Bár messze van Európától, és őket is fenyegeti épp elég veszély, eddig legalább nyolc tajvani önkéntesről tudni, hogy az Ukrán Területvédelmi Erők Nemzetközi Légiójának soraiban kezdtek harcba Oroszország ellen. Ketten közülük sajnos már elhunytak: legutóbb november 4-én jött hír arról, hogy a tajvani hadsereg különleges erők parancsnokságának veteránja, a 44 éves Vu Csung-ta egy bombatámadás során meghalt Luhanszk régióban. Egy másik tajvani önkéntes, az alig 25 éves Csen Sengkuang 2022 őszén esett el.
Az 1991-ben született Csen Hszi szerencsésebb volt: miután nyolc hónapot szolgált a Nemzetközi Légióban, tavaly májusban hazament. Korábban is szerzett katonai tapasztalatot: a tajvani kötelező egyéves katonaság után öt évet lehúzott a francia idegenlégióban, és ott sok ukrán barátja lett – akik amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, visszatértek megvédeni a hazájukat. Őket követte a tajvani bajtárs, miután lejárt a szerződése a franciáknál. A fiatal férfi egy tajpeji szállodában találkozott a nemzetközi újságírócsoporttal, amely részeseként a Magyar Hang tudósítója is tehetett fel kérdéseket neki. A katona hazatérte után könyvet adott ki otthon, a kínai nyelven megjelent kötet címének fordítása: Nem vagyok hős – egy tajvani harca Ukrajnáért.
Csen egy jövőbeli esetleges Kína–Tajvan katonai konfliktus kapcsán azt mondja, hazájának hadserege jelenleg nem alkalmas a modern háborúra. A fegyveres harcot nem lehet könyvből megtanulni, és szerinte a tajvani hadsereg csúcsvezetése beleragadt a múltba. A 2014-es donbaszi háború előtt az ukrán vezetés is hasonló cipőben járt, de hamar váltottak, és most sokkal jobban reagálnak a váratlan helyzetekre. Ukrajnának van egy hatalmas előnye Tajvannal szemben, márpedig az, hogy földrajzilag könnyű megközelíteni, emiatt könnyű a logisztika. Sok száz kilométer semleges határa van, ahol a segíteni akarók beléphetnek: akár fegyvert visznek, akár humanitárius segélyt, vagy éppen harcolni jelentkeznek. Tajvan ehhez képest egy sziget, könnyen körülzárható.
A férfi Kupjanszkban és Luhanszkban is harcolt, és azt mondja, a francia idegenlégió jól felkészítette a várható nehézségekre. Újdonságot katonai téren a drónok alkalmazásában látott, azok tömeges bevetése teljesen más harcmodort kíván, ezt ott kellett megtanulniuk. Ha Kína egyszer mégis megtámadja majd a szigetet, az ukrán háborúval ellentétben az főleg légi és tengeri harc lesz, és úgy fogalmazott: „Ki kell tartanunk addig, amíg az amerikaik ideérnek.” A sziget egyébként jól védhető, „a kínaiaknak nagy árat kell fizetniük azért, hogy legyőzzenek bennünket”. Igaz, hogy a papíron 2,5 millió tartalékosból csekély a megfelelően képzett, vész esetén hadra fogható emberállomány. Szerinte a tajvani vezetésnek azt is el kell tanulnia Ukrajnától, hogyan kell megfelelő hatékonysággal felkelteni és szinten tartani a nemzetközi érdeklődést, és nem árt, ha a közösségi médiában is ügyesek. Jobban fel kell készülni a drónok elleni harcra, fejtette ki, mert Kína dróngyártó nemzet, és az ukrán háború megmutatta, mennyire fontos fegyver ez a modern hadviselésben. Tajvanban minél hamarabb reformokra van szükség a túl bürokratikus hadvezetésben – meg kell találni, majd megfelelően motiválni azokat, akik profi katonák akarnak lenni. Ukrajnát Dombasz ébresztette rá arra, hogy sürgősen változtatni kell.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/49. számában jelent meg december 6-án.
