Ukrán szempontból a háború első napjaiban kifejtett ellenállás figyelemre méltó, de az nem látszik, hogy Oroszország katonai értelemben ne tudná fenntartani az eddigi nyomást, az orosz erőfölény ugyanis olyan jelentős – emelte ki Rácz András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézet (SVKI) munkatársa az intézet orosz–ukrán háborút értékelő konferenciabeszélgetésén. Jójárt Krisztián szerint láthatóan változóban az orosz stratégia, polgári célpontok is előtérbe kerülnek. Tálas Péter intézetigazgató pedig arról beszélt, hogy a háború utáni legfontosabb stratégiai kihívása az lesz, hogy az erőszak, az ezzel való fenyegetés és a háború visszatér-e a nemzetközi kapcsolatok nagyhatalmi eszköztárába. Ha igen, akkor annak leginkább Kelet-Európa issza majd meg a levét.
Rácz András, a kutatóintézet munkatársa szerint négy és fél napot követően – a beszélgetés február 28-án zajlott – egyértelmű: az orosz tervek nem valósultak meg. Oroszország ezért arra kényszerül, hogy átgondolja akcióját hadműveleti és harcászati szempontból egyaránt, miközben a stratégiai céljai nagy valószínűséggel változatlanok.
Az orosz hadműveletekről
A szakember részletesen bemutatta az eddigi orosz hadműveleteket. A támadás egyik fő iránya továbbra is Kijev, itt a csapatok egyrészt Belaruszból indultak, másrészt pedig az ukrán–orosz–belarusz hármashatárról azzal a céllal, hogy Csernyihiv elfoglalása után ráforduljanak a fővárosra. Az orosz hadművelet másik fő iránya a délről, a Krím félszigetről nyomul, a csapatok pedig valósággal elsöpörték a határon az ukrán csapatokat. Keleten, az oroszországi Kurszk és Voronyezs térségből indultak erők az 1,8 millió lakosú Harkiv és a lényegesen kisebb, de stratégiailag fontos Szumi városa elfoglalására. Ezen kívül a két szakadár „népköztársaság”, Doneck és Luhanszk fegyveres erői fejtenek ki – megfogalmazása szerint – nem túl nagy nyomást a frontvonalon felsorakozott ukrán haderőre.
A háború ötödik napján – Kijev mellett – délen a legsúlyosabb a helyzet: a kitörő orosz erők 130 kilométert nyomultak előre, és elérték a Dnyeper folyót – emelte ki Rácz András elemzésében. Ennek Oroszország szempontjából azért van jelentősége, mert a Krím-félszigetre vezető csatornát a félsziget 2014-ben történt megszállása után az ukránok elzárták, így azóta megoldatlan volt az annektált terület édesvízellátása. Herszon városát azonban nem sikerült lendületből bevenni. A Krímből kelet felé kitörő erők viszont elfoglalták Melitopolt, és azóta haladnak Mariupol felé az Azovi-tenger partján; a 400 ezres, fontos ipari várost körbe is zárták az orosz erők és szerinte nem valószínű, hogy az ukránok fel tudnák szabadítani. A déli erők előrenyomulásának koronaékszere az 1 milliós Odessza lehet, ez azonban Herszon és Mikolajiv bevétele nélkül nem lehet sikeres, a katonai logisztika és az ellátás biztosítása miatt fontos a két város biztosítása.
A másfélmilliós lakosságú Harkiv elfoglalása viszont nem sikerült menetből a keletről támadó orosz csapatoknak, ezért ott is ostromgyűrűt alakítottak ki. Ennek az iránynak a távlati célja a Kijev–Poltava országút elvágása, és egyben a kelet-ukrajnai erők bekerítése. Ez egy 50-60 ezer fős ukrán kontingens, amelynek bekerítése hadászati szempontból nagyon jelentős, ez komolyan rontaná Ukrajna ellenállási esélyeit.
Orosz szempontból kudarc viszont, hogy bár a Belaruszból indult egyik támadás Csernyihiv elfoglalására irányult, a várost nem sikerült bevenni, így az orosz erők innen nem is tudtak ráfordulni Kijevre. A szakértő szerint a háború egyik meglepetése, hogy az ukránoknak eddig sikerült megtartaniuk a majdnem 300 ezres várost. Itt súlyos veszteségeket is szenvedtek az orosz erők.
A Maxar Technologies által közreadott műholdfelvétel az orosz hadsereg konvojáról a kijevi Antonov repülőtér közelében 2022. február 28-án (Fotó: MTI/EPA/Maxar Technologies)
Rácz András Kijev kapcsán azt mondta, ő maga nem számított arra, hogy Oroszország megpróbálkozik a 3,5 milliós ukrán főváros bevételével
Ukrán cél: lassítani az előrenyomulást
Ukrajna a kezdeti orosz villámháborús törekvésnek ellenállt, ezzel együtt az ukrán erők minden fronton szorulnak vissza, területeket veszítenek – emelte ki. Olyan mértékű az orosz fölény, hogy nem látszik, hogy tartósan ellen tudnának állni. Lassítani tudják az előrenyomulást, és a városi harcba behúzva komoly veszteségeket okozhatnak az oroszoknak, ám a határra küldött 200 ezres orosz haderőnek eddig legfeljebb a felét vetette be Oroszország. Az ukrán határra felvonultatott erők viszont messze nem a teljes hadsereg, további erőket is képesek bevonni – szemben az ukránokkal.
Az orosz harcászati stratégiákról
Jójárt Krisztián, a kutatóintézet munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy a stratégiai célok tekintetében az oroszok rendszerint egyszerre több forgatókönyvet is követnek. Bejelentett cél a demilitarizáció, a „nácítlanítás”, illetve a hadműveleteket tekintve a keleti ukrán erők bekerítése, majd a csapásmérés az ukrán főerőkre. Ám szerinte alulbecsülték az ukrán ellenállás mértékét, és torz információkkal rendelkeztek az ukrán haderőről, illetve a társadalmi helyzetről is. Sőt, a Vlagyimir Putyin orosz elnök szűk környezetéről bemutatott felvételek idegességről tanúskodnak, és nem úgy alakultak az események, ahogyan azt előzetesen tervezték.
Mint mondta, az oroszok olyasmivel próbálkoztak, amiben hagyományosan nem jók: légicsapásokkal kiiktatni a légvédelmi infrastruktúrát. Ez nem sikerült, ezért tudtak az ukránok orosz csapatszállító gépet, helikoptert, vadászgépeket is kilőni, illetve a Bayraktar drónok is támadnak orosz menetoszlopokat. Oroszország eddig megpróbálta kímélni a lakosságot precíziós csapásokkal, a stratégiaváltás azonban már látható, ennek jegyében kerülnek előtérbe a szárazföldi haderőnem tüzérségi egységi, amelyekben erős az orosz haderő. Így Harkivban már polgári célpontokat is lőnek. – Az ukrán polgári célpontok pusztításával arra törekednek, hogy a lakosság kényszerítse ki az ukrán rezsimváltást – jelentette ki. Szerinte Kijev bevételének kimenetele hadműveleti célként kétséges.
Tálas Péter: Németország változása forradalmi értékű
Tálas Péter, a kutatóintézet igazgatója Oroszország nemzetközi megítéléséről, a szankciós politika apropóján az Európát ért sokkhatást emelte ki. Szerinte sokan nem hitték el, hogy nem csupán erődemonstrálást szolgált az orosz felvonulás, hanem hadműveleti előkészület zajlott. Németország változását forradalminak nevezte. – Németország hajlandó német fegyvert juttatni háborúban álló országnak, Ukrajnának – idézte fel, majd a közösségi média szerepét hangsúlyozta. Úgy érzékeli ugyanis, hogy a legtöbb háborúról szóló információt a Tiktokon és Twitteren lehet megtudni. Kezd kialakulni egy olyan nemzetközi közösség, amely nagyon gyorsan tudja értelmezni és ellenőrizni, sőt korrigálni az olykor propagandisztikus anyagokat.
Oroszországgal szemben a diplomáciai lépések a voltak a legkézenfekvőbbek – folytatta Tálas Péter. Csupán Észak-Korea, Venezuela, Nicaragua, Kuba, Szíria, Irán és Mianmar voltak azok, amelyek az Egyesült Államokat és a NATO-t tették felelőssé a háborúért vagy akár támogatták is az orosz lépéseket. Néhány afrikai és közel-keleti ország maradt semleges. Az, hogy több mint 30 állam tiltotta meg orosz repülőgépek számára a légtér használatát, olyan esemény, amelyet az orosz utazó lakosság is megérez. Sok nemzetközi eseményen mondták le oroszok részvételét, ezekből összességében az látszik, hogy széles nemzetközi akarat mutatkozik Oroszország elszigetelésére. Ugyanakkor fontosnak tartotta, hogy sehol nem vetődött fel, hogy a Nyugat – beleértve a NATO-t is – fegyveres harccal válaszoljon Ukrajna megtámadására, de egyre több ország jelenti be, hogy fegyverekkel segít.
A gazdasági szankciókról
Deák András a gazdasági szankciókról szólva kiemelte: az amerikai pénzügyi szankciók három orosz bankot céloznak. Megtiltják ezekkel a bankokkal globálisan a legtöbb tranzakciót, még csak számlát sem lehet bennük nyitni. A Vnyesekonombank az orosz banki eszközállomány hatodát teszi ki – ez szerinte taktikai atomfegyverként is értelmezhető. Kitiltották az orosz Sberbankot – nagyjából a magyar OTP megfelelője – az amerikai dollár rendszeréből – ez az orosz bankrendszer eszközállományának nagyjából a harmadát teszi ki. Ez rövidtávon megbénítja a Sberbank devizaügyleteit, ezért zártak be Európában a Sberbank fiókjai. Felhívta a figyelmet, a nyugati országok közösen döntöttek úgy, hogy kezdeményezik bizonyos orosz bankok kizárását a SWIFT-rendszerből. Ám kérdés, mely bankokat szankcionálják ezzel – ilyen elfogadott lista még nincs. Ez különben az orosz bankok által is a nemzetközi átutalásokhoz használt felület. Ezen nem pénz folyik át, hanem egy jelzőrendszer, amely jelzi, hogy országhatáron kívüli átutalás történik. Ettől az Oroszországon belüli átutalások nem omlanak össze, mert belső szerveren futnak, de például a kínai bankrendszerrel is összehangolhatók a szerverek – magyarázta.
Az orosz jegybank eszközeit is próbálja a Nyugat befagyasztani. Azt ugyanakkor nem tudni, hogy a 600 milliárd dolláros állománynak mekkora részét lehet Nyugaton zárolni. A szankciók komoly pénzügyi pánikot okoznak, soha ilyen méretű büntetést nem rendeltek el egyetlen állammal szemben sem. Természetes személyeket, cégeket egyaránt elérnek a hatásai, de még nem kényszeríti rá Oroszországot hadigazdálkodásra. Az várható, hogy a szankciók Oroszországban magas inflációt okoznak, amelyek a lakosságot is elérik, ezek pedig gazdasági, pénzügyi kényszerintézkedéseket generálnak, további terheket róva rájuk.
Stratégiai viszony átalakulása: új világrend?
Tálas Péter arra emlékeztetett, hogy az orosz–ukrán háború egy hosszú, 2008 óta tartó folyamat része, amely az orosz-grúz háborúval kezdődött. A 2008-as gazdasági világválság viszont elvonta a figyelmet a történtekről. A 2014-es krími megszállás váratlanul érte a nemzetközi közösséget, és váratlanul érte az ukrajnai támadás is. Szerinte Oroszország vissza akar térni az érdekszférapolitikához. Érdekszférában a nagyhatalmak döntenek bizonyos országok sorsáról, az érdekszférába sorolt állam megkérdezése nélkül. A legfontosabb stratégiai kihívás szerinte az, hogy az erőszak, az ezzel való fenyegetés és a háború visszatér-e a nemzetközi kapcsolatok nagyhatalmi eszköztárába. Ha igen, akkor annak leginkább Kelet-Európa fogja meginni a levét.
Csiki Varga Tamás arra hívta fel a figyelmet, hogy nagyon beszűkültek az Oroszországgal való együttműködés keretei. Balarusz még inkább perifériára kerülhet, nem tudni, hogy mennyire marad stabil Lukasenka rendszere, hiszen Minszket is újabb szankciókkal sújtották. Lengyelország, Románia és a Balti államok szerinte mindent megtesznek majd, hogy még inkább militarizált legyen a térség. Ez éppen ellentétes azzal, amit Oroszország el kívánt érni – mutatott rá Csiki Varga Tamás. Szerinte a térségre katonai vasfüggöny ereszkedhet le, feszült viszonyra számít. Az európai energiapiacot pedig szerinte újra kell hangolni.
Rácz András úgy vélte, Oroszország jövőjét az fogja meghatározni, hogy mikor és milyen véget fog érni a háború. Meglepő lenne, ha az ukrán civil lakosságot feltételezhetően érő atrocitásokat a Nyugat nem büntetné újabb szankciókkal. Szerinte kérdés Putyin rendszerének stabilitása is, mert eddig kifizetődő volt lojálisnak lenni hozzá, de nem kizárt hosszabb távon, hogy ebben lesz változás, ha azt látják, hogy „Putyin nem a megoldás, hanem a probléma része”. Nincs meggyőződve arról, hogy 2024-ben rendezett elnökválasztást tartanak majd Oroszországban.
Jójárt Krisztián szerint nem kétséges, hogy átalakulóban a világrend, és ez sohasem békés. Ezt különben szerinte Oroszország beárazta. A Nyugat gazdasági együttműködése Oroszországgal eddig is korlátozott volt, a szankciókat is előre beárazták. Jelenleg kicsi az esélye az orosz eliten belüli palotaforradalomnak, ugyanakkor ez a háború az orosz elitet is megoszthatta. A 2024-es elnökválasztás, illetve a hatalomátadás nem feltétlenül lesz olyan békés, mint ahogy Vlagyimir Putyin elképzelte – tette hozzá.
Deák András úgy látja, hogy a kialakult helyzet Kínának nagy esélyt jelent. Mert bár az USA megpróbálja Kínát is belekényszeríteni a szankciókba, de ők nem szeretnek ilyen helyzetekbe belemenni. Szerinte Oroszország a korábbiaknál is intenzívebben fordulhat gazdaságilag a Távol-Kelet felé.
A Stratégiai Védelmi Kutatóintézet a beszélgetés során leszögezte: a belpolitikai élet megnyilvánulásaira, a menekültek magyarországi helyzetére nem térnek ki, mivel egyik sem tartozik az intézet fókuszába. Ehhez hasonlóan nem értékelték a Magyar Honvédség mozgását, áttelepítését sem. A Honvédség ugyanis arra hívott fel mindenkit, hogy ne osszon meg a mozgásokról információt.
