Közös kiállást sürgetett a Magyar Filmdíjak pénteki átadóján a Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) elsőfilmes rendezője, Schwechtje Mihály. Szerinte a kultúrharc szele tavaly már elérte az ipart, és nem szabad az egyéni túlélésre berendezkedni. Az alkotót a MÚOSZ rendezvényén kérdeztük arról, milyen lépéseket tartana szükségesnek.
– Ha a szakma közösen kiállna, az leginkább a jelzésértéke miatt lenne fontos, vagy lehet eben a mostani rendszerben reális hatása is a filmpolitika alakulására?
– Reménykedem benne. Mindenesetre az, ha csendben vagyunk, behúzzuk magunkat, és várjuk, hogy valami történjen, biztosan nem jó irány. Ennél szerintem jobb, ha persze nem valaki ellen, de önmagunkért képviseljük azt, hogy ez egy szakma, és nekünk is vannak igényeink.
– Milyen igényekről van szó, hogyan kellene ön szerint átalakítani a filmes rendszert?
– Fontos, hogy a szakmai szervezeteknek legyen a döntőbizottságban delegáltjuk. Illetve az lenne az egészséges, ha az egész döntőbizottságot a különböző szakmai szervezetek delegáltjai tennék ki. Meg lenne határozva, hogy egy évre, két évre szól a mandátumuk, nem az, mint most van: csak akkor változik a helyzet, ha valaki lemond, megunja, vagy filmet akar csinálni. Az elmúlt nyolc évben ez ment.
Hasta la vista? Mi folyik a filmalap körül? | Magyar Hang
Aki homályos ideológiai érvek és egyéni érdeksérelmek mentén ítélkezik, arról aligha mondható el, hogy szívén viseli a magyar mozi sorsát.
– Mi a Vajna-korszak mérlege? Születtek olyan cikkek az elmúlt időszakban, hogy filmes téren a szerepe összességében pozitív, hagyta megszületni a jó műveket, ki is végezhette volna a szakmát, de nem tette.
– Nyilván lehetett volna sokkal rosszabb, ez egyértelmű. Vannak nagyon komoly eredmények a díjak szintjén, amiket nem lehet elvitatni. Nagyon kis idő telt még el, ez a gyász időszaka, és nem most van itt az ideje, hogy nekiálljak tételesen felsorolni dolgokat, amik szerintem nem voltak rendben. Nem is ismertem Vajnát személyesen. De nem szabadott volna teljesen kizárni minket a döntésekből. Nincs rendben, hogy voltak bizonyos kiemelt projektek, és nem tudtuk, milyen alapon dől el, hogy mennyi pénz jut egy-egy forgatókönyv-fejlesztésre. Nagyon eltérő döntések születtek, sokszor szakmai indok nélkül. De most kevésbé lényeges, hogy eddig mi volt, mint hogy mi lesz.
– Hogy érzi, ha valóban Kálomista Gábor jön, az mit jelenthet a filmiparra nézve?
– Nem lehet ezt még megmondani. Azt sem tudom, van-e realitása, de persze hallom én is évek óta, hogy az érkezéséről suttognak. Ezért is van szükség arra, hogy a szakmánk elmondhassa a véleményét, azt, hogy tudunk-e vele együtt dolgozni vagy sem. Nem én önállóan vagyok itt a lényeges.
Ragályi életműdíjat kapott, Monori Lili a legjobb női mellékszereplő | Magyar Hang
Pénteken átadták a Magyar Filmdíjakat.
– Tavalyi rendezésére nem adott támogatást a Filmalap, de elkészült így is, a kritika pedig szerette is. A következő filmje tervben van már?
– Van több tervem is, de még nem dőlt el, hogy melyikbe érdemes több energiát fektetni.
– Van, amelyik előrehaladottabb állapotban van?
– Most voltam kinn Berlinben egy három hónapos forgatókönyv-fejlesztésen, az a tervem van a legfejlettebb állapotban, de a Filmalap elutasította ennek is a támogatását.
– Miért?
– Erről őket kellene megkérdezni. Furcsa, hogy mindig tőlem kérdezik, miért utasították el a filmjeimet, de én nem vagyok a döntőbizottság tagja, nem látok bele.
– Mikor közölték ezt a döntésüket?
– Augusztus-szeptember környékén, mielőtt elutaztam volna a fejlesztésre. De már tudták, hogy megkapom ezt az ösztöndíjat.
Végre egy magyar film, ami tudja, milyenek a kamaszok | Magyar Hang
A Remélem legközelebb… kamaszkorról, a Facebook-világba belenövő fiatalokról és napjaink Magyarországáról mesél.
– Mit lehet tudni a filmről, miről szólna?
– Ez egy fekete komédia, a központban azzal a témával, hogy Magyarországon nagyon nehéz jogosítványt szerezni, ha nem fizeted le az oktatót. Erről, nagyon komikus helyzetekben megmutatva.
Korrupció és ismerkedés az interneten
Berlinben fejleszti új filmtervét Schwechtje Mihály – számolt be róla még augusztus elején a Filmhu. Akkor már tudni lehetett, hogy a Hajtűkanyar autósiskola forgatókönyvén a Nipkow program keretén belül dolgozhat, három hónapon keresztül különböző filmszakmai előadásokat is hallgatva. Több magyar filmtervet is fejlesztettek egyébként már ebben a programban. A Hajtűkanyar autósiskola társírója Fazekas Máté Bence, a film pedig fekete humorú bűnügyi vígjáték, a középpontban egy autósiskola vizsgabiztosával. Ő keveredik konfliktusba egy harcosan korrupcióellenes tanulóval, mikor kenőpénzt kér a vizsgáért cserébe.
Schwechtje a nagyjátékfilmes piacon a Remélem legközelebb sikerül meghalnod:)-dal mutatkozott be, előtte évekig rövidfilmeket készített. Népszerű volt ezek közül a legutóbbi, az Aki bújt, aki nem, ami a szegénység és az emberkereskedelem témája köré épült, és a mozikban A fa alatt című izlandi fekete komédia kísérőfilmjeként futott. Sokakhoz elért a 2010-es Porcukor is, ami a tavalyi RLSM:) korai előfutáraként mutatott rá a digitális korral járó elszemélytelenedésre, az emberi kapcsolatok kiüresedésére.
