„Én hiszem, hogy a cölibátusnak fontos jelentése van, és elengedhetetlen ahhoz, hogy Isten felé vezető utunk életünk alapja tudjon maradni” – állapítja meg Joseph Ratzinger abban a könyvben, amelyet Robert Sarah bíborossal, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusával együtt írt Szívünk mélyéből címmel. A január 15-én Franciaországban megjelenő kötetről a Le Figaro idézett gondolatokat, amelyet a Magyar Kurir szemlézett.
„Nem hallgathatok” – írja Ratzinger és Sarah, Szent Ágostont idézve azzal a témával kapcsolatban, amely tavaly októberben merült fel az amazóniai szinódus idején. Az Amazonas-térség 184 voksolásra jogosult püspöke közül 128 szavazott igennel a reformra, míg 41 ellenezte azt. A javaslat – amely a szinódus záródokumentumába is bekerült – Ferenc pápa elé kerül, hogy fontolóra vegye elfogadását.
„Az Eucharisztia mindennapos bemutatásából, ami magában foglalja Isten folyamatos szolgálatát, spontán módon alakult ki a házassági kötelék lehetetlensége. Mondhatjuk, hogy a szexuális önmegtartóztatás, ami funkcionális volt, átalakult ontológiai önmegtartóztatássá.” Az emeritus pápa hangsúlyozza, hogy „nem lehet egyszerre két hivatást megélni”, a papi és a házassági hivatást, szükség van tehát arra, hogy „elutasítsunk minden kompromisszumot” – írja XVI. Benedek emeritus pápa.
A cölibátus feloldását kérik a pápától az Amazonas-térség püspökei | Magyar Hang
Az Amazonas-térség 184 voksolásra jogosult püspöke közül 128 szavazott igennel a reformra, míg 41 ellenezte azt. A javaslat Ferenc pápa elé kerül, hogy fontolóra vegye elfogadását. Az MTI összefoglalója szerint a cölibátus részleges feloldásának kezdeményezése csupán egyike, ám legjelentősebbike azoknak az ügyeknek, amelyeket a szinódus 120 paragrafusos záródokumentumában a pápa elé terjeszt.
A cölibátus – magyarázza Sarah bíboros – ha olykor próbatétel is, ugyanakkor „szabadulás is, öröm, és nem az irgalmasság műve megfosztani ettől a közösségeket és a papokat". Az afrikai bíboros a szinódusra utalva úgy fogalmazott: „nem ajánlhatunk fel másodosztályú papokat, különösen nem egy fiatal egyházban, amelynek még nagyobb szüksége van arra, hogy találkozzon az evangélium radikalitásával”.
A bíboros visszautasítja azt az álláspontot is, hogy szó lehet egy kivételről: számára ez hazugság, állandó állapottá válna és seb lenne a papi összetartozáson. Innen ered a felhívás a bíborosokhoz, püspökökhöz és a papokhoz: „nem szabad engednünk, hogy befolyásoljanak a divatok”.
