Hogyan reagáljunk jogos felháborodásainkra? Jelszóra jelszóval, karaktergyilkoságra karaktergyilkossággal? Ez a reakció ugyanúgy Frankensteineket nevel, mint a hatalom mámora – mondja Lackfi János, aki ír, költ, fordít, szerepel. Irodalmi életünk megkerülhetetlen alakja, de a kibontakozó kultúrharcban nem vesz részt. A közéleti megnyilvánulásokat is kerüli. Azért próbáltunk rákérdezni néhány dologra, hogy megtudjuk, mit gondol, milyen ma Magyarországon élni, hat gyermek édesapjaként mi a véleménye a családtámogatási rendszerről, katolikusként Ferenc pápáról.
– Amikor megkerestem az interjúkérelemmel, azt mondta, közéleti beszélgetést nem szívesen vállal, közérzetit inkább. Miért?
– Amit ma közéletiségnek nevezünk, azt én többnyire pár adatra és személyes élményre alapuló, meggyőződésből fakadó pengevillogtatásnak érzem. Én rendszeresen tüntetek jó ügyek mellett, például hogy az Indahouse minél több rászoruló gyereknek adjon otthont. Hogy az ökumenikus segélyszervezet minél több kibombázott irakinak biztosítson szállást, munkát. Hogy a Jószolgálat díj reflektorfénybe állítsa a névtelen hősöket, akik szociális munkájukkal egyben tartják az országot. Hogy a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztivál megmutassa meztelen valóságunk ezeregy arcát. Ez az én közéletem.
Reisz Gábor: Ha félek, nem tudok filmet csinálni | Magyar Hang
Reisz Gábor a Rossz versek című új filmje kapcsán az elveszett generációról, a politikai szimbólumokról és a közéleti tabukról.
– Rendben, akkor a szorosan vett közéletet hagyjuk. De milyen a közérzete?
– Betakarítós időszakom van, ami mindig nagyon megrendítő és felemelő. Tavaly megjelent hat év verseit egybegyűjtő kötetem, az Emberszabás. Meg egy három évig íródott regény, a Levágott fül. Befejeztem idén megjelenő minipróza-kötetemet, a Minden napra egy sztorit, amelynek anyagából színre került a Netentúli történetek a Mozsár Műhelyben. Erdélyben, a Gutenberg kiadó hozza ki Csodafogkrém címmel az utóbbi idők meséit. Májusra várjuk negyedik unokánkat. Nagyon hálátlan lennék, ha sírna a szájam.
– A közérzet és a közélet egyébként elválasztható egymástól? Mennyire befolyásolják azok a dolgok, amelyek ön, a családja, a környezete körül történnek, és amelyekkel szemben adott esetben tehetetlen?
– Nemigen töltöm azzal az időt, hogy ülök, és szomorkodom, milyen kegyetlen dolog a gravitáció. Szeretem felszedni inkább, ami összetört, összesöpörni és megragasztani vagy kidobni. Meg vigyázni, hogy kevesebb minden essen ki a kezemből. Fájdalmak és aggodalmak vannak az életemben, sok-sok kínlódást is látok. Azért érdemes hegymenetben kirándulni, mert ugyanaz a táj sokkal szebb és levegősebb nézetét mutatja odafentről.
„Nem lehet azt hazudni az embereknek, hogy melegük van, mikor fáznak" | Magyar Hang
Tisztáznunk kell a korábbi rendszerek bűneit, különben csak saját magunkat traumatizáljuk – mondja Dragomán György. A teljes interjú.
– Milyen ma Magyarországon élni? Milyen lesz tőle az ember közérzete?
– Víg és szomorú, mint mindig. Sok mindenre nincs pénz, pedig jó dolgok. Erre jönnek lelkes önkéntesek, és megcsinálják. Sok mindenre van pénz, ami jó. Akkor puffogunk: igen, de másra miért nincs pénz. Sok hülyeségre jut pénz. Ezen pláne puffogunk. Minél több puffogással viszont inkább magamat dolgozom bele az aljzatbetonba, a jó dolgok nem lesznek kevésbé jók, a rosszak se kevésbé rosszak.
– Próbálnám kerülni a közéletet, de olyan nehéz… Önnek íróként mi a véleménye az irodalomban zajló folyamatokról? Mintha bizonyos, politikához kötődő körök újra akarnák strukturálni a kulturális életet, benne az irodalmat is. Egészséges ez?
– Lobbiharcok voltak, vannak, lesznek. Lehet fehérkesztyűsen csinálni, lehet otrombán. Azt gondolom, minden irodalmi klikknek megvan a maga igazsága, de ezek összeillesztése helyett egymás torkának megyünk a szilánkokkal. Ha úgy nézzük, hogy nyíltan vagy titkon mindig így ment, akkor ez normális. Ha az a kérdés, szeretem-e, hát nemigen. Viszont kétségkívül izgalmas buli.
– Való igaz, mintha önnek sikerülne kimaradnia a nagy szekértáborháborúból. Hogy csinálja?
– Emigráltam. Mégpedig Magyarországra. Abba az országba, amelyik nincs szétszaggatva. Olvasom Tolnai Ottót, Kiss Annát, Győrffy Ákost, László Noémit, Dragomán Györgyöt, Fehér Bélát, és vígan élek.
– Ön sikeres író. Meg lehet ma élni íróként Magyarországon?
– Nem panaszkodhatom, megélek belőle, ráadásul hat gyermekkel, ami luxuskiadás. Rengeteg izgalmas megbízás talál meg, alig győzök nemet mondani arra, ami már nem fér bele. Nagyon változatos munkák, filmfesztivál-zsűrizés, dalszövegírás, próza, vers, érzékenyítő videók, blog, tárcanovella, Lyukasórát vezetek a MOM-ban, kerekasztalon veszek részt a katarzisról a Cziffra-fesztiválon. Plusz évi százötven fellépés, nemrég jártam Vietnámban, ahol könyvem jelent meg, valamint az ausztráliai, angliai, svájci magyaroknál…
– Hatgyermekes apaként a családtámogatási rendszer nyertese. Ha van a Fidesz-kormányzásban előremutató, az épp ez, a születésszám-növelés elősegítése. A születésszám mégsem növekszik. Ön szerint miért?
– Akkora kasza azért nincs, már négyen felnőttek. De az igaz, hogy most harmadik gyermekét váró fiam tud építkezni, és a fizetéséből többet visz haza. Nem vagyok családpolitikus, de viccesnek találnám, hogy csak akkor támogassuk a családokat, ha statisztikailag igazolható, hogy többet szülnek. Érdemes támogatni a gyerekeket, mert tényleg nincs jövő nélkülük. S ha ettől többen születnek, hát az plusz ajándék.
– Legutóbbi könyve, a Levágott fül eléggé eltér az öntől eddig megszokott művektől – regényt is viszonylag ritkán ír, és amennyire ismerem az életművét, a krimiszerű anyag sem volt jellemző eddig. Az olvasói hogy fogadták?
– Nagyon jól fogyott a könyv, és sok lelkes visszajelzést kaptam. A főhős kamasz fiú valóban levágott emberi fület talál ablakpárkányukon, nyomozni kezd, rendőrségi ügybe keveredik, majd ámokfutásba, és megismeri a bűn undorító arcát. Van egy jó célja, amelynek érdekében egyre mélyebbre süllyed. Másik hősöm nagyszájú, vak lány tragikus történettel, betegségekkel, elképesztő élni akarással. Hogy kié a levágott fül, hogy ők egymásra találnak-e, az a könyvből kiderül.
– A regény részben két fiatal útkereséséről, dilemmáiról szól. A kamaszkorról, a felnövésről, az elhanyagoltságról, a szorongásokról. Ön apaként mennyire vesz, vett részt a gyerekek mindennapi életében?
– A két könyvbéli kamasz a saját arcát keresi egy olyan világban, ahol apuka megnyúzza a kedvenc nyuszit, hogy rávezessen az életbölcsességre. Ahol valaki szerelemféltésből leharapja kedvese ujját. Ahol gyerekek lőnek géppisztollyal, és ezt élőben nézhetjük. Ahol egy kihallgatott telefonbeszélgetés romba dönti a család életét. Ahol egyik ember tárgynak használja a másikat. Amúgy mint minden tevékeny apából, belőlem is hiány van itthon, de igyekszem odatenni magamat.
– Tavaly egy televíziós műsorban mesélt arról, hogy nyolc éve, házuk építésekor túlhajtotta magát, emiatt stroke-ot kapott. Mennyiben alakította át az élmény önt, az életét?
– Kedves munkatársam, Eszéki Erzsébet szervezi a fellépéseimet, sok terhet levesz a vállamról. Igyekszem többet imádkozni, távolságból nézni az életem. Növeltem az éltető H-vitamin-bevitelt, vagyis minél több mindenért indítom fel magamban a hálát. Működik.
– Más: nemrég derült ki, hogy Ferenc pápa idén május végén, június elején Csíksomlyóra látogat. Ön ott lesz?
– Jó lenne, de aligha fér be a naptárba. Viszont májusban megyek Pécsre, a IV. Imádság Háza Konferenciára, ami mindig elképesztő jó. Jön majd nagy kedvencem, Maurice Sameh, egy hiteles és lángoló egyiptomi lelkész.
– Róla mit érdemes tudni?
– Egy 800-900 fős gyülekezet élén áll, és miközben durva hivatalos nyomás van a keresztényeken, a hozzájuk tömegével érkező, betérni kívánó muszlimokat kereszteli. Naponta kap fenyegetéseket, hogy megerőszakolják lányait, megölik a feleségét, ő tanít és keresztel és dicsőít tovább. Volt, hogy szélsőségesek elrabolták, aztán visszavitték. Az ima erejéről és mélységéről szóló beszéde fenn van a You Tube-on. Ezt nevezem én rejtett történelemnek. Míg az ember rombol, Isten építkezik. Csak ennek nincs hírértéke.
– Visszatérve Ferenc pápára: megítélése katolikus körökben is ellentmondásos, sőt: ott ellentmondásos igazán. Mint az egyház tagja, mit gondol a működéséről?
– Hosszú versben összegeztem a körülötte kavarodó sajtófortyogást, a szöveg nagyot futott a neten. Többnyire politikai bunkósbotnak használják személyét, pedig sokkal termékenyebb, ha a lélek emberének tekintjük. Váratlan, felkavaró, tevékeny, tűzhordozó vezetőnek látom, igen jó szintidőt fut…
Beskatulyázni Ferenc pápát?! - Lackfi János legújabb verse a „pápa-paradigmáról"
2018. november 22. csütörtök, 12:02 A sajtóérzékeny pápa-paradigma Lehet egy pápa olyan ember, mint a többi?És hogyan legyen olyan? Hiszen ott a nagy puccmeg a felhajtás egyetlen fehér ruhás emberke miatt, templomőrök, pápamobil, svájci gárda, nyári rezidencia, helikopterek, műgyűjtemény,az egész hóbelevanc, plusz a padlótól plafonig telifestett Sixtusi kápolna Michelangelo pucér Krisztusával, akire fürdőgatyót húzatott egy korábbi őszentsége.
– A végén hadd kanyarodjak még vissza közélethez, közérzethez: keresztényként olykor legszívesebben kikérném magamnak, hogy a politika csinálói ma lépten-nyomon Istenre hivatkoznak, miközben azért mintha megszegnének egy-két parancsolatot, legszembetűnőbben a hetediket, de – elég csak a vehemens sorosozásra gondolni – gyakran a nyolcadikat is. Önt ez sem háborítja fel?
– Én is felháborodom sokszor, az indulat jogos dolog, nem jó elfojtani. Ám a következő lépés már az én döntésem. Hogyan reagálok? Kommentelek, fortyogok, mérgezem magamat, hergelek másokat? Megtehetem. Imádkozom azért, aki szörnyűséget művel, áldást kívánok neki, és szép életet, jobb utat, mint amin most jár?
Ezt is megtehetem. Megvizsgálom magam, hogy az, ami úgy felháborít másoknál, bennem nincs-e meg, s ügyelek rá, hogy mindenképp kerüljem? Rajta! Indítok olyan önkéntes kezdeményezést, mely az adott problémán segíthet? Ez is szabadságomban áll. Aki ilyeneket javasol, gyakorló elmebeteg? Vállalom. Hiszen tényleg normálisabbnak tűnik manapság jelszóra jelszóval, gyűlöletre gyűlölettel, testszégyenítésre testszégyenítéssel, karaktergyilkosságra karaktergyilkossággal felelni. Természetes reakció, de ugyanúgy Frankensteineket nevel, mint a hatalom mámora.
Lackfi János Budapesten született 1971-ben. Édesapja Oláh János, édesanyja Mezey Katalin. Hat gyermeke van, nemsokára megszületik negyedik unokája. József Attila-díjas.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/5. számában jelent meg, 2019. február 1-jén.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/5. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
