Nagykikinda a baglyok városa. Télre több ezer erdei fülesbagoly húzódik be a Szerbia bánáti részén fekvő kisváros főterére. A helyiek esténként rendszeresen kisétálnak, hogy a fák ágain pihenő madarakat megfigyeljék. Annyira megszerették a baglyokat, hogy a városba vezető út körforgalmába még egy szobrot is állítottak a tiszteletükre. Igaz, a szobor fejét néhány hét után le kellett cserélni, mert az eredeti alkotáson a bagolyfülek túl apróra sikerültek, így az inkább egy fallikus szimbólumra emlékeztetett, mint madárra.
Ebben a körforgalomban sétáltam körbe-körbe a helyi kormányellenes tiltakozókkal, amikor egy szerb zászlós pólót viselő, hatalmas nemzeti színű műanyag dudát cipelő férfi, meghallva, hogy magyarul beszélek, odalépett hozzám. Kezet nyújtott, és mosolyogva megjegyezte: „Tudjuk, hogy a magyarok velünk vannak!” A körforgalomban ekkor körülbelül ötven ember sétált vagy biciklizett körbe-körbe, hogy polgári engedetlenség keretében lassítsák a forgalmat, tiltakozva a kormány és a hónapok óta tüntető egyetemistákat ért rendőri erőszak ellen. Este kilencre rendszerint 100-150-en gyűlnek össze. Van olyan tüntető is, akinek fáj a lába, ezért sétálni már nem bír, de nem akar kimaradni az ellenállásból. Ő egyszerűen kiül a háza előtti padkára egy kormányellenes transzparenssel, és ott tölti a délutánokat. Az ismerősei időnként megállnak nála, és egy-egy jó hideg sörrel örvendeztetik meg.
Az útlezárások lassan egy hete tartanak. A hónapok óta tartó tiltakozások múlt szombaton vettek nagyobb lendületet, amikor Budapesten a Pride zajlott Belgrádban is több tízezres tömeg vonult utcára. A tüntetés végén a rendőrség erőszakkal oszlatta fel a zömében egyetemistákból álló demonstrációt, ami csak olaj volt a tűzre.
Azóta nemcsak a nagyobb városokban, hanem a kisebbekben is folyamatosak az útlezárások és a tiltakozó akciók. A tüntetők elfoglalják a nagyobb kereszteződéseket, és amikor a rendőrök kiszorítják őket, egyszerűen továbbállnak egy másik csomóponthoz. Nincs elég rendőr, hogy minden kereszteződést biztosítsanak, a tiltakozók pedig jól ismerik a várost, és gyorsan reagálnak.
A kormány egyre türelmetlenebb, Aleksandar Vučić elnök egy videóüzenetben már a tüntetőkhöz is szólt: könyörgött nekik, hogy hagyják abba a blokádokat. A tiltakozókat azonban ez nem hatotta meg – sőt, többen épp emiatt kezdtek még elszántabban szervezni újabb akciókat. A lapunknak nyilatkozó tüntetők elszántnak tűnnek. Bár a forgalmat irányító rendőrök – akik többnyire fiatal lányok – utasításait türelmesen követik, azt mondják, nem adják fel. Addig folytatják az akcióikat, amíg Aleksandar Vučić elnök ki nem írja az előrehozott választást.
Az egyik tüntető lapunknak megjegyezte „Mind ugyanolyanok: Vučić, Fico, Orbán, Putyin. Ugyanazt a hataloméhes, korrupt mentalitást képviselik. Mi nem tágítunk, amíg Vučićot el nem küldjük.” A beszélgetésekből kiderült: a tüntetők nem csak a helyi problémákat látják, hanem a régiós összefüggéseket is. Sokan nem is ideológiai alapon, hanem egyszerűen a mindennapi életük ellehetetlenülése miatt vonulnak utcára, és már nem félnek kimondani, hogy elegük van – nem csak a szerb elnökből, hanem abból a politikai légkörből is, amit szerintük Vučić és hozzá hasonló vezetők uralnak egész Közép-Európában.
