Eltiportad a párt demokráciáját, eljött az idő egy új, másféle vezetésre! – ezekkel a szavakkal intett búcsút a Likudnak december végén Zeév Elkin felsőoktatási és vízügyi miniszter, akit eddig Benjamin Netanjahu egyik legközelebbi bizalmasának tekintettek a pártban. A távozó politikus szerint az izraeli miniszterelnök a saját korrupciós ügyének jogi védelme miatt vitte az országot választásokba tavaly tavasszal, de az idén márciusi választásokra is pusztán emiatt kerül sor. Elkin elvesztése ráadásul nem csupán szimbolikus jelentőségű: a politikus máris bejelentette, hogy csatlakozik a Likudból korábban kivált, Gideon Szaár vezette Új Remény párthoz, ahová magával viheti a főként jobboldalinak tekintett, oroszul beszélő Likud-támogatók jelentős részét is.
Ám Orbán Viktor egyik legközelebbi külpolitikai szövetségesének nem csak a pártja erodálódása miatt kell most félnie. Mint ismert, december végén azért oszlott fel az izraeli parlament, mert a Likud és a Beni Ganc-féle centrista Kék-Fehér párt vezette koalíciós kormány nem szavazta meg az ország költségvetését az előre kitűzött időpontig. Netanjahu viszont már az előző napon belekezdett a választási kampányba, külön részletezve sikereit: az arab államokkal aláírt békeegyezményt és a koronavírus elleni oltóanyag gyors beszerzését a lakosság számára. Azonban könnyen lehet, hogy ezúttal elszámolta a lépést: az Új Remény ugyanis kitűnő eredményeket produkál a közvélemény-kutatási adatok szerint, így ha most tartanák a választásokat, Gideon Szaár pártja 17 helyet szerezne a Kneszetben. A Likud támogatottsága viszont drasztikusan csökkent, a mostani 36 helyett már csak 27 helyhez jutna a következő ciklusban.
Ebben a helyzetben az izraeli kormányfő új stratégiát választott: ezúttal az izraeli arabok kegyeit szeretné megnyerni azzal, hogy arab politikust is szerepeltetne pártja választási listáján. Ez persze számára egyáltalán nem könnyű feladat, különösen azután, hogy tavaly több ízben is magára haragította az izraeli arabokat. Különösen felháborította őket Ciszjordánia annektálásának terve, amit Netanjahu még Donald Trump támogatása mellett próbált keresztülvinni. A szeptemberre időzített akció azonban kudarcot vallott, amiben nagy szerepet játszott, hogy a kormányzat végül belátta, egy ilyen lépés óriási biztonsági kockázatot jelentene.
Volt azért egy olyan lépése is, amely rokonszenvre talált sok izraeli arab szemében: aláírták az Ábrahám-egyezményeket, és ezzel rendezték a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Arab Emírségekkel és Bahreinnel. Az arabokat tömörítő Közös Lista nemmel szavazott a Kneszetben a megállapodásra, ezt szavazóik azonnal büntették, így a párt jóval kevesebb mandátumra számíthat a következő parlamenti ciklusban. A fejleményeken felbuzdulva a Likud most arab szereplővel gazdagítaná a választási listáját, bízva abban, hogy ezzel megszerezheti a Közös Listából kiábrándult arabok szavazatait. A jelek szerint nem sok arab politikus vállalna közösséget a Likuddal, ám a párt még még bízik abban, hogy sikerül megnyernie egy civil szervezet vezetőjét, aki az izraeli–arab kapcsolatok javításán munkálkodik. Mások szerint Netanjahuék inkább női politikusra vadásznak az arab lakosság körében, ami azért is jól jönne, mert a Likudnak a közelmúltban két fontos politikusnője is távozott az Új Remény pártba.
Ám most úgy tűnik, ha Netanjahu találna is egy arab jelöltet a listájára, az sem változtatna sokat a kialakult helyzeten. A Naftáli Benet-féle Jobbra párt ugyanis semmi hajlandóságot nem mutat arra, hogy összeálljon a választások után a Likuddal. Így hiába számíthatna az izraeli jobboldal összességében a szavazatok felére a márciusi választásokon, Netanjahu aligha találna elég szövetségest ahhoz, hogy többséget teremtsen új kormányához a Kneszetben.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/3. számában jelent meg január 15-én.
