Több mint egymillió szíriai, köztük mintegy 800 ezer belső menekült és 280 ezer külföldre menekült tért vissza lakhelyére Szíriában az ország volt elnöke, Bassár el-Aszad bukása óta – jelentette be az ENSZ menekültügyi főbiztosa.
Habár a decemberi fordulat után több politikus is felvetette, hogy Aszad távozásával elérkezett az idő, hogy a szíriai menekülteket hazaküldjék, az már most látható, hogy egyáltalán nem lesz könnyű ez a folyamat. Ami a pontos számokat illeti, az ENSZ Menekültügyi Főbizottsága szerint a külföldön tartózkodó szíriai menekültek száma 2021-re meghaladta a 6,6 milliót, miközben a belföldi menekültek száma elérte a 6,7 milliót is. Míg 2020-tól, a szíriai konfliktus befagyása óta 50 ezer fő alatt maradt az évente hazatérő szíriai menekültek száma, múlt évben változás történt. Miután ugyanis Izrael megtámadta Libanont múlt év októberében, 350 ezer szíriai állampolgár menekült vissza a hazájába, hogy elkerülje az újabb konfliktust. Libanon egyébként a lakosság arányához képest a legtöbb menekültet fogadta be az elmúlt közel másfél évtizedben, ami alaposan megterhelte a pénzügyi csőd szélén álló országot.
Az ENSZ szerint Aszad bukása után újabb százezrek indultak vissza Szíriába, csak az első hónapban 125 ezren tértek haza. Az új szíriai külügyminiszter, Aszad Haszan es-Sibani azonban január közepén jelezte, nincs szükség arra, hogy a Németországban élő szíriai menekültek sürgősen hazatérjenek, mert biztonságosabb helyen vannak Németországban. Korábban egyébként a német kormánynak még olyan tervei voltak, hogy lehetővé kellene tenni a Németországban élő szíriaiaknak, hogy egyszer – anélkül, hogy ezzel kockára tennék a menekültstátuszukat – hazalátogassanak azért, hogy saját szemükkel lássák az új körülményeket. Ott most nagyjából 975 ezer szíriai menekült várja, hogy megtudja, a választások után megalakuló kormány hogyan fog dönteni a sorsukról.
A Szíriába való visszatérés ugyanis egyáltalán nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre látszik. Túl azon, hogy az ország döntő részén az infrastruktúra elpusztult, a 14 éves polgárháború után a gazdaság a végletekig kimerült. Habár 2020 után a harcok intenzitása jelentősen csökkent, az újjáépítés gyakorlatilag el sem kezdődött, ami elsősorban a városokból elmenekült szíreknek jelent problémát. Emellett a háború következtében a frontvonalak és az etnikai, illetve vallási törésvonalak alapvetően átrajzolták a szíriai társadalmat, így a visszatérők most már egy egészen más világgal találkoznának otthon, ami további konfliktusok gyökere lehet. És akkor még nem is volt szó arról, hogy a háború kitörése óta a tulajdonviszonyok is megváltoztak, az elűzöttek vagy az elmenekültek házába mások költöztek. Ezért könnyen lehet, hogy a külföldről visszatérők a saját hazájukban is földönfutók maradnának.
De ha ezeken a problémákon még úrrá is tudna lenni a megbékélésre vágyó szíriai társadalom, az ország továbbra sem válna egykönnyen vonzóvá. Túl azon, hogy az északi részén a törökök által támogatott Szíriai Nemzeti Hadsereg (SNA) továbbra is harcban áll a nagyrészt kurdokat tömörítő Szíriai Demokratikus Erőkkel (SDF), a külföldi országok rendkívül óvatosak az új szíriai vezetéssel. Így a Szíria újjáépítését célzó projektekre, illetve a gazdaságot beindító beruházásokra még jó sokat kell várni, ami egyáltalán nem növeli a közel-keleti ország vonzerejét. Ilyen körülmények között pedig egyáltalán nem meglepő, hogy az új szíriai vezetés nem különösebben lelkesedik a migránsok hazatéréséért. Ám amiről kevesebb szó esik, az új, iszlamista vezetés aligha nyerné el a hosszú ideje nyugaton élő szíriaiak tetszését, akik az elmúlt bő egy évtizedben egy egészen más világhoz szoktak. Szakértők szerint így a szíriai menekültek hazatérése hamarosan mérséklődni fog még akkor is, ha a befogadó országok nyomást gyakorolnának rájuk a hazatérésük érdekében. A szíriai menekültek kérdése még hosszú éveken keresztül velünk maradhat.
