Olyan kórképekkel találkozunk itt, amelyeket soha nem láttunk korábban – mondja Alex, a külföldről érkezett önkéntes orvos, aki Zaporizzsja megyében látja el a sebesült ukrán katonákat. A katonaorvos a brit The Telegraph-nak azt mesélte, egyre több olyan esettel találkozik a front közelében, amilyet utoljára az első világháborúban tapasztalhattak egykorvolt kollégái. Ez pedig a gázgangréna, vagyis egy olyan pusztító betegség, amely akkor alakul ki, ha nem kezelik időben a sebeket.
Mint korábbi cikkeinkben beszámoltunk róla, mostanra az ukrajnai háború egészen más képet mutat, mint a konfliktus elején. Míg orosz oldalról a támadásokat ma már kis csoportokkal hajtják végre, és így szivárognak be az ukrán vonalak mögé, addig ukrán oldalon felértékelődtek a kisebb lövészárkok, amelyeket olykor csak néhányan védenek. A túlélésre itt az egyetlen esélyt a mozdulatlanság jelenti: az orosz drónok ugyanis folyamatosan figyelik a harcmezőt, és ha valahol ukrán katonát észlelnek, azonnal lecsapnak rájuk. Ilyen körülmények között kell az ukrán katonáknak semlegesíteniük a támadókat, és így kell túlélni az olykor több hónapos bevetést, mire lecserélik őket. Ez idő alatt a katonák csak hideg ételt esznek (amit legtöbbször szállító drónok dobnak le nekik), vizes rongyokkal mosakodnak, a kis- és nagydolgukat pedig zacskókkal oldják meg. Ám a legnagyobb problémát az jelenti, amikor meglőnek egy katonát: az orosz drónok állandó jelenléte miatt szinte lehetetlen kimenekíteni a sebesülteket a lövészárkokból, ez pedig olyan fertőzéseknek nyit utat, amelyekkel legfeljebb a történelemkönyvekben találkozhattunk.
A gázgangréna egy olyan súlyos fertőzés, amelyet a Clostridium baktériumok okoznak. Az első világháború idején a lövészárkokban tömegével jelentkezett ez a betegség, ahol a katonák sáros, trágyával szennyezett lövészárkokban harcoltak, ami ideális táptalajt biztosított a Clostridium baktériumok számára. A lövedékek és repeszek sokszor mély sebeket okoztak, és mivel az evakuálás gyakran késett, a fertőzések gyorsan terjedtek. A gázgangréna egyébként arról kapta a nevét, hogy ilyenkor gázbuborékok képződnek a bőr alatt. A baktériumok ugyanis az oxigénhiányos, elhalt szövetben megszaporodnak, ami után súlyos fájdalmat, duzzanatot, elszíneződést és ropogó érzést okoznak, ahogy a gáz áthalad az izomszöveteken. A fertőzés jellemzően súlyos, traumás sérülések – például mély lőtt vagy robbanási sebek – után jelentkezik, különösen akkor, ha az orvosi ellátás késik – ez pedig Ukrajnában gyakran előfordul. – Olyan emberek kerülnek kórházba, akik két héttel korábban sérültek meg, és addig csak a föld alatti stabilizációs pontokon tartottuk őket életben, amennyire lehetett – magyarázta Alex.
A gázgangréna halálozási aránya a 100 százalékot is megközelíti, ha nem kezelik időben. Ez általában a sebészi kimetszést – vagyis az elhalt szövetek eltávolítását – jelenti, amihez nagy dózisban intravénás antibiotikumokat használnak. A célzott antibiotikum-terápia azonban szinte lehetetlen a tábori kórházakban, mert hiányzik a laboratóriumi háttér, hogy megállapítsák a gyógyszer-rezisztenciát. Ezért aztán az ukrajnai orvosok gyakran szélmalomharcot folytatnak a lövészárkok réme ellen.
Zaporizzsja megyében ráadásul egyre rosszabb a helyzet, miután az orosz hadsereg átfogó offenzívába kezdett, aminek eredményeként elfoglaltak három települést. Az orosz területszerzést kedden kénytelen volt elismerni Olekszandr Szirszkij ukrán főparancsnok is, aki szerint jelentősen romlott a helyzet Olekszandrivka és Huljajpole térségében.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/46. számában jelent meg november 14-én.
