– így foglalta össze tömören Gyurkovics Tibor Szigliget lényegét.
1953-ban itt, az egykori Esterházy-kastélyban avatták fel a Magyar Népköztársaság Irodalmi Alapjának alkotóházát. Eleinte szinte tábori rend uralkodott, kijelölt időben kellett feküdni-kelni, a hazaút előtt pedig a megszületett kéziratok másolatából le kellett adni egy példányt. A hatvanas évekre azonban fellazultak a szabályok, és az alkotóház a magyar írók „családi nyaralójává” a kádári ország „meseszigetévé” vált, ahol (állítólag) nem figyeltek meg senkit az állambiztonság emberei.
Szigliget még a kommunizmus legsötétebb időszakában is vámszabad területként működött
– ahogy azt Orbán Ottó oly éleslátón megfogalmazta –, ahol a költők-írók szinte szabadnak érezhették magukat.
[caption id="attachment_3245" align="alignleft" width="1000"]
Ottlik Géza a Tabu vitorláshajó kormányánál 1958-ban (fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum)[/caption]Vadul kattogtak ugyan az írógépek, de óriási társasági élet is folyt: Karinthy Ferenc és Bacsó Péter folytatott itt ádáz pingpongharcot Ungvári Tamással és Somlyó Györggyel, Juhász Ferenc és Nagy László a szigligeti stégtől indult közös csónakkirándulásra, hogy visszatérve hátast dobjanak, így nyűgözve le a strand női közönségét. De itt, a szigligeti alkotóház parkjában olyan emberek is jó barátok voltak, akik később lehet, hogy már meg sem ismerték egymást a parlamenti folyosón. Itt történt meg, hogy Görgey Gábor, aki kutyáját próbálta idomítani, viccből cukrot dobott a földön heverő Csurka Istvánnak. De a szigligeti alkotóház lépcsőjén örökítették meg Kassák Lajost, az avantgárd magyar nagymesterét malteros lapáttal a kezében.
Ezek a pillanatfelvételek is láthatók a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) új időszaki tárlatán. A Balatoni nyár – Írófényképek az 1950-es, 60-as, 70-es években című fotókiállítás megpróbál képet adni arról, hogyan nyaraltak a Kádár-korszak magyar tengerénél a kor legnagyobb írói, költői. Az alkotóház mellett sokan gyakori vendégei voltak Lipták Gábor író-kultúrtörténész balatonfüredi nyaralójának. Az ebédlőasztalon előszeretettel horkolt Örkény István, Illyés Gyula beszédet mondott a lángosból és sült rablóhúsból álló ebéd előtt. Innen indult Keresztury Dezső, Déry Tibor és Bernáth Aurél túrára az Addio III. nevű legendás hajóval. Vagy Örkény, Radnóti Zsuzsa, Makk Károly, Alfonzó, Psota Irén és Ungvári Tamás innen kirándultak át Borsos Miklósék tihanyi házához, ahol folytatódhatott tovább a közös mulatozás.
[caption id="attachment_3246" align="aligncenter" width="748"]
Juhász Ferenc (Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum)[/caption]A szeptember 16-áig látható kiállításon – amelynek képanyagából megjelent egy igényes, szép kiállítású album is – a fotók mellett Illyés Gyula tengerészsapkája, Tamási Áron szandálja, Mészöly Miklós napszemüvege, Bertha Bulcsú horgászigazolványa és Sarkadi Imre nyári inge is felidézi, milyen önfeledt nyarakat töltöttek a „tengernél” a magyar írók.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 7. számában jelent meg, 2018. június 29-én. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál vagy elektronikus formában a Digitalstandon! Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
