Az 1930–40-es évek New Yorkja összefonódott a bűnnel. Mindebben pedig elvitathatatlan szerepe volt a híres fotográfusnak, Weegeenek is. A bűnügyi riport legnagyobb mestere egy depresszióval és gazdasági válsággal küzdő társadalomban szembesítette nézőit a kegyetlenséggel, a magánnyal, a szegénységgel. Éjjelente kocsijával bűntényre vadászva járta a város legszegényebb negyedeit, hogy megörökítse azokat az emberi drámákat, szenzációkat, amelyekre a lapok vágytak. Ő volt az egyetlen fotós akkoriban, aki igazán jó kapcsolatokat ápolt a manhattani rendőrséggel.
Ennek köszönhetően 1938-ban egy rendőrségi rádióadót is beszerelhetett az autójába, így akár a helyszínelők előtt érhetett a bűncselekmények helyszínére. Autójában ráadásul egy sötétkamrát is kialakított, így a bulvárlapok már másnap reggel le tudták hozni szenzációszámba menő felvételeit. Weegee levetkőztette a várost, a maga nyers valóságában mutatta meg a bűn minden formáját: utazóládába gyömöszölt holttest, női ruhába öltözött férfiak rabosítása, egy levágott fej, vízihullák, maffialeszámolás a Little Italy negyedben, gázolás a West Side-on. „Ezek a legkönnyebben elkészíthető fotók, hiszen a téma ott hever előtted, és nem fog dühösen elrohanni” – mondta egyszer a munkájáról Weegee, akinek képeiből a budapesti Mai Manó Házban látható most egy több mint száz képből álló válogatás.
[caption id="attachment_11364" align="aligncenter" width="1000"]
Weegee, vagyis Arthur Fellig 1899. június 12-én született az Osztrák–Magyar Monarchia területén lévő Zolochivban (Zloczów). Nincstelen gyerekként érkezett szüleivel Amerikába, kezdetben alkalmi munkával tartotta el önmagát és hét testvérét. Vándorfényképészek mellett próbálta elsajátítani a szakmát, majd hírújságoknál dolgozott segédlaborosként. Fotóriporteri munkáját 1935-ben kezdte el, botrányok, balesetek, erőszakos bűncselekmények, tűzvészek krónikása lett.
Weegee, a híres – fotóit ezzel a szöveggel hitelesítette, képei nívós lapokban jelentek meg, mint a PM Daily, a The Herald Tribune, a Sun vagy a Daily Mirror. Adjunk hozzá forrásban lévő vizet – egy égő ház oltását megörökítő pillanat Weegee olvasatában. Weegee mindig megpróbálta a maga humoros módján feloldani a feszültséget, néha a találó címadással, néha egy oda nem illő, morbid mosoly megörökítésével. Egyik legismertebb képe, amikor egy Coney Island-i strandon vízbe fulladt férfi holtteste felett pin-up pózban mosolyog az áldozat barátnője. Weegee-t azonban nemcsak a tragédiák és a szenzációk érdekelték, hanem a személyes sorsok, a metropolis furcsa figurái, a szerelem megnyilvánulásai, de tükröt tartott a felső tízezernek is.
[caption id="attachment_11365" align="aligncenter" width="1000"]
1947-ben New Yorkot maga mögött hagyva Hollywoodba költözött, ahol filmtechnikusként és színészként dolgozott, miközben a Naked Hollywood című könyvéhez gyűjtött anyagot. A kirakatlét mögé próbált betekinteni, és megteremtette a maga torz valóságát. Visszatért a bűnhöz, sötétkamrájában negatívokat csonkolt és égetett, fotókat darabolt és forrázott. A saját maga által kreált egyedi lencsével, a Weegee-scope-pal nem átallta kifacsart pózban ábrázolni a politikusokat, művészeket és a kor nőideáljait, szexszimbólumait, Fidel Castrót, Mao Ce-tungot, Salvador Dalít, Marilyn Monroe-t, Grace Kellyt, Elizabeth Taylort vagy épp Jackie Kennedyt. Ezek a torzítások ihlették például az Adobe első effektjeit. De Weegee önmagát is folyamatosan kifigurázta, készített önarcképet a börtönrács mögött, viaszfejek között vagy épp királyként. És épp ez volt ő, a bulvár királya.
[caption id="attachment_11366" align="aligncenter" width="800"]
