Terrorizmusról feketén-fehéren

– 12 ezer elfogott dzsihadista van kurd táborokban, közülük 900 szabadult ki eddig a török hadműveletek miatt – ezzel a rendkívül aggasztó hírrel nyitották meg az Európai Parlamentben azt a tanácskozást, amelyen bemutatták a "Terrorizmus fekete és fehér könyvét".

Maite Pagazaurtundúa liberális EP-képviselő, spanyol aktivista és író gondozásában jelent meg immáron harmadik alkalommal összefoglaló jelentés a terrorizmusról. Most többek között a terroristák 2000 és 2018 közötti, európai vonatkozású támadásait összesítették és elemezték. Ebből kiderült, hogy ebben a 19 évben 1868 áldozatot szedtek a terroristák Európában, illetve ez a szám magában foglalja a világ más részén elkövetett támadások európai áldozatait is.

A legvéresebb év a 2015-ös volt, az emlékezetes párizsi és tunéziai vérengzésekben 204-en haltak meg. 202 áldozatot hozott a 2004-es év, elsősorban a tíz különböző helyen végrehajtott madridi terrortámadások miatt. Nagyon sok európai áldozattal jártak az afganisztáni hadműveletek, 2006 és 2011 között 548 uniós polgár (szinte kizárólag katonák) vesztette életét a talibán támadásokban.

A legkevesebb áldozat (14) 2014-ben volt, érdekes módon a sorban következő "legbékésebb" évnek a tavalyi volt mondható, amikor 24-en haltak meg. Utóbbi adathoz azonban gyorsan hozzá kell fűzni – mint ahogy az a tanácskozáson is elhangzott –, hogy a terrorszervezetek aktivitása nem csökkent, azonban jelentősen nőtt a felderítés és megelőzés hatékonysága. Az is a teljes képhez tartozik, hogy a terroristák bonyolult, sok áldozatot követelő támadásokat készítettek elő, emiatt volt idejük a rendőröknek és titkosszolgálatoknak felderíteni a dzsihadista sejteket.

Ezzel párhuzamosan

lassan megmozdult az uniós jogalkotás is. Régi probléma, hogy a

titkosszolgálatok egész egyszerűen nem bíznak meg kellően

egymásban, noha persze minden hivatalos személy arról beszél,

hogy mennyire fontos és hasznos az információcsere. Azonban

konkrét esetekben derült ki, hogy egyes terroristák mozgása,

kapcsolattartása ismert volt valamelyik nemzeti hatóság előtt,

azonban mindez nem jutott el időben abba az országba, ahol végül

a merényletet elkövették. Emiatt egyébként például a belga

hatóságok komolyan bírálták a magyar felderítést, és ezekben

a vitákban szokott elhangozni az is, hogy a magyarok túl jó

viszonyban vannak az oroszokkal, ezért kétszer is meggondolják a

nyugati szolgálatok, hogy milyen információkat adjanak át.

De ezzel együtt egy

friss felmérés azt mutatja, hogy az európai polgárok 80 százaléka

azt akarja, hogy az unió tegyen többet a biztonságért – nem is

lehet meglepődni ezen az adaton.

A párizsi és brüsszeli terrortámadás után a tagállamok három jogalkotási csomagot fogadtak el. Egy irányelvet a terrorizmus elleni küzdelemről, egy másik irányelvet a fegyverek megszerzésének és birtoklásának ellenőrzéséről és a schengeni határellenőrzési szabályzatot is módosították. Ugyanakkor ezeket az irányelveket tavaly szeptemberig át kellett volna ültetni a tagállami jogrendszerekbe, de ezen a téren elég nagy a lemaradás.

Ezek az irányelvek hozták be a "külföldi terrorista harcos" elnevezést, bűncselekménnyé nyilvánították a terrorista céllal történő utazást, azért is, mert 24 európai országból mintegy 7800 uniós polgár utazott Szíriába és Irakba, hogy csatlakozzanak az Iszlám Államhoz. Ugyancsak büntethetővé kell tenni a a terrorizmus dicsőítését és igazolását, az üzenetek vagy képek online és offline terjesztését, például a terrorizmus áldozatairól, amely a lakosság komoly megfélemlítésének egyik bevett módszere.

Amikor a terroristákról

beszélünk, nem csak az iszlamistákat kell ez alatt értenünk, bár

kétségtelen, hogy a támadások 91 százalékáért ők a

felelősök. Azonban öt százalékban nacionalisták támadtak,

voltak szélsőjobboldali és szélsőbaloldali merényletek, de még

egy állatjogvédő hátterű támadás is terrorcselekménynek

minősült.