Tombol az oroszellenesség Grúziában

A Rusztavi 2 csatornán az ismert műsorvezető, Giorgi Gabunia élő egyenes adásban anyázta kocsmai stílusban Vlagyimir Putyint. Nino Katamadze énekesnő ellenségnek nevezte Oroszországot, és lemondta a fellépéseit. Három futballcsapat játékosai mezükön azzal a felirattal mentek ki a pályára, hogy „Oroszország agresszor”, a batumi Dinamo szurkolói pedig az egyik hazai meccsen hatalmas lepedőt feszítettek ki, amelyre egy az orosz nemzeti színekre pingált disznót festettek. Több mint három hete tombol az oroszellenesség Grúziában.

Az oroszellenes tiltakozások az után kezdődtek, hogy a pravoszláv képviselők tanácskozásán a grúz parlamentben felszólalt a duma küldöttségét vezető honatya, Szergej Gavrilov. Az ellenzék azt kifogásolta, hogy a tanácskozáson elnöklő képviselő a grúz parlament elnökének a székében ült. A láthatóan előre elkészített forgatókönyv alapján elszabadultak az indulatok, mire a rendőrség keményen fellépett a tüntetőkkel szemben. A demonstrálók közül több mint 300-at letartóztattak, 240-en pedig megsérültek. Másnap lemondott a grúz parlament elnöke, az államfő, Szalome Zurabisvili pedig az egyik közösségi portálon tett bejegyzésében megszállónak és ellenségnek nevezte Oroszországot. Az orosz válasz sem maradt el, Vlagyimir Putyin utasítására a héten teljesen leállt a légi közlekedés a két ország között.

A tiltakozások azóta is tartanak. A fiatalok énekelnek, táncolnak, grúz, amerikai és uniós zászlókat lengetnek, követelik a belügyminiszter lemondását, ordítozzák, hogy „Oroszország megszálló”, majd esténként kezdődnek a koncertek. Közben a nemzeti valuta, a lari gyengül, hiszen az orosz turisták távol maradása érzékeny veszteség a grúz gazdaságnak. Tavaly minden ötödik turista volt orosz, idén már 540 ezren látogattak Grúziába Oroszországból. Ha a konfliktus elhúzódik, bezárulhat az ajtó a grúz borok előtt is, amelyeknek első számú piaca az orosz. Az idei év első hat hónapjában 25 millió palackkal exportáltak.

Az oroszellenes indulatok ilyen heves kitörése első pillantásra azért meglepő, mert a Miheil Szaakasvili távozása óta az országot irányító Grúziai Álom pragmatikusan állt a kérdéshez, és megkezdődött egyfajta párbeszéd Moszkvával. A kapcsolatok messze nem voltak ideálisnak nevezhetők, ám egészen június végéig a normalizálódás irányába haladtak. Ám mivel a grúz külpolitika iránya Szaakasvili eltűnésével is egyértelműen nyugati maradt, ennél többet várni nem lehetett. S miközben a kormányzó Grúziai Álom mindezt otthon Moszkva kompromisszumaként adta el, az ellenzék a grúz érdekek feladásaként. Mivel az Oroszországhoz viszonyulás Grúziában identitás kérdése, a szerény gazdasági eredmények, a hatalommal szemben növekvő elégedetlenség légkörében az ellenzéki Egyesült Nemzeti Mozgalom lehetőséget látott ebben a kormánnyal szembeni fellépésre. Nem is tévedtek, bejött a sebekre sót szóró taktika.

A kormányzó erő ezt érezve visszakozott, és azonnal beáldozta a párt mögött álló milliárdos Bidzina Ivanisvili belső köréhez tartozó parlamenti elnököt, Irakli Kobahidzét. Megváltoztatták a sokat bírált választási törvényt is, és eltörölték az egyéni kerületeket és a bejutási küszöböt. Ám a „nemzetieknek” ez sem volt elég, a kormányfői posztra is esélyesnek tartott népszerű belügyminiszter Georgij Gaharija lemondását követelik. Az „álmodozók” erre felmentették a különleges erőknek a tömegoszlatásra a parancsot kiadó vezetőjét, Giorgi Kakicsasvilit, több engedményre azonban nem hajlandók. Az ellenzék népszerűségének növekedését látva a jövőre esedékes parlamenti választások előtt a kormánypártnak sem marad nagyon más esélye, mint kijátszani az orosz kártyát, és bekeményíteni Moszkvával szemben a retorikát. Ha ugyanis ez az ellenzéki oldalon működött, segítheti a Grúziai Álom hatalmon maradását is.

Erre a húzásra azért is szükség lehet, mert Grúzia első számú szponzora, az Egyesült Államok sem nagyon nézi jó szemmel, ha Tbilisziben lanyhul az oroszellenesség. A tiltakozások előtti napokban a grúz fővárosban járt Michael Carpenter arra figyelmeztette a kormányt, hogy rossz vége lehet a nyitott ajtók politikájának. Joe Biden alelnök tanácsadója az orosz turisták tömegére és a megélénkült üzleti kapcsolatokra utalva azt vizionálta, hogy Grúzia egyszer arra ébredhet, hogy nem 20, hanem 100 százalékban megszállja Oroszország. Egyértelmű figyelmeztetés, amelyet az ellenzék láthatóan megértett, és most már a kormány sem hagyhat figyelmen kívül.