annak ellenére, hogy a súlyos állapotban lévőket Európa és Izrael legjobb, égési sérülésekre specializálódott kórházai fogadták be. Igaz, a külföldön kezeltek közül sokan már különféle, a román kórházban összeszedett fertőzésekkel érkeztek meg a terápiára.

A nyomozás során döbbenetes hiányosságokra derült fény: a szórakozóhelynek csak nyolcvan fős rendezvények megtartására volt engedélye, ezen a koncerten viszont több mint háromszázan vettek részt. A vészkijáratokat lehegesztették, a menekülő emberek egyetlen szárnyas ajtón keresztül tudtak távozni, annak is egyik fele le volt zárva. Nem voltak automata oltóberendezések, még poroltó sem. Az öttagú zenekarból csak az énekes, Andrei Găluț élte túl a tragédiát. Emellett különösen tragikus esetekről is beszámolt a román sajtó – meghalt például egy ötgyermekes anya, a klub takarítónője, aki aznap szabadnapos volt, de beteg kollégája helyett vállalta a műszakot.

Szemtanúk szerint sokan igazi hősként viselkedtek: kijutottak az égő pokolból, de visszamentek barátaikért a lángok közé. Két hősi halottat, Adrian Ruginat és Claudiu Petrét post mortem tüntetett ki Klaus Johannis román államfő – a túlélők beszámolója szerint legalább tízen köszönhetik az életüket a két férfinek.

A tragédia megrázta az országot. Románia nagyvárosaiban tízezrek mentek utcára, a felelősök megbüntetését követelve. A korrupció öl, kiáltották, hiszen a szórakozóhelynek minden engedélye rendben volt annak ellenére, hogy egyértelműen alkalmatlan volt ekkora tömeg befogadására. A tüntetéssorozat következtében néhány nap múlva lemondott a teljes román kormány.

A tragédia másnapján a magyar sajtóban elsőként írtam meg, hogy az egyik szerencsés túlélő egy székelyföldi színésznő, aki akkor névtelenül nyilatkozott, nem akarta, hogy a szülei megtudják, ő is ott volt. – A koncert a meghirdetett kilencórás kezdés helyett egyórás késéssel kezdődött. Barátainkkal voltunk négyesben, rajtuk kívül sok ismerősünk volt jelen. Mi a kijárattól legtávolabb lévő helyen álltunk – mesélte. – Fél órával azután, hogy elkezdődött a koncert, hirtelen a semmiből rosszullét tört rám, és arra kértem a páromat, hogy kísérjen ki a levegőre. Alig értünk a bejárathoz, egy percen belül arra lettünk figyelmesek, hogy emberek kezdenek kifelé rohanni a klubból, majd röviddel azután megláttuk a mögöttük felcsapó lángokat és a gomolygó füstöt. Égett ruhájú emberek jöttek, óriási hangzavar közepette. Volt olyan, aki tőlünk kérdezte meg, mennyire égett meg az arca. Óriási volt a káosz, pár másodperc alatt a klub előtti tér is megtelt tömény fekete füsttel. Az emberek alig tudtak botorkálni – az egyik, aki kijött, azt mondta, az ajtóban másfél méter magas emberkupac alakult ki a testekből, azon kellett átmásznia.

Az azóta már Budapesten élő Bokor Andrea most a Transtelexnek névvel-arccal nyilatkozott, arról beszélve: azóta is minden évfordulón felhívja korábbi barátját és „boldog újraszületésnapot” kívánnak egymásnak. Ő a szerencsétlenség után néhány hónappal pszichiátriai kezelésre szorult, és azóta is gyógyszert szed, illetve pszichológushoz jár.

Egy másik túlélővel, a tragédiában súlyosan megégett Oana-Maria Rotariuval is találkoztam Székelyudvarhelyen, ahol mindketten előadók voltunk egy TEDx rendezvényen. Megrázó előadásában arról beszélt: a szörnyű éjszaka után tégláról-téglára kellett újraépítenie az önbizalmát – amikor először fel tudta húzni egyedül az egyik zokniját egy brüsszeli kórházban, a művelet 22 percig tartott. Rájött, hogy a saját magáról alkotott véleménye többet számít, mint a másoké. Elkezdett képeket posztolni, olyanokat is, ahol látszik a teste. Azért, hogy visszanyerje a hitet önmagában; hogy megmutassa, a teste és az arca úgy szép, ahogy van. A szépség nem attól függ, hogy néz ki, megvannak-e az ujjai, vagy heges-e a hasa, hanem, hogy milyen a hozzáállása a saját életéhez.

A Colectiv-perbeli döntés nyilvánosságra hozatalának új időpontja – legalábbis az Ítélőtábla ígérete szerint – május 12.