Ismét a magyar sajtószabadság helyzetével foglalkozik a The Atlantic amerikai folyóirat, amely ezúttal a Szabad Pécs portál egyre nehezebb helyzetén keresztül mutatja be a hazai médiaviszonyokat. Így a portál szerkesztőségének újságíróit nem hívják meg a Fidesz sajtótájékoztatóira, emellett a kormányzati politikusok sem szólalnak meg nekik. A legújabb kihívás viszont a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) volt, amit múlt év végén hoztak létre. Ez ma több száz sajtókiadványt foglal magába, méghozzá többségében azokat, amelyek jelentős anyagi forrásokhoz jutottak kormányzati reklámhirdetésekből. Viszont az Európai Unió szabályozások ügyes alkalmazásával el sikerült kerülni, hogy monopólium-ellenes korlátozásnak vessék alá az új intézményt.
A lap szerint a KESMA jól illeszkedik egy mintába: Orbán Viktor korábban nyíltan kiállt az „illiberális demokrácia” mellett, a kormányzati eszközöket pedig arra használta, hogy korlátozta a független intézmények hatalmát, kezdve az igazságszolgáltatástól a pártokon és a civil szervezeteken keresztül egészen az egyetemekig. Mint írják, Orbán bizonyos erőfeszítései nem szokatlanok, hiszen a világ autoriter vezetői hasonló intézkedéseket hoztak. „Orbán azonban túlbecsüli a jelentőségét, nem pusztán azért, mert országa az EU tagállama, hanem azért, mert rá széles körben trendalkotóként tekintenek, aki a tetteivel és retorikájával másutt is inspirálja a politikusokat” – fogalmaz a cikk szerzője.
A The Atlantic emlékeztet, hogy a KESMA kapcsolata Orbán Viktorhoz egyértelmű, így az alapítvány háromtagú kuratóriumának elnöke dr. Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ nevű kormányközeli think-thank elnöke, mellette pedig Orbán egykori ügyvédje, dr. Bajkai István, valamint az egykori Fidesz-jelölt, Hegedűs Zoltán Szabolcs tagja a kuratóriumnak. Az alapítványhoz tartozó 476 sajtótermék pedig a kormány politikájának kitartó védelmezője, a cikkeknek pedig kevés tényszerű alapjuk van, ezek Orbánt és kollégáit pozitív fényben említik. Mindemellett az amerikai folyóirat azt is megemlíti, hogy 2010 óta Magyarország egyre rosszabb pozíciót foglal el a Riporterek Határok Nélkül (RSF) nemzetközi újságíró-szervezet indexén, melyen mostanra a 87. helyre csúsztunk vissza. Emellett a kormány 2010 óta több mint 300 millió dollárt – nagyjából 88 milliárd forintot – költött arra, hogy népszerűsítse a lépéseit.
A cikk szerzője kritikusan ír az Európai Unióról is, amely nem sokat tett azért, hogy megakadályozza a magyarországi folyamatokat. Így a felmerült aggályok ellenére az Európai Bizottság – amelynek jelentős hatáskörei vannak kivizsgálni az unión belüli vállalati összeolvadásokat, törvényellenes támogatásokat, valamint a monopolisztikus magatartást – elutasította, hogy hivatalosan megvizsgálja, összhangban van-e a KESMA az uniós joggal. Emellett az elmúlt években az Európai Parlament legnagyobb pártcsoportja, az Európai Néppárt is csak mérsékelt kritikával illette Fideszt, mielőtt felfüggesztették volna a párt tagságát a szervezetben. Ám az európai országok is vonakodtak attól, hogy megszólaljanak a magyar médiapolitika ügyében, hiszen aggódtak amiatt, hogy ez precedenst teremtene arra, hogy náluk is kivizsgálják azokat a kérdéseket, amelyeket ők inkább tagállami hatáskörbe utalnának.
