Új szellemi és kulturális megközelítésre van szükség a harmadik kétharmad után, és mi tagadás, szeptembertől nagy változások előtt állunk – jelentette ki Orbán Viktor Tusnádfürdőn július végén. Mivel a kormányközeli médiumok már jóval a tusványosi beszéd előtt hadi üzemmódba kapcsoltak a kultúra területén, sokan rettegve várták, mi lehet még az ötvenes évek szellemiségét idéző publicisztikákban foglaltaknál is drasztikusabb.
Azt a miniszterelnök és a gondolatai nyomán régről ismert szabályozó rendszert – tilt, tűr, támogat – építő megmondóemberek egyértelművé tették, hogy a cél a kulturális élet baloldali hegemóniájának felszámolása. „Ha a politikában megvan a kétharmad, legyen meg a kultúrában is” – fogalmazott lapunknak adott interjújában Békés Márton. A területfoglalás terve ugyanakkor számos gyakorlati kérdést vet fel, elsőként azt, hogy vajon hol kezdi a kormány a felszámolást.
Békés Márton: Mi vagyunk a forradalom - a teljes interjú - Magyar Hang
A Terror Háza kutatási igazgatója kultúrharcról, Esterházy Péterről, Pruck Pálról, Kertész Imréről.
Mivel az állami beavatkozás azon a területen lehet a leglátványosabb és kormányzati szempontból a legjövedelmezőbb, amely a szabadpiac törvényei mellett is nyereséggel működik, egy kis fantázia is elegendő ahhoz, hogy a magyar könyvszakma „államosítását” halljuk bele Orbán Viktor szavaiba.
Állami beavatkozás a könyvpiacon
Bár egyelőre semmilyen konkrétum nem hangzott el, a beavatkozástól való félelem egyre nyilvánvalóbb. Elég csak a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) rendezett kerekasztal-beszélgetésre utalni, ahol a közönség úgy figyelt L. Simon László szavaira, ahogy talán eddig senki sem.
Az egykori kulturális államtitkár Gyurgyák Jánossal, az Osiris Kiadó vezetőjével, valamint Kolosi Tamással, a Líra-csoport elnökével a könyvpiac állami szerepvállalásának lehetőségeit elemezte. S bár konkrét tervekkel L. Simon László sem állt elő, nem rejtette véka alá véleményét, hogy az államnak helye van a könyvkiadásban, és nem lenne ördögtől való egy nemzeti könyvterjesztő hálózat ötlete.
Konzervatívok a célkeresztben - Magyar Hang
Figyelemelterelés az úgynevezett kultúrharc, meg egy kicsit több is annál.
– Az állami beavatkozás már létezik – mondja a Magyar Hangnak Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnöke. – Vannak kiadók, amelyek működését az állam finanszírozza. A Kárpát-medencei Tehetséggondozó és a Magyar Művészeti Akadémia is foglalkozik könyvkiadással. De említhetjük a Nemzeti Könyvtár-sorozatot is, amely szintén nem piaci körülmények között kerül az olvasókhoz.
Nemzeti könyvesbolt?
L. Simon László elsősorban a terjesztésről beszélt, teszi hozzá Gál Katalin. – A kérdés csak az, hogyan hoznának létre egy nemzeti könyvesboltot. A semmiből építenének fel új hálózatot, vagy egyszerűen felvásárolnák a két nagy csoport, a Líra vagy a Libri egyikét? Ez utóbbi ellen szól L. Simon megjegyzése, miszerint az állam nem érdekelt abban, hogy beszálljon a könyvkereskedelembe, ám a NER-en belül vannak vállalkozók, akiket érdekelhet ez a piac.
– Újságírók vágyai alapján valóban másfajta kultúra képe körvonalazódik – utal a Magyar Idők kultúrharcos cikksorozatára Sárközy Bence, a Libri Kiadói Csoport kiadási igazgatója. – De ezek magánemberek vágyai, és én még mindig szeretném azt hinni, hogy Európa közepén egy kapitalista demokráciában nem ezek irányozzák elő a törvényalkotást. Ezért a könyvpiaci pánikkeltés kapcsán is csitítanám egy kicsit a kedélyeket.
A tájékozatlanság diktatúrája a könnyűzene kapcsán - Magyar Hang
Hova vezethet az, amikor valaki nem létező fantomok ellen akar kultúrharcot vívni egy nem létező csatában úgy, hogy közben a csatateret sem ismeri?
Az igazgató felidézi: L. Simon László már az Alexandra-könyvesboltlánc csődje után is kormányzati szerepvállalást sürgetett. – Az Alexandra-ügy állami beavatkozás nélkül is megoldódott – mondja. – Ezt lehet vitatni persze, és el tudok képzelni olyan érdeket, amelynek kapóra jön, hogy a hálózat csődje miatt változtatásokért kiáltson, de mostanra, hogy a Líra és a Libri átvette az Alexandra boltjainak nagy részét, megbízható partnerként időben fizet, és átláthatóan működik, a kiadók megnyugodhattak.
Van fizetőképes kereslet
Sárközy Bence a könyvpiac jelenlegi állapotáról szólva emlékeztet arra, amit Kolosi Tamás is említett az ominózus beszélgetésen: azt követően, hogy az állam kivonta a tankönyvüzletágat a rendszerből, még mindig maradt közel 50 milliárdnyi forgalom a piacon, amelynek alig 4-5 százaléka állami, a lényegi részén valós piaci szereplők osztoznak. – Ez azt jelenti, hogy van fizetőképes kereslet, és az ezt kiszolgáló cégek olyan árut állítanak elő és forgalmaznak, amelyből meg tudnak élni.
A művészet nem kulturkampf - Magyar Hang
Úgy nem lehet egy ország érdekeit képviselni, ha a saját ideológiáink ketrecébe vagyunk bezárva.
Az állami beavatkozás esélyeit illetően Morcsányi Géza, a Magvető Kiadó egykori igazgatója rámutat, ez a kérdés, ahogy a jelenlegi politikai kurzusban sok minden, racionálisan nem megítélhető, emiatt bármi elképzelhető. – S mivel gazdaságilag kis tételekről van szó, és ezekkel is jó nagy hangzavart lehet kelteni, szinte biztos, hogy ha nem is a szűken vett piaci részben, de a beavatkozás így vagy úgy erősödik.
Miért érné meg a felvásárlás?
A PIM-beli kerekasztal-beszélgetésen L. Simon László felvetette, a könyvkereskedelem talán nem is csupán piaci kérdés, hiszen az állam dönthet úgy, hogy minden polgárának biztosítja a kultúrához való hozzáférés jogát. – Ez cinizmus – reagál minderre Morcsányi Géza. – E mögött is csupán agresszió és tisztességtelen előnyszerzési bírvágy van, előtte meg vastag bőr. Ha ez a szándék őszinte lenne, a diskurzus az iskolák, az oktatás és a könyvtárak körül forogna. Nem a harmadlagos frissességű, kicsiny tehetségű sértettek sikertelensége körül.
– Van az a pénz, amiért (szinte) bármely cég eladó – fogalmaz Morcsányi Géza a két nagy kereskedelmi csoport állami felvásárlásának lehetősége kapcsán. – Normális aggyal ugyanakkor nem tudom elképzelni, mi értelme lenne – valószínűleg sok pénzért – megvenni egy piacdarabot, hogy aztán ne piacszerűen működtessék. Ha csak nem éppen ez.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 18. számában jelent meg, 2018. szeptember 14-én. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál! És hogy miről olvashat még a Magyar Hang 18. számában? Itt megnézheti.
