„Este fess a pesti nő, / ha kicsike száját festi ő, / csak érte remeg a férfi sereg (…) Az égből szállt a Földre a gyönyörű pesti nő, / van úgy, hogy hű, hogy hűtelen, / hogy jószívű vagy szívtelen, / mert ördög és angyal ő” – énekelte Horváth Jenő és Halász Rudolf slágerét Kazal László az 1960-as években. A pesti nőről szól a Fortepan új könyve is.
Tökéletes frizura, decens smink, hibátlan toalett – volt idő, amikor a pesti nő fogalom volt, és nem csak akkoriban, amikor Párizs, Milánó és London mellett Budapestre valóban a divat fővárosaként tekintettek. Még az ötvenes évek szocialista hiánygazdasága sem tudta kiölni a nőkből a nagybetűs stílust. Mert ez velük született adottság volt. Évek jöttek és mentek, mialatt Budapest és a benne élő emberek is szép lassan megváltoztak, de olyan jó lett volna hinni, hogy legalább a pesti nő megmarad öröknek! A gulyáskommunizmus idején azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy mindez csak álom, a rendszerváltás környékén, a piacgazdaság térnyerésével pedig alapjaiban változott meg a nők ruhákhoz fűződő viszonya. A sikk és a stílus (végérvényesen?) a múltba veszett.
Tavaly decemberben a filmarchívum ingyen elérhetővé tett több tucat alkotást online, nagyjáték- és dokumentumfilmeket, animációkat. A korai ötvenes évek Budapestjéről szóló propagandafilmet nézve csodálkozva figyeltem, hogy a szűkös időszak ellenére milyen csinosak, elegánsak voltak akkoriban a fővárosi nők. Pedig nem volt sok lehetőség, amiből válogathattak. Talán a háború előtti időszak nosztalgiája és a kreativitás erősebbnek bizonyult, mint a praktikus és takaros „divatot” óhajtó propaganda. Ezek a pesti nők a Kossuth Lajos utcán végigsétálva úgy tudták viselni az egyszerű vonalvezetésű kartonruhát, a faksznimentes flanelblúzt és a térd alá érő szoknyát, mintha egy divatház kifutójáról léptek volna épp le. A pesti nőt mutatja be az online fotóarchívum, a Fortepan második kötete is amatőr és profi fotósok képein keresztül.
Legyen szó sisakról, clochéról, fedoráról vagy széles karimájúról, a kalap évtizedeken keresztül nélkülözhetetlen kiegészítő volt egy nő ruhatárában. Ahogy a hiúság is: az ötvenes évek Balatonján ugyanúgy rúzsozták magukat a hölgyek a piperetükörben, mint a hetvenes évek lokáljaiban, a hamvadó cigarettavég pedig minden korban a végzet asszonyává varázsolta a nőket.
Amikor még híd állt az Astoria közepén és dugó volt a Váci utcában | Magyar Hang
A ma embere számára Budapest belvárosának ismeretlen arca rajzolódik ki ebben az albumban, a történelem rombolásával szembesítenek az összegyűjtött fotók.
A szocialista erkölcs és a meztelenség ugyan nem fért meg egymás mellett, de bájaikat titokban így is sokan büszkén vállalták. Amikor a topmodell szót itthon még hírből sem ismertük, akkor teremtették meg a ruhagyári főnökök a varrónőkből és vasalólányokból a manökent. Kezdetben kizárólag az „igazi” szakma és munkahely mellett űzhették a lányok ezt a tevékenységet, aztán 1968-ban az Állami Artistaképző Intézetben elindult az első manökentanfolyam, az amatőröket így profikra cserélték, akik később a szocialista blokk irigyelt divatikonjaivá váltak. De itt ér véget a pesti nő története is. A kötet megrendelhető a Fortebolt.hu weboldalon, a befolyt összeget a Fortepan működésére fordítják. Az Elfelejtett Budapest és A pesti nő után pedig nemsokára érkezik az új kötet is, amely a presszók és kávéházak régmúlt világát mutatja majd be.
A pesti nő. Fortepan-könyvek. Zucker Művek, 2018, 3650 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/3. számában jelent meg, 2019. január 18-án.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/3. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
