„Ne csak őrizd, hanem gyűlöld is…” – 70 éve jött létre az ÁVH

„Ne csak őrizd, hanem gyűlöld is…” – 70 éve jött létre az ÁVH

Az ÁVH egyenruhásai

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

A magyar kommunista pártállami diktatúra talán legkegyetlenebb állami terrorszervezete volt az Államvédelmi Hatóság, rettegett nevén ÁVH. A szervezetet hivatalosan éppen hetven esztendeje, 1948. szeptember 6-án alapították meg, miután Kádár János lett a belügyminiszter, de bőven volt előtörténete a második világháború utáni valamivel több mint három évben.

Az ÁVH előzményeként is értelmezzük például az 1945-ben létrehozott, a Belügyminisztérium szervezeti egységeként működő Politikai Rendészeti Osztályt (PRO), amely a Magyar Kommunista Párt (MKP) Politikai Bizottságának utasítására, Péter Gábor vezetésével, a Budapesti Rendőr-főkapitányságon belül, mintegy hatvan fővel jött létre. A PRO már a kormányzat Budapestre költözése előtt az Andrássy út 60. alatt rendezte be székhelyét, az épületet korábban Szálasi Ferenc a Hűség Házának nevezte el.

A PRO, illetve utóda, az Államvédelmi Osztály (ÁVO) személyi állománya „sajátosan” vegyes volt: ugyanúgy beálltak soraikba bosszúvágytól fűtött egykori munkaszolgálatos zsidók és politikai elítéltek, ahogy az olyan nyilas pártszolgálatosok is, akik a kínzásokban, fizikai erőszakban jártasak voltak. Természetesen az ÁVO élén is Péter Gábor állt, sőt ekkor már az egységes, központi szervezetbe beolvasztották a Vidéki Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályát is.

Már ebben az időszakban is a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) legszűkebb vezetése, főképp Rákosi Mátyás főtitkár határozta meg az ÁVO tevékenységét: egyebek között adatokat gyűjtött a koalíciós pártok vezető politikusairól, lehallgatta a kommunisták politikai ellenfeleinek telefonját, később pedig kiterjedt ez a fajta tevékenysége magára a kommunista pártra is.

A diktatúra kiépülése után, 1948. szeptember 6-án létrejött az Államvédelmi Hatóság, majd négy nap elteltével kiszélesített hatáskörrel a BM közvetlen alárendeltségébe került, és minden szinten függetlenné vált a rendőrségtől. Az ÁVH feladata hivatalosan a rendszer ellenfeleinek üldözése, valamint a rendszer és vezetői, elsősorban Rákosi és szűk körének védelme volt. És ez a szervezet már nem az eredetileg kis létszámú, szedett-vedett, belső rivalizálástól gyötört PRO volt, hanem a kommunista párt félelmetes terrorszervezete, amelytől már joggal tarthatott a párt vezetőinek egy része is.

Az ÁVH – a szovjet példát követve – megkezdte a különféle koncepciós perek szervezését. 1950-től pedig kiépítette az internálótáborok új rendjét, átvette az ország börtöneit, intézte a kitelepítést, őrizte a határokat. Gyakorlatilag rettegésben tartotta a társadalom minden tagját.

A falról lekapott feszületen ugrált az ávós

Kitelepített kislányként megsiratta Sztálint, a nagyanyja pedig misét mondatott Nagy Imréért. Zsákai Piroska mesélt az életéről.

Akiket elfogott, azokat különböző módszerekkel kínozta meg. A fellelhető iratokból, illetve az ÁVH börtönét túlélők elmondásaiból kiderült, hogy Péter Gábor – természetesen ő lett a szervezet parancsnoka – emberei a kihallgatások során a legembertelenebb fizikai, lelki kényszert alkalmazták a letartóztatottakkal szemben. Az őrök a Farkas Mihálynak tulajdonított jelmondat szellemében dolgoztak: „Ne csak őrizd, hanem gyűlöld is!”

Sztálin halála után a reformkommunisták egyik legfontosabb törekvése az ÁVH megszüntetése vagy jelentős visszaszorítása volt. Amikor 1953-ban megkezdődött az ÁVH-vezetők elleni fellépés, sokan közülük inkább öngyilkosságot követtek el, tudván azt, hogy mire számíthatnak volt kollégáiktól. Ám ekkor a szervezet még túlélte a változásokat, és az 1956-os forradalom és szabadságharc napjaiban is harcoltak a proletárdiktatúra fennmaradásáért. Az október 25-ei, Kossuth téri vérengzés kirobbantásában vagy a Köztársaság téri pártház körüli eseményekben is szerepük volt.

A második, végső csapást egyébként éppen Kádár János adta meg az ÁVH-nak, jelesül Münnich Ferenc 1956. november 7-i rendeletében megtiltotta az államvédelmi szervezet újjászervezését, majd decemberben hivatalosan is elbocsátották az ott dolgozókat. Az viszont nem zavarta a Kádár-rendszert, hogy az egykori ÁVH tagjai közül nagyon sokakat alkalmaztak az új karhatalmi szerveknél.