Az Európai Bíróság főtanácsnoka szerint nem volt kellően megalapozott az Európai Bizottság azon döntése, amellyel jóváhagyta a paksi reaktorbővítés szerződéses konstrukcióját. Ezért ezt a döntést hatályon kívül kell helyezni, amivel elveszne a beruházás uniós jogi alapja.
Majdnem pontosan nyolc évvel ezelőtt döntött úgy egy határozatban az Európai Bizottság, hogy jóváhagyja azt a magyar kormányzati beruházási támogatást, amelyet az állam a Paksi Atomerőmű telephelyén két új atomreaktor-blokk fejlesztése céljából kívánt nyújtani az MVM Paks II állami tulajdonban lévő vállalkozásnak. Az új reaktorok megépítésével – közvetlen odaítélés útján – a Nizhny Novgorod Engineering orosz vállalkozást bízták meg, összhangban a nukleáris energia békés célú felhasználása terén folytatandó együttműködésről szóló, Oroszország és Magyarország között létrejött egyezménnyel. Ugyanezen egyezményben Oroszország kötelezettséget vállalt arra, hogy az új reaktorok finanszírozása céljából állami kölcsönt nyújt Magyarországnak.
Ausztria azonban az Európai Unió Törvényszéke (ez az EU Bíróságán az első fokú eljárásnak felel meg) előtt megtámadta ezt a határozatot, de a Törvényszék 2022 novemberében elutasította a keresetet. Ezt követően az osztrák kormány az Európai Bírósághoz nyújtott be fellebbezést, s ebben az eljárásban most értük odáig, hogy a bírói tanács egy tagja, aki előzetes szakvéleményt ad az ügyben, Laila Medina főtanácsnok, kialakította az álláspontját. Ebben a főtanácsnok azt javasolja, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék vitatott ítéletét. „A Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia, hogy az építési szerződés valamely orosz vállalkozásnak történő közvetlen odaítélése összeegyeztethető-e az uniós közbeszerzési joggal” – ez a csütörtökön bemutatott főtanácsnoki álláspont lényege.
Medina kifejti, hogy az Európai Bizottság a körülmények vizsgálata és döntésének megalapozása során hivatkozhat egy általa lefolytatott kötelezettségszegési eljárásra, amelynek végén azt állapítja meg, hogy nem sérültek az uniós közbeszerzési szabályok. És bár ilyen eljárást lefolytatott a brüsszeli testület, azt említi is a döntésében, azonban nem fejti ki azokat a megfontolásokat, amelyek alapján arra a következtetésre jutott, hogy nem áll fenn jogsértés, „e határozat e tekintetben nem volt kellőképpen megindokolva”. Fontos tudni, hogy a főtanácsnok indítványa nem köti a Bíróságot. A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a Bíróság elé. Ugyanakkor emlékeztetni kell arra, hogy a későbbi bírósági döntések szinte minden esetben megegyeznek a főtanácsnoki indítvánnyal.
Ha az indítvánnyal egyező ítélet születik – amelyre akár egy évet is várhatunk még –, akkor érdekes helyzet állna elő, mert az engedély hiányában egyszerre megszűnik a beruházás uniós jogalapja, mivel az Európai Bizottság határozata nem lesz már hatályban. Természetesen a Bizottság rövid időn belül, az akkori iratok felhasználásával ezt pótolhatja és megfelelő indokolást készíthet, de akár egy új eljárást is lefolytathat, ami miatt viszont a beruházást – elvileg – le kellene állítani.
