Regnum Marianum: a kommunizmus elleni ellenállás jelképe

Regnum Marianum: a kommunizmus elleni ellenállás jelképe

A Regnum Marianum templom 1936-ban (Fotó: Fortepan/Ted Grauthoff)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Hatvanhét évvel ezelőtt, 1951. szeptember 23-án robbantották fel Rákosi Mátyás parancsára a Városliget szélén álló, az 1944-es bombatámadás óta sérült katolikus plébániát, melynek tornyát, teljesen egyedülálló módon a Szent Korona másolata díszítette. A rendszer nemcsak a templommal számolt le, hanem a regnumi atyákkal is. Koncepciós perekben ítélték el őket, az utolsó regnumi pap 1974-ben szabadult Kádár börtönéből.

Ha valaki ma kisétál a Damjanich utca és a Dózsa György út sarkára, és átnéz a városligeti oldalra, akkor egy három fakeresztből álló emlékművet láthat. Ezek a keresztek a Regnum Marianum – Mária Országa, vagy inkább Mária Királysága – templomnak állítanak emléket, amely annak idején a kommunista diktatúra elleni ellenállás egyik jelképe volt, éppen ezért rendelte el Rákosi Mátyás a lerombolását. Az épületet 1931-ben Serédi Jusztinián hercegprímás szentelte fel, 1944-ben pedig súlyos bombatalálatot kapott. Ám, ahelyett hogy felújították volna a félig romos, vasbeton szerkezetű épületet, inkább végleg eltörölték a föld színéről.

[caption id="attachment_7173" align="aligncenter" width="1000"]

Házasodók a Regnum Marianum bejáratánál 1943-ban (Fotó: Fortepan/Pohl Pálma)[/caption]

Magának a templomnak a hivatalos neve Magna Domina Hungarorum, azaz Magyarok Nagyasszonya volt, és nevét az építést kezdeményező szervezet nevéről, a Regnum Marianum Katolikus Közösség Egyesületről kapta. A templom alapkövét 1925-ben rakták le, benne a Tanácsköztársaság bukását is megemlítő dokumentumot helyeztek el, és ennek a későbbiekben lett is következménye. A tényleges munkálatok 1926 nyarán kezdődtek Kotsis Iván tervei alapján. A kupolás épület 1820 négyzetméter volt, erősen emlékeztetett a jeruzsálemi Szent Sír- templomára. És ami egyedülálló volt a hazai templomoknál: a tornyát a Szent Korona másolata díszítette. Ugyanakkor pénzhiány miatt a harangtornya sosem készült el.

A Regnum Marianum viszonylagos épségben vészelte át a világháborút – persze az 1944-es brit bombázások miatt romos lett –, azonban a változó idők közepette egyre sorakoztak a közösség számára baljós jelek. 1948-ban Csiszér Ferenc atya egyik napról a másikra eltűnt – az Andrássy út 60-ba vitték, majd „belga kémkedésért” öt évre elítélték. Ezzel máris bekerült az akkoriban kiépülő Rákosi-rendszer látókörébe a templom, amelynek lerombolását már ekkor elkezdték tervezni. Nem javított a helyzeten az sem, hogy a Regnum közössége színre vitte James Fenimore Coopernek, a Nagy indiánkönyv írójának egy 1828-ban írott, A vörös kalóz című művét, melynek plakátjait a hatalom provokációnak minősítette. Ebből is bírósági ügy lett, és jellemző a kommunista diktatúrára, hogy a pénzbüntetés mértékét és a fővádlottak szabadságvesztésének idejét a kihirdetés előtt egy nappal már lehozta a Népszava akkori száma.

[caption id="attachment_7172" align="aligncenter" width="998"]

A Regnum Marianum 1947-ben (Fotó: Fortepan/Pohl Pálma)[/caption]

Ekkor már csak az volt a kérdés, hogy az idejáró közösség mikor veszíti el plébániáját. Ráadásul 1949-ben már körvonalazódott Rákosiék azon elképzelése, hogy a Városligetből a Dózsa György út mentén a Műcsarnok és az Ajtósi Dürer sor között 20-25 méter széles sávot lecsípve alakítsák ki a szocialista állami ünnepségek színhelyéül szolgáló felvonulási teret. Ebbe a sávba esett bele a templom.

A rendszerrel sosem szimpatizáló regnumi atyák a tervezett bontás miatt Esztergomhoz fordultak panaszaikkal. A korabeli híradások szerint parázs viták alakultak ki Hamvas Endre püspök és Marosán György, a pártbizottság első titkára között. Ám csodák csodájára a püspöknek nem lett ezekből a szócsatákból baja. Viszont Marosán ígéretet tett arra, hogy a bontási anyagot az egyház rendelkezésére fogják bocsátani, illetve hogy csereingatlant biztosítanak majd.

A falról lekapott feszületen ugrált az ávós - Magyar Hang

Kitelepített kislányként megsiratta Sztálint, a nagyanyja pedig misét mondatott Nagy Imréért. Zsákai Piroska mesélt az életéről.

Ráadásul a Felvonulási téren kapott helyet a véreskezű szovjet diktátor, a Rákosi példaképének tartott Sztálin nyolcméteres szobra, aminek semmilyen körülmények között sem adhatott hátteret egy templom, főleg nem a hatalom által gyűlölt városligeti plébánia. Sztálin másban is mintát adott: 1931-ben a Megváltó Krisztus-székesegyházat porig romboltatta.

A bontást 1951. szeptember 23-ra írták elő. Az utolsó vasárnapi mise után a visszaemlékezések szerint alig lehetett kiterelni a zokogó híveket. A bontási munkálatok megkezdése előtt pedig az elszántabbak élőlánccal vették körbe az épületet, ám az ÁVH tagjai szétoszlatták a tömeget. Jellemző, hogy annyira a porban akarták látni a templomot, hogy nem csak Istent, de magyarságukat is megtagadták: elsőként a kupolára másztak fel, és bontócsákánnyal szétverték a Szent Koronát.

A sors fura iróniája, hogy a romos templom is sokáig ellenállt a bontóknak. A Kotsis-féle épület vasbeton vázzal épült, amin a bontócsákányok és a korabeli gépek alig-alig fogtak. Ráadásul a kupolát fa dúcokkal támasztották alá, amíg pilléreit elvékonyították, majd felgyújtották a fa ácsolatot, aminek elégése után a beomlást remélték a bontók. Ehelyett azonban megrogyott és életveszélyessé vált a templom. Ekkor már nem maradt más választás, robbantani kellett. A romokat a hatalmas területű altemplomba döngölték be, majd a területet lekövezték. Bármilyen meglepő, de az ingoványos területen, beton cölöpökre épült, vasbeton szerkezetű templom teljes bontása több mint fél évig tartott.

Az Istent szeretők - Magyar Hang

Összesen 33 katolikus pap szenvedett vértanúságot 1945 után. Legtöbbjük élettörténete, sorsa máig alig ismert.

Ám a hatalom nem elégedett meg a gyűlölt templom lerombolásával, a regnumi atyák sem kerülhették el a kommunisták gyűlöletét. A Regnum Marianum mozgalmat 1951-ben betiltották, a hitüket soha el nem veszítő papokat még Kádár János rendszere is veszélyesnek ítélte, ezért több ízben koncepciós perbe – ezek voltak a hírhedt regnumi perek – fogták őket.

Az első Regnum Marianum-pert 1961-ben, a másodikat 1965-ben, míg a harmadikat 1971-ben rendezték meg. Koholt vádak alapján összesen 74 év szabadságvesztésre ítélték a regnumi atyákat, noha valójában semmilyen bűncselekményt nem követtek el. Az utolsó regnumi papok csak 1974-ben szabadultak Kádár börtönéből.

Magának a templomnak az emlékét is meggyalázták, amikor 1969-ben nagyjából az egykori Regnum helyén állították fel Kiss István tanácsköztársasági emlékművét. Utóbbit a rendszerváltást követően eltávolították, 2000. november 5-e óta egyszerű fakereszt jelzi a volt templom helyét, amit felállítása óta többször megrongáltak. A Regnum Marianum templom padjai a terézvárosi Szent Család Plébániatemplomba kerültek – az építtető Hajnal György atya több, az eredeti templomból származó tárgyat gyűjtött össze, valamint kiásatott mementóként pár vasbeton szerkezeti elemet is –, ahol a mai napig is használják azokat. Kisharangja 2005 óta a dióspusztai Szent Mihály Kápolnában van használatban.

[caption id="attachment_7170" align="aligncenter" width="1000"]

A Tanácsköztársasági emlékmű a Regnum Marianum templom helyén a Damjanich utcával szemben 1975-ben (Fotó: Fortepan/Friedmann Ágnes)[/caption]

Budapest egyetlen, a szocializmusban lerombolt templomának újjáépítését vagy egy méltó emlékhely kialakítását civilek – 2011-ben a Váralja Szövetség, míg 2014-ben a Magyar Patrióták Közössége – többször felvetették, az ügy egyelőre ennél tovább nem jutott. Pedig a hajdani Felvonulási tér rövidke, de annál érdekesebb múltját érdemes lenne a helyszínen érzékelhetővé tenni a Hősök terére érkező turisták és a városlakók számára is.