Grúziában folyamatosak a tüntetések a tavaly október végi parlamenti választások óta, amelyet nem fogadott el tiszta és szabad választásoknak az ország köztársasági elnöke, az ellenzék, a különböző független választási megfigyelők, és a lakosság jó része. Az ellenzők rendszerszintű beavatkozásokra hívták fel a figyelmet, amelyek nélkül a 2012 óta hatalomban lévő Grúz Álom pártja nem aratott volna újabb választási győzelmet. A nyugati országok közül egyedül Magyarország és Szlovákia ismeri el a Grúz Álmot legitim kormányhatalomnak.
A mindennapos tüntetések előzménye, hogy a grúz miniszterelnök, Irakli Kobakhidze november 28-án bejelentette: felfüggeszti a tárgyalásokat az Európai Unióval Grúzia csatlakozásáról. Ez a döntés még nagyobb elégedetlenséget váltott ki az emberekben, és százezres tömegeket vitt az utcákra. A bejelentés óta minden egyes nap tüntetések zajlanak Grúziában, úgy a fővárosban, mint más nagyobb városokban, de sokszor még kis falvakban is.
Száz napja mindennap lezárják a tüntetők a Rusztaveli sugárútat Tbilisziben, amely az ország legjelképesebb útja, a főváros központjának forgalmas pontja, és amely mentén a parlament is található. Bár intenzitásukat tekintve a tüntetések különböző időszakokra oszthatók, de folyamatosan tartanak annak ellenére, hogy a rezsim mindent megtesz ezek letörésére. Eleinte óriási rendőri mobilizációval és brutális erőszakkal válaszolt a Grúz Álom a tüntetésekre – nem egy esetben a százezres tömegnek is nekirontva, amely akkora volt, hogy még a nagy Rusztaveli sugárutat is teljes mértékben betöltötte, így a tömeg számára lehetetlen volt a menekülés a rezsim erőinek támadásai elől. Napról-napra erősebbre kevert könnygáztengerrel árasztották el a demonstrálókat amely a környező utcákat is betöltötte, vízágyúkkal lőtték a tömeget, amelynek vizébe erős paprika sprayt kevertek, így még a vízköd is marta az ember bőrét.
Mindezek folyamatos és közvetlen rendőri erőszakkal párosultak. Az elkapott és letartóztatott tüntetőket minden esetben komoly mértékben bántalmazták és azok többsége kórházba került az őrizetbe vétel után. A rendőri erőszak az újságírókat sem kímélte, így több helyi újságíró és operatőr is komoly sérülésekkel került kórházba, de nemzetközi média jelenlévő tudósítói is több esetben tapasztalták a rendőri brutalitást. Egészen drámai jelenetek zajlottak le, így például a tüntetők vérével beborított grúz zászlók hevertek a földön. A rezsim brutalitása azonban kontraproduktívnak bizonyult: egy esetben addig feszítették az egyébként békés tömeg tűrőképességét, hogy egy brutális feloszlatás alkalmával a tüntetők fiatalabb férfi tagjai menekülés közben visszafordultak, és ökölharcba bocsátkozva a rezsim különleges erőivel és a rohamrendőrökkel, meghátrálásra kényszerítették azokat.
Megalakult az első politikai formáció a grúziai tüntetőkből
Eközben az országban egyre diktatórikusabb módszerekhez folyamodik a Grúz Álom vezette rezsim.
Mivel a rendőri erőszak csak még nagyobb lakossági haragot váltott ki, a rezsim új módszerekhez folyamodott: különböző személyeket céloztak meg, akiket otthonaikból is elrabolva tartóztattak le, illetve a rendőri erőszak megszűnésével maszkos gengszter csapatok tűntek fel, akik a tüntetőkre támadtak. Ezekbe az összetűzésekbe a jelenlévő rendőrség egyetlen esetben sem avatkozott közbe, így a tüntetőknek kellett önszerveződő védelmi- és járőrcsapatokat szervezniük. A Grúz Álom a provokatív erőszak után megpróbálta törvényi úton megfélemlíteni az embereket: betiltották a tüntetések során használt eszközöket, mint a gázmaszkokat, a szimpla arcot eltakaró maszkokat, a lézereket és a tűzijátékokat. Ezek alkalmazása súlyos pénzbírságot vont maga után, majd a tüntetések alatti útlezárásokat kezdték egyre komolyabban büntetni, méghozzá az átlagkereset több mint ötszörösét kitevő pénzbírságokkal. A helyszínekre folyamatosan új arcfelismerő rendszerrel rendelkező kínai kamerákat szereltek, ezek segítségével azonosították a demonstrálókat.
A tüntetők továbbra is új, tiszta és szabad választásokat követelnek, amelyet egy új és független központi választási bizottságnak kellene lebonyolítani, komoly és széleskörű nemzetközi megfigyelői ernyő alatt. A főbb követelések közé tartozik még a tüntetések alatt bebörtönzöttek szabadon engedése is: közöttük huszadik életévüket alig betöltött fiatalok is vannak. A rendőri túlkapásokkal szemben egyszer sem indult nyomozás a hatóságok részéről annak ellenére, hogy több százra tehető azok száma akik csak november óta kórházban kötöttek ki a rendőri brutalitás miatt. A civilekre támadó említett gengszterek ellen sem indult semmiféle eljárás – holott több esetben a támadók arca látható különböző felvételeken –, még akkor sem, amikor fényes nappal késsel támadtak a tüntetőkre, vagy amikor csavarhúzóval támadtak rá az egyik ellenzéki párt elnökére, Giorgi Vashadzére, akinél a többszöri bejelentés után sem érkezett meg a rendőrség a támadás helyszínére.
A demonstrálóknak a nyugati partnerektől azt követelik, hogy szankcionálják azokat a hivatalnokokat és a Grúz Álom tagjait, akik aláássák Grúzia demokráciáját és akik a békés tüntetők elleni erőszakért felelősek. Az Egyesült Államok már szankcionálta a Grúz Álom néhány vezető alakját: ők ugyancsak a globális Magnyickij-törvény alapján kerültek szankciós listára, mint Magyarországon Rogán Antal kabinetminiszter. Az Európai Unió azonban többszöri próbálkozásra sem volt képes szankciókat kivetni a grúz rezsimre, Magyarország és Szlovákia vétózása miatt. Az Orbán-kormány a Grúz Álom egyetlen igazi és határozott támogatója Európából.
Ilyen körülmények között folytatódnak a demonstrációk, miközben az ellenzék nélküli parlament példátlan gyorsasággal fogadja el az újabbnál újabb elnyomó törvényeket és szigorításokat. Az utóbbi hetekben pedig a magyar kormányhoz hasonlóan a grúziai rezsim is arra koncentrál, hogy még jobban ellehetetlenítse a civil szervezetek és a független média működését. Evégett külföldi ügynököknek bélyegzik őket, akik alá akarják ásni a grúz kormány hatalmát. Az instabil és nyughatatlan politikai helyzet egyre komolyabb hatással van a gazdaságra is, így a turizmus, a különböző üzleti tevékenységek és a befektetések is gyengélkednek. Ezért viszont a rezsim csak a tüntetőket és különböző meg nem nevezett vagy liberálisnak titulált külföldi erőket hibáztatja. Beszédes, hogy a választásokon hivatalosan 53 százalékot szerző Grúz Álom egyszer sem tudott egy ellentüntetést szervezni vagy bármilyen komolyabb társadalmi támogatottságot felmutatni a választások óta eltelt hónapokban.
