Habár az elmúlt hónapokban keveset lehetett hallani a szíriai háború fejleményeiről, ez sajnos nem jelenti azt, hogy a mostanra félmillió halálos áldozatot követelő konfliktus nyugvópontra ért volna.
Az ország északnyugati részén található Idlib tartomány határán továbbra is mindennaposak az összetűzések a szíriai kormányerők és a lázadók, illetve az iszlamisták között, a harcok még mindig rengeteg áldozatot követelnek. Északabbra, a kurdok által ellenőrzött területeken sem lett békés a helyzet azokon a frontvonalakon, ahol a kurd harcosok a török hadsereggel, illetve az Ankara által támogatott lázadókkal néznek szembe. Ráadásul mostanra egyre több a figyelmeztető jel, amely arra utal, hogy az orosz és a török fél által márciusban kieszközölt tűzszünet nem fog örökké tartani. Erre enged következtetni az is, hogy november elején Törökország már a második olyan szíriai megfigyelési pontról vonta vissza az erőit, amelyeket még a múlt év végén kerítettek be a kormányerők Idlib és Hama tartományban.
Fontos fejlemény Joe Biden győzelme is az amerikai elnökválasztáson, amely alapvetően meghatározhatja, mi lesz a szíriai háború vége. A demokrata párti politikus már korábban beszélt arról, hogy megválasztása esetén az Egyesült Államok nagyobb szerepet vállalna a világpolitikában, mint elődje, aki inkább a meglévő konfliktusokból való kihátrálást választotta. Donald Trump ugyanis nem csak Afganisztán esetében jelezte, hogy ha az afgán kormány és a tálibok kiegyeznek, akkor kivonja onnan az erőit, hanem Szíria esetében is kilátásba helyezte ezt. Az amerikai csapatok jelenleg az ország északkeleti részén fekvő, kurdok által ellenőrzött olajmezők biztonságát őrzik. És bár az amerikai katonák létszáma Szíriában mára néhány száz fősre csökkent, vitathatatlan, hogy ez a jelenlét az elmúlt években alapvetően meghatározta, hogy Ankara meddig mehet Szíriában, ahogy Damaszkusz (és így Moszkva) számára is fontos jelzés volt, hogy nem adják majd könnyen az észak-szíriai olajmezőket.
Az viszont egyre bizonyosabb, hogy a Biden-adminisztráció sokkal erőteljesebb beleszólást akar a szíriai háború rendezésébe, mint elődje, aki lényegében Oroszország és Törökország játékterévé tette a közel-keleti országot. De mit is jelenthet az elnökváltás konkrétan a szíriai konfliktusra nézve? Erről beszélt Biden egyik külpolitikai tanácsadója a szíriai ellenzék képviselőinek nemrég az Alsark Alavszat arab lap szerint, amiből aligha kétséges, hogy rövidesen alapvetően megváltozhat a helyzet Szíriában. Az elmondottak alapján Biden sokkal nagyobb nyomást gyakorolna Bassár el-Aszad elnökre a hatalomgyakorlás tekintetében, de a fogvatartottak ügyében és a menekültkérdés rendezésében is előrelépést vár a leendő amerikai elnök. Mindezzel egyidejűleg Biden a Szíria elleni szankciókat is fenntartaná, amit ugyan kollégája, Barack Obama kezdetben ígéretes eszköznek látott, ám később egyértelműen bebizonyosodott, hogy hatástalan, ugyanis Damaszkusz továbbra is megkapta azokat a külföldi szállítmányokat, amelyek létfontosságúnak bizonyultak számára a háborúban. Azt pedig már mondani sem kell, hogy a Biden-adminisztrációnak esze ágában sem lesz katonailag elhagyni az országot, sőt várhatóan az új amerikai elnök Ankarától is azt kéri majd, hogy erősítse meg a jelenlétét Idlib tartományban, ami mostanra a szíriai lázadók utolsó menedéke maradt az országban. A tartományban 3 millió ember zsúfolódott össze.
A háborúban részt vevő felek számára így ma már teljesen egyértelmű, hogy a status quónak hamarosan vége lesz Szíriában. És bár az előző évek hadi eseményeinek köszönhetően – amelynek eredményeként a kormányerők már az ország területének kétharmadát tartják ellenőrzésük alatt – Aszad helyzete stabilizálódott, Biden győzelmével most egy régi játékos tér vissza ahhoz az asztalhoz, amelyen ezt a világméretű geopolitikai versenyt már egy évtizede játsszák a nagyhatalmak.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/47. számában jelent meg november 20-án.
