Kijevben egyre feszültebb a hangulat, a lakosság menekül, amíg erre még van lehetősége. A diplomáciának most nincs esélye, az elnök nem hajlandó a kapitulációra, és a lakosság is egyre elszántabb. A helyzetről kérdeztük Andrej Buzarov kijevi politikai elemzőt, a politikai vitaműsorok állandó szereplőjét.
– Tegnap még Kijevben volt, most már Lemberg (Lviv). Ennyire romlik a helyzet a fővárosban, vagy az emberek egyszerűen menekülnek az ostrom elől?
– A helyzet napról napra éleződik, senki nem tudja, hogy miként alakul a holnap. Kifelé egyetlen út maradt Odessza-Belocerkov és tovább Vinnyica-Lembeg irányába. Ezt a folyosót is lezárhatják, és ettől tartva az emberek tömegesen hagyják el Kijevet.
– Hogy látja, felkészülnek-e Kijev az ostromra?
– Igen, Kijev felkészült erre. Nem egyértelmű annak megítélése, hogy ez az ostrom mikor is kezdődik. Vannak, akik már egészen a közeli napokra várják, míg mások szerint csak később kerül erre sor. Szóval Kijev katonai értelemben, és lelkileg is felkészült a város megtámadására.
– Az ENSZ adatai szerint eddig mintegy 1500 polgári áldozata, illetve sebesültje van a háborúnak. Hogy tapasztalta, miként viszonyulnak az orosz csapatok a civil lakossághoz?
– Orosz egységekkel út közben nem találkoztunk, így erről nincs tapasztalatom.
– Lembergben van. Abban reménykedik, hogy Nyugat-Ukrajnát nem érintik az orosz szárazföldi hadműveletek?
– Itt minden nyugodt, nincs pánik. Itt is sok az önkéntes, az emberek készülnek egy potenciális agresszióra, de nyugalom van. Nem lehet tudni, hogy mi lesz. Van, aki úgy gondolja, hogy Putyin benyomul Nyugat-Ukrajnába is, ha már csapatai megszállták az ország többi részét, míg mások szerint az agresszort nem érdeklik ezek a megyék. Ez a régió ugyanis mindig oroszellenes volt, és most még inkább az lett.
Békeszilánkok
„Pelenka?” „Aha, meg bébikaja, babaruha, tisztálkodószerek, ilyen gabonapelyhet vegyek?” „Szerintem azt hagyd, nem tudni, milyen körülmények között lesznek a menekültek.”
– Az orosz és az ukrán külügyminiszter csütörtökön Törökországban találkozott. Hogy látja, kirajzolódik valamiféle kompromisszum?
– A diplomácia egyelőre nem hoz szinte semmilyen eredményt. Lavrov és Kuleba találkozója sem hozhatott áttörést, ám előkészítheti a két államfő tárgyalásait. Nem zárom ki, hogy Putyin és Zelenszkij valamikor találkoznak, és így előrelépés történik a háború valamiféle lezárása felé. De ez nem most lesz. A két külügyminiszter megbeszélése viszont lehet egy lépés errefelé.
– S mit írhat alá Zelenszkij? Elfogadhatja Ukrajna semleges státusát, a Donbasszt és a Krímet azonban nem ismeri el függetlenként, illetve Oroszország részeként?
– Zelenszkij most semmit nem ír alá. Kérlelhetetlenül kiáll az álláspontja mellett, és nem hajlandó semmiféle kapitulációra, vállalhatatlan kompromisszumra.
– Hogy értelmezzük az ukrán elnöknek azt a minapi kijelentését, miszerint egyre „hűvösebben” gondol az ország esetleges NATO-tagságának lehetőségére. Nem lehet, hogy ezzel már a társadalmat készíti fel egy későbbi kompromisszumra?
– Ukrajna az alkotmány legutóbbi, 2014 utáni megváltoztatásáig semlegesként határozta meg magát. Putyin számára Ukrajna semlegessége elvi kérdés, és ma mindenki tudja, hogy Ukrajna tagsága most nyilvánvaló okból elképzelhetetlen. Ezzel Zelenszkij is tisztában van.
– A jövő meglehetősen homályos. Mi lesz, ha Zelenszkij elfogadja a semlegességet?
– Nehéz megmondani. Nem akarok jósolni, csak azt mondhatom, hogy Zelenszkij ma rendkívül népszerű. Nincs alternatívája jelenleg az ukrán politikában, egyesítette maga mögött a balközép, a centrista és a radikális jobboldali erőket is. Népszerűsége a csúcson van, ő most az ország igazi vezére.
– Zelenszkij nem egyszer kifejezte az elégedetlenségét, mit szól Ön a Nyugat hozzáállásához?
– A Nyugatot váratlanul érte ez a háború. Mint az éles helyzetekben általában, így most is meg kell határoznia minden országnak a külpolitikai prioritásait. Ez a helyzet színvallásra késztet. Természetesen Ukrajna, az ukránok több segítséget várt a Nyugattól, ám realisták vagyunk, így tudjuk, hogy igazából csak magunkra számíthatunk. Nekünk kell megvédenünk magunkat.
„Kitartunk, ameddig csak tudunk” – nagyberegi magyarokat kérdeztünk
Hogyan lehet megélni a nagyjából 20 ezer forintos havi nyugdíjból úgy, hogy ráadásul napról napra drágulnak az alapvető élelmiszerek? Kárpátaljai riport!
– Milyen most Magyarország megítélése?
– Magyarország szerintem partner ebben a helyzetben. Segít a menekülteknek és minden fontos kérdésben Ukrajna megsegítése mellett szavaz, s ez normális.
– Számított arra, hogy Oroszország megtámadja Ukrajnát?
– Én személy szerint igen. Tisztában voltam vele, hogy közeledik ez a nap. Az emberek döntő többségét azonban sokkolta a támadás híre. Összességében tehát meglepetésként érte Ukrajnát a háború, a többség nem hitte el, hogy Putyin ilyen lépésre képes.
– S hogyan tovább?
– Ma ez még nem egyértelmű. Politikai értelemben a jövőt nehéz addig megjósolni, amíg nem érnek véget a hadműveletek.
– Mennyire állt készen az ukrán hadsereg egy ilyen támadásra?
– Minden szempontból készen állt, és most ugyanolyan elszánt Ukrajna megvédésére, mint a lakosság.
