A korábban sejtettnél is jobban átvette az irányítást az Egyesült Államok az orosz-ukrán háborúban – ez derült ki a New York Times pár nappal ezelőtt kijött tényfeltáró anyagából, melyet most sokan osztanak, igazolva látva korábbi állításaikat a proxyháború valóságáról. Azt persze mindig is tudni lehetett, hogy a tengerentúli segítség, a fegyverszállítások és harctéri információk nélkül Ukrajna sokkal kevésbé tudta volna védeni magát. A New York Times cikkéből viszont az derült ki, hogy az amerikaiak a gyanítottnál is jobban bevonódtak a háborúba, és egyenesen dühösek voltak, amikor az ukránok a tájékoztatásuk vagy előreengedésük nélkül hoztak meg egy-egy fontos döntést. Ilyen volt például 2022 áprilisában a Moszkva nevű orosz hadihajó elsüllyesztése, mely abból a szempontból is meglepetést okozott, hogy Ukrajnának egyáltalán vannak hasonló célpont eltalálására alkalmas, saját gyártású Neptune-rakétái. Amikor az amerikaiak felismerték a hadihajót, az ukránok rögtön támadásba lendültek, kivívva ezzel szövetségeseik rosszallását is.
A New York Times tényfeltárását többen, köztük például a Spectator is üdvözölték, felhívva a figyelmet arra, hogy korábban hasonló mélységekben nem lehetett rálátni az amerikai-ukrán együttműködésre. Hasonló keretezéssel számolt be a tényfeltárásról az ukrán Kyiv Post is. A New York Times szerzője, Adam Entous arról is beszámolt egy külön videóban, hogy az Egyesült Államok saját korábbi szabályaival is szembement, csak hogy Ukrajnát segítse. Olyan titkos műveleteket is jóvá hagytak, amelyeket korábban tiltottak, katonai és CIA-tisztelet küldtek a helyszínre, és végül elfogadták az Oroszország területén végrehajtandó csapásokat is.
A cikkből kiderült, hogy amerikai katonai tisztviselők a németországi wiesbadeni parancsnoki központból működtek szorosan együtt Ukrajnával. Onnan terveztek meg katonai stratégiákat és ellentámadásokat, továbbá megosztották a hírszerzési adatokat orosz célpontokkal kapcsolatban. A kulcsszereplők Mihajlo Zabrodszkij ukrán és Christopher Donahue amerikai tábornok voltak.
A Moszkva kilövésekor némi pánik is uralkodott, minthogy a Biden-adminisztráció nem akarta rögtön az orosz hatalom egyik fő szimbólumát támadni. Ez volt az az akció, melynek során egy ukrán katona az emlékezetes mondattal szólt be a rádióba: „orosz hadihajó, menj a f.szba!”
Az ukrán haditengerészet ugyanakkor visszautasította a New York Times cikkében foglaltakat, szerintük a Moszkva cirkáló elleni hadműveletet másoktól függetlenül vezényelték le. Dmitro Pletencsuk szerint tévedés, hogy az amerikaiaktól kapták volna meg a hadihajó koordinátáit, a támadás megindításáról való döntést pedig a parancsnoki láncnak megfelelően egyeztették a felsővezetéssel, miután megkapták rá az engedélyt. Mint hozzátették, természetesen ezt az engedélyt az ukrán vezetéstől kapták meg, és visszautasították, hogy akcióikat előzetesen egyeztetni kellett volna az amerikaiakkal. A cikkben megszólalt egy európai hírszerző tiszt, akit meglepett, hogy NATO-tagok mennyire szorosan részt vettek a katonai hadműveletekben, „a gyilkolási lánc részeivé váltak”.
Az amerikaiak fontos szerepet vállaltak a toropeci orosz hadiraktár felrobbantásában is, ahogy a HIMARS-okat is mindig amerikai támogatással lőtték ki. A tengerentúliak biztosak is voltak a saját szakértelmükben, és például a 2023-as ukrán ellentámadás kudarcát részben annak tudták be, hogy az ukrán vezérkaron belül személyi konfliktusok alakultak ki. A kurszki akcióról is próbálták lebeszélni Ukrajnát, de itt sem jártak sikerrel. A tényfeltáró cikk szerint az amerikaiak rendszeresen bosszankodtak azon, hogy az ukránok szerintük nem elég szakszerűen jártak el, és volt olyan időszak is, amikor ötven százalékos valószínűséget jósoltak egy orosz nukleáris támadásnak. A NYT cikke arra jutott, hogy nem volt tervben az elejétől a proxyháború, korábban jóval lazább együttműködésben gondolkodtak, de idővel egyre jobban elmélyült a viszony a két fél között.
Ukrajna 2022 óta 6 milliárd dollárnyi támogatást kapott az Egyesült Államoktól – elődjével szemben viszont Donald Trump már a legkevésbé sem adni, inkább visszakapni szeretne. Ebből született az ukrajnai ritkaföldfémek bányászati jogáról szóló megállapodás is, melytől Ukrajna majdnem elállt, de végül megállapodott az amerikai vezetéssel.
