Van egy kisváros az Ír-szigeten, amelyet akár az északír konfliktus gyújtópontjának is nevezhetnénk. A Foyle folyó által kettészelt Derryt a sziget egyik legrégebb óta lakott településeként tartják számon, ahová először I. Jakab angol király hívott be protestánsokat. Ők a folyó keleti oldalán telepedtek le, míg a nyugati rész katolikus többségű maradt. Így érkezett el a XX. század, amikor is a britek által már csak Londonderrynek nevezett város egyszer csak a világlapok címlapjaira került. Itt, a város katolikus többségű kerületében robbant ki a felkelés 1969 augusztusában, ami aztán a bogside-i csatába torkollott.
Három évvel később, 1972 januárjában a brit hadsereg katonái ugyanitt tüzet nyitottak az ír tüntetőkre. Az esemény véres vasárnapként vonult be a történelembe, mivel 13 fegyvertelen civil vesztette életét az összecsapásban. A város ekkorra már az ír nacionalisták, különösképpen az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) és a lojalisták, különösképp a brit hadsereg összecsapásainak terepe lett, a határokat pedig a britek szigorúan ellenőrizték, hogy megakadályozzák az IRA gerilláinak beszivárgását. Az 1998-as nagypénteki egyezménnyel kezdődően azonban lassan elindult a megbékélési folyamat.
A diákok járhatnak a legrosszabbul a brexittel | Magyar Hang
Még mindig semmi sem biztos, de az már körvonalazódik, mi vár az uniós munkavállalókra a brexit után. Oxfordi tudósítónk összeszedte azt, ami eddig kiderült.
Ám hiába vált gyakorlatilag láthatatlanná az Írország és Észak-Írország közti határvonal – ez a nyugati városrésztől néhány száz méterre húzódik –, hiába hagyott fel a fegyveres tevékenységével az IRA. A lakosság emlékezetében továbbra is élénken megmaradt a múlt. Derryben így nem ritkák az 1997-ben az IRA-ból kivált Valódi IRA-t népszerűsítő grafittik. De a könnyen átjárható határok mégiscsak békítően hatottak a városban.
És így ért a kis Foyle menti város a brexitig, ami teljesen felkavarta az itt élők nyugalmát.
Ez ugyanis azt jelenti majd, hogy az Egyesült Királyság és az Európai Unió egyetlen szárazföldi határa itt, az Ír Köztársaság és Észak-Írország között húzódik majd. Így pedig – elvben – vissza kell állítani a határon a rossz emlékezetű ellenőrzést, ami újra felszakíthatja a régi sebeket.
Erre figyelmeztetett októberben Leo Varadkar ír miniszterelnök is, aki szerint az ír–északír határellenőrzés újbóli bevezetése nyomán ismét fellángolhat az erőszak, ezért azt mindenképp meg kell akadályozni.
Nem kellett sokat várni, hogy az ír kormányfő szavai beigazolódjanak: január 19-én pokolgépes merényletet hajtottak végre Derryben a bíróság épülete előtt. Az időzítővel ellátott robbanószerkezetet egy lopott pizzáskocsiban helyezték el, a detonáció szerencsére nem követelt emberéleteket. A brit rendőrség az új IRA nevű szervezetet sejtette a robbantás mögött, ám nemsokára megérkezett a „hivatalos” válasz is. A Derry Journalnak küldött üzenetben egy önmagát csak egyszerűen IRA-nak nevező csoport közölte, ők követték el a merényletet, a jövőben is lecsapnak majd a brit korona alá tartozó erőkre és személyekre, de megfenyegették azokat is, akik együttműködnek a britekkel. És bár a csoport jelezte, hogy az akciójuknak nincs köze a brexithez, a harcuk ettől függetlenül folytatódik. Szakértők úgy látják, a merénylet egyértelmű nyomásgyakorlás a brit kormányzatra, hogy ne is merjen gondolni a határvonal megkeményítésére – vagyis a tényleges ellenőrzés bevezetésére.
Feléledhet újra az IRA?
Abban nagyjából minden szakértő egyetért, hogy a szervezet mostanra olyan mértékben leépítette a fegyveres infrastruktúráját, hogy már nem is lenne képes tartósan visszatérni az erőszakhoz. Ezért ma csak a kisebb, de önmagukat változatlanul az IRA örökösének tartó sejtek jelenthetnek veszélyt. Azonban ennél is fontosabb, hogy napjainkra az ilyen akciók mögötti politikai támogatás teljesen elfogyott. Jól jelzi ezt, hogy a robbantást valamennyi írországi párt, többek között a Sinn Fein is elítélte, amelyet valaha az IRA politikai szárnyának tartottak. Mary Lou McDonald, a párt elnöke egyenesen így fogalmazott: „Ezeknek az embereknek nincs támogatottságuk. Ezek apró, szélsőséges elemek, akik semmi pozitívat nem teszek le az asztalra”.
