Az amerikai kongresszus alsóháza, a várakozásoknak megfelelően, a napokban, 2019. december 18-án megszavazta a Donald Trump elleni alkotmányos eljárást, az elnök hivatalból történő elmozdítását célzó impeachmentet. Mindössze fél évvel Trump beiktatása után már akadtak demokraták, akik ehhez az „orvossághoz” akartak volna nyúlni az akkor még republikánusok uralta alsóházban, ám mostanra érett be az idő Nancy Pelosi, a kongresszus demokrata elnökasszonya szerint arra, hogy ezt az eljárást megindítsák, és lefolytassák.
Mint arról korábban többször beszámoltunk, ennek fő kiváltó indoka az a telefonos beszélgetés volt, melyet Donald Trump elnök Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel folytatott, és melyben még a Fehér Ház által nyilvánosságra hozott leirat szerint is nyomást próbál kifejteni ukrán kollégájára. Egy, a washingtoni törvényhozás által már megítélt, folyósítandó katonai támogatás átutalása mellett szerette volna elérni, hogy Joe Biden egykori alelnök és 2020-as elnökjelölt-aspiráns és fia, Hunter Biden ellen kezdjenek el nyomozni az ukrán hatóságok.
Biden fia még a demokrata politikus aktív alelnöki időszakában, egészen 2019 áprilisáig felügyelőbizottsági tag volt egy ukrán energetikai cégben, a Burismában, ami ellen egyébként az Obama adminisztráció több tisztségviselője is aggodalmát fejezte ki, mindhiába.
A meghallgatásokon számos tanú rekonstruálta az eseményeket, melyek alapján egy 658 oldalas dokumentumban foglalta össze az igazságügyi bizottság a történteket. Az impeachment-eljárás második vádpontja pedig az, hogy a Fehér Ház letiltotta több, az eseményekre rálátó és a tűzhöz közel álló tanú megjelenését, így Mike Pence alelnökét vagy Nick Mulvaney kabinetfőnökét, azaz, e szerint Donald Trump elnökként akadályozta az igazságszolgáltatás működését. Republikánus oldalon viszont pont az ellenkezője a dolgok értelmezése: nem történt semmi, hiszen Trump nem mondott ki semmit nyíltan, és a megítélt összeg is megérkezett, a beidézett vezető pozícióban lévő kormánytagok pedig azért nem mentek el, mert nem akarják jelenlétükkel igazolni ezt a minden alapot nélkülöző, az országot feleslegesen megosztó, a szavazókat megtévesztő színjátékot. Állításuk szerint a demokraták csak be akarják sározni az elnököt, és mivel nem találtak rajta fogást korábban, így a Mueller-vizsgálódások alkalmával sem, most ezzel próbálkoznak.
Trump mindössze a harmadik, akin ez a szégyenfolt megesett, a korábbi két impeachment alá vont elnök Andrew Johnson és Bill Clinton voltak (Richard Nixon még az előtt lemondott, hogy szavaztak volna róla). Trump méltatlankodott is, hogy ezentúl akkor minden elnököt elítélhet az alsóház, ha az elnök pártjának tagjai kisebbségbe kerülnek ott?
Az impeachment kétélű fegyver: ha egyértelműen ártatlan a vádlott, és nincs alapja az eljárásnak, akkor az visszaüthet a vádlóra. Most az látszik: az elnök népszerűségi mutatója az utóbbi két hétben a mérések szerint elkezdett felfelé kúszni, ami azt jelentheti, hogy a republikánus bázis elkötelezettsége megnőtt, hiszen ők biztosak Trump ártatlanságában, és abban, hogy csak meghurcolják őt alaptalanul – azaz, a „hamisan vádolt” védelmére keltek.
Az egész eljárás közben már a 2020-as választásról (is) szól. A demokraták semmilyen körülmények között nem szeretnének még négy évnyi republikánus adminisztrációt a nyakukon, míg Trump szeretné bebizonyítani, hogy nem véletlenül nyert (kisebbségi szavazattal) 2016-ban.
A gazdaság jó állapotban van, a munkanélküliség alacsony, és az elnök ezek tudatában bizonyos – főleg gazdasági – szempontból meglehetősen agresszív külpolitikát is folytat, amivel olykor jókora fejtörőket okoz a világban. A demokratákat bosszantja az erősen Kína-ellenes, ám oroszbarát él, a hagyományos demokrata fókusz ugyanis inkább az atlanti partnerségen van.
A demokraták részéről tehát a 2020-as elnökválasztásra fordulva a cél: az eljárás során tematizálni a közbeszédet, és egyre kellemetlenebb dolgokat a nyilvánosság elé térni. Így ők egy elhúzódó, míg a republikánusok egy gyorsan véget érő impeachment eljárásban érdekeltek.
Nincs jelentősége annak, hogy bűnös-e Trump | Magyar Hang
Folytatódik a politikai show az Egyesült Államokban.
Utóbbiak két vezető politikusa, Mitch McConnell, a republikánusok szenátusbeli vezetője és Lindsay Graham, a szenátus igazságügyi bizottságának az elnöke ki is mondták: lehetőség szerint pár nap alatt le akarják tudni ezt a demokraták által rendezett bohózatot. Utóbbi ráadásul odáig ment, hogy kijelentette: márpedig ő nem lesz elfogulatlan bíró, mindent megtesz azért, hogy az elnököt felmentsék.
Ez a nyilatkozat taktikai hiba volt részéről. Pelosi ugyanis olyat lépett erre, amelyre korábban még nem volt példa: bejelentette, hogy egészen addig nem küldi tovább az impeachment anyagait a felsőházba, amíg a republikánusok nyilatkozatot nem tesznek, hogy pártatlan és elfogulatlan bírálói lesznek az elnöknek. (Az eljárás menete ugyanis az, hogy az alsóház egyszerű többséggel dönt arról, hogy az ügyet felküldik a felsőháznak, ahol a szenátorok mind bírói lesznek az ügynek. Ott azonban már kétharmaddal kell átmennie a javaslatnak, és ha úgy átmegy, abban az esetben kellene lemondania az elnöknek a mandátumáról.)
Szinte biztos tehát, hogy a 2018-as félidős választásokhoz hasonlóan most is az elnök népszerűsége alapján fognak szavazni a szenátorokról és a képviselőkről is, 2020-ban pedig nem csak elnököt választanak az amerikaiak, hanem a teljes képviselőházat ismét megújítják, és a szenátorok harmadáról is döntenek.
Az elnök népszerűsége a republikánus oldalon jelenleg kiugróan magas, 90-95 százalékos, így nem várható, hogy pár szenátoron kívül azon a térfélen bárki is szembeforduljon vele, ám az össznépességen belül alacsony: Nate Silver statisztikus-politológus oldala, a Fivethirtyeight szerint a lakosság 52 százaléka negatív véleménnyel van róla, szemben 43 százaléknyi elégedettel. A Politico/Morning Consult szombati felmérése szerint pedig a lakosság 52 százaléka támogatja a Trump elleni eljárást – a demokrata szavazóknál ez az arány 85, a republikánusoknál 17 százalék.
A demokraták tehát az elnök népszerűtlenségére alapozva, a 2018-as eredmények tükrében kimondottan bizakodóak. Talán túlságosan is: bár a legutóbbi, december 19-i vitára már csak heten neveztek be, ennél azért még több jelöltjük van talpon, akik a február 3-i iowai kaukuszon és a 11-i New Hampshire-i előválasztáson rajta lesznek a szavazólapon. Kezdetben több, mint húszan voltak annyira optimisták, akik szentül hitték, egyedül csak ők győzhetik le az elnököt, és bár azóta sokan kiszálltak, van új érkező is: a 77 éves, korábban republikánus, majd független milliárdos, a Bloomberg gazdasági hírügynökséget megalapító Michael Bloomberg, aki New York-nak 2002 és 2013 között már demokrata pártiként volt a polgármestere. Ő, mivel nem fogad el adományokat mástól, egyáltalán nem is tudta magát nevezni erre a vitára – mert ahhoz legalább 200 ezer önálló adományozó is kellett volna. Így azon a népszerűségi listákat vezető Joe Biden, illetve Bernie Sanders, Elisabeth Warren, Pete Buttigieg, Andrew Yang, Amy Klobuchar és Tom Steyer vettek részt.
Az, hogy az elnök népszerűtlensége valóban a demokraták számára választási győzelmet fog-e érni, egyáltalán nem biztos. Több oka is van annak, hogy a demokraták nem lehetnek nyugodtak. Egyfelől az Egyesült Államokban nem vasárnap, hanem mindig munkanapon, a XIX. század elején törvénybe rögzített november első vasárnapját követő kedden tartják a voksolást. S míg korábban 70-80 százalékos részvételek is összejöttek, manapság az emberek többsége munkahét szerint dolgozik, így a megjelentek aránya 50-55 százalék körül mozog. A demokraták szavazói közül többen nem tudják megoldani azt, hogy választás napján valóban szavazzanak, a republikánusok viszont inkább számíthatnak a nagyobb anyagi biztonságban élők, illetve nyugdíjas korúak szavazatainak többségére.
A másik, hogy bár Trumpot egy meg nem nevezett demokrata jelölt 6-8 százalékkal is verhetné a jelenlegi felmérések alapján, ám egy megnevezett jelölt már ennél rosszabb eredményt érne el, azaz, nem elég jók a demokraták aspiránsai.
Egyértelműen romlottak a vezető jelöltjeik népszerűségi mutatói: mind Joe Bidené, Obama korábbi alelnökéé, mint a magát demokratikus szocialistaként aposztrofáló Bernie Sandersé, ahogy Elisabeth Warrené is, aki egy időben a legnépszerűbb kihívónak számított vagy akár Pete Buttigiegé is, az egyetlen valóban fiatal jelölté, aki háborús veterán, több nyelven beszél, kellemes, jó megjelenésű, ám homoszexuális jelöltként némiképpen hátrányból indul.
A többiek népszerűsége közben egyetlen felmérés szerint sem éri el a 10 százalékot. A demokraták a túlkínálat problémájával is küszködnek, így nem tudják egységesíteni az erőforrásaikat. Az, hogy ennyire nem tiszta a helyzet, inspirálhatta arra a korábban már említett Bloomberget, hogy bejelentkezzen elnöki székért. Ám jelenleg őt is csak 5 százalék körül mérik, tehát indulásával lehet, hogy az amúgy sem egyértelmű helyzetet csak még jobban összekuszálta.
A volt New York-i polgármester esélyeit nagyban rontja, hogy a második előválasztó államban nem lesz rajta a szavazócédulán, ugyanis a New Hamphire-i regisztrálási határidőt lekéste. Közben továbbra sem szabad megfeledkezni Hillary Clintonról, aki még novemberben beszélt arról, még ma is szokott azon gondolkodni, hogy ő milyen elnök lehetett volna, ha megválasztják három éve. Állítása szerint ráadásul sokan ösztökélik őt, hogy ismét lépjen be a porondra. Ám erre napról-napra egyre kevesebb az esély, korábbi kampánycsapatából pont Bloomberg toboroz magának embereket.
Magyarország Európa egyik rejtett titka, ne védekezzenek folyton - mondta az amerikai nagykövet | Magyar Hang
„A tangóhoz két ember kell, és azt hiszem, Orbán Viktorban megtaláltuk a tökéletes táncpartnert” – nem fukarkodott a szép szavakkal már korábban sem David Cornstein.
A harmadik, ami a 2020-as megmérettetéssel kapcsolatban a demokratákat óvatosságra intheti, az a másfél héttel ezelőtti brit szavazás. Jeremy Corbyn egy markánsan baloldali programmal állt elő, ám a brexit körüli huzavonában nyakig elmerült Boris Johnson pártjával, a konzervatívokkal történelmi győzelmet ért el. A demokrata népszerűségi háziversenyben Biden mögötti második-harmadik helyen álló Sanders és Warren is amerikai viszonyok között baloldali programot képviselnek. A bankok és nagy nemzetközi cégek megregulázását, jóval tudatosabb környezetvédelmi programot, a fiatalok, idősek, rászorulók megsegítését, Sanders egyenesen ingyenes állami egészségügyi ellátást ígér.
Kettejük közös népszerűsége bőven Bidené felett áll, aki a demokrata viták során eddig számos alkalommal hozta magát kényelmetlen helyzetbe feledékenységével, szertelenségével, botlásaival. A vállaltan baloldali programmal való indulás azonban az Egyesült Államokban nem szokott jó előjel lenni, különösen az aggasztó a pártelit számára, hogy Sanders bevállalta a Green New Dealt-t, ami, miközben 2030-ra jelentősen visszafogná a környezetszennyezést és az üvegházhatású gázok kibocsájtását, és általában javítaná az életminőséget, rengeteg pénzbe kerülne, és bevallottan adóemeléssel járna. Így aztán gazdagabb demokrata támogatók már jelezték: ők egy Sanders- vagy Warren-kampányt nem finanszíroznának.
Ez egyébként a két jelöltnek kimondottan jól jött, ugyanis így ismét elmondhatták magukról, hogy ők az egyszerű emberért dolgoznak, nem a nagy cégekért, az ő támogatóik a kispénzű emberek. Ettől még a demokratapárti vezetők feje igencsak főhet, hogy mit fognak kezdeni komoly támogatók nélkül.
Amerikában ugyanis a jó választási eredmény eléréséhez, ha valamire szükség van, az a pénz. Ebből lehet műsoridőt venni, plakátokat kihelyezni, szórólapokat nyomtatni, ebből lehet aktivistákat fizetni, pénz nélkül egyszerűen nem megy. A gyűjtésben a demokratáknál amúgy Sanders áll az élen: összesen már 74 millió dollárt adakoztak számára, Warren 60 millióval követi, Buttigieg 51 milliót gyűjtött, Biden pedig 37 milliót.
Csakhogy Donald Trump, akinek hivatalban lévőként komoly republikánus kihívóval nem kell számolnia, már 165 milliónál tart, és ebből neki már 83 millió most is a „kezében van”, azaz, rendelkezésre áll. (Az összeg minden bizonnyal amiatt ilyen alacsony, mert már most több tíz millió dollárt költött el reklámokra, sokszor a Facebookon irányított hirdetésekre, melyekben további adakozásra szólította fel szimpatizánsait.)
A demokratáknak mindenesetre több a tartalékuk: ha sikerülne lecsökkenteni a jelöltek számát, minél hamarabb, akkor talán jobban sikerülhetne az erőket koncentrálniuk, az összes jelölt ugyanis közel 475 millió dollárt, azaz, 140 milliárd forintot szedett össze az elmúlt időszakban. A republikánusok viszont joggal bízhatnak abban, hogy Trump elnöksége alatt tovább folytatódott az amerikai gazdaság bővülése, tovább csökkent a munkanélküliség, és az emberek, mint majdnem minden demokráciában, elsősorban a pénztárcájukkal szavaznak.
Trump a legnagyobb kihívás Amerika számára? Összecsaptak a demokrata jelöltek | Magyar Hang
Két vitán húsz elnökaspiráns állt színpadra. Néhányan nagyon leszerepeltek.
A demokrata vitákra, és a mezőny tisztulására nagy szüksége van a pártnak: egy felmérés szerint a demokrata szavazók és demokraták felé hajló független szavazók 74 százaléka még nem döntötte el, kire fog szavazni. (Amerikában szokás az, hogy a szavazók elmenjenek meghallgatni a jelölteket, népszerűek a televíziós viták.) A legutóbbi demokrata vita során is, miközben az alapokban egyetértettek a jelöltek, már nem csak csipkedték, hanem bele is szálltak egymásba: főleg Pete Buttigiegbe, aki nem sokkal ezelőtt az első két előválasztási államban is az első helyen állt az előzetes mérések szerint, ám New Hampshire-ben feljött rá Sanders. Ezt a legutóbbi vitát a mérések szerint Klobuchar nyerte; de javított Andrew Yang is. Más kérdés, hogy javított Biden is a pozícióin a mérések szerint, és egészen más dolog 9 százalékos népszerűségről 15 százalékra javítani, mint 52-ről 54-re.
Most tehát úgy áll a helyzet, hogy még javában zajlik a demokrata mezőny megrostálása, még elmozdulhatnak a népszerűségi mutatók bőven mindkét irányba, ahogy történt ez az elmúlt pár választáson már korábban is. A következő demokrata vitára január 14-én kerül sor, februárban pedig még háromra kerül sor. Talán a március 3-i szuperkedd után – amikor egyszerre szavaznak majd 14 államban, többek között Kaliforniában is a demokrata aspiránsokra – már tisztább lehet a kép Trump kihívói oldalán is.
