Nemrég Magyarországon is bemutatták a Heavy Túra című finn vígjátékot, amiben egy csapat kisvárosi metálos hiteti el: meghívták őket egy nagy norvég fesztiválra. Az addig lesajnált léhűtők hirtelen a közösség kedvenceivé válnak, így megpróbálják elérni, hogy tényleg színpadra állhassanak. A két rendezővel, Juuso Laatióval és Jukka Vidgrennel még a Finn Filmnapokon beszélgettünk.
– Mi volt a tervetek a Heavy Túrával? Megcélozni a metálrajongókat, vagy filmet csinálni azoknak, akik kívülről figyelik ezt a szubkultúrát?
Juuso Laatio: Valamennyire mindkettő az volt. Leginkább csinálni egy autentikus filmet a metálról azoknak, akik szeretik ezt a fajta zenét. De olyat, amit mindenki élvezhet, függetlenül attól, hogy szokott-e keményebb dalokat is hallgatni.
Jukka Vidgren: Vannak benne olyan poénok, amikben minden metálos magára ismerhet. És találkoztam már idősebbekkel is, akik szerették a filmet, bár sosem hallgattak metálzenét. Tény, hogy vannak bizonyos belsős poénok csak fanatikusok számára lesznek érthetőek. Ilyen lehet az is, hogy a metálosok minden zenéhez önálló alműfajt találnak ki.
Vidgren: A film pedig azt mondja ezzel szemben, hogy ki kell állnunk magunkért. Mindig lesznek emberek, akik megpróbálnak lenyomni, de mernünk kell másnak lenni.
– A filmbeli finn metálosok régóta zenélnek már, de amíg nem nyílik esély a kitörésre, addig a fél kisváros szívatja, alázza őket. Valóban tapasztaltatok ilyesmit? Mert 2019-ben azért elég szokatlannak tűnik.
Laatio: A kisebb városokban azért még mindig tapasztalható a mentalitás, de akár Finnország nagyobb településein is. Mi Ouluban élünk, ami azért egy nagyobb város, de azért mégis megkaptam már én is, hogy ideje hajat vágatnom. Vannak, akik mindenképp szeretnek beleszólni mások életébe.
– Azért ez jellemző lehet épp a metálos közösségen belül is. Ha valaki a metál mellett másfajta zenét is hallgat, máshogy öltözködik vagy akár nem iszik alkoholt, azt már ők közösítik ki.
Vidgren: Igen, mindenféle közösségben felfedezhető az ilyen viselkedés. Mindig meg lehet találni azt, aki nem olyan, mint a közösségen belül a többiek. De akik az ilyeneket szeretik kipécézni, jellemzően azoknak vannak inkább problémáik önmagukkal, ezért utálják, ha más szembe mer menni a normával. Tizenöt évvel ezelőtt még azokat szívathatták Finnországban, akik rapet hallgattak, csak mert senki más nem tett így. Aztán az vált mainstreammé. Szemben a metállal, ami inkább a kilencvenes években volt népszerű.
Laatio: De még tíz évvel ezelőtt is az összes nagyobb fellépő metálzenekar volt a fesztiválokon. Ma már rapperek és edm-előadók (electronic dance music, azaz elektronikus tánczene – szerk.) azok.
Mint egy metálos köntösbe öltöztetett Rob Schneider-film | Magyar Hang
Ugyan a szándék az, hogy a néző rájöjjön, a metálosok nem is olyan kemények, mint hirdetik, de a Heavy Túra valójában nem ezt mutatja.
– Nem tartottatok attól, hogy ez a film csak erősíteni fogja a metálosokkal szembeni sztereotípiákat? Az ábrázolt fiatalokra azért elég jól ráillenek az esetlen különcökről szóló sablonok.
Laatio: Nos, azok is vagyunk. De a Heavy Túra így is rámutat szerintem, hogy még ha a kinézet és a brutális zene mást is sugall, attól még egy abszolút jófej és csendes ember is lehetsz.
Vidgren: A metálosokat úgy kezelik, mintha feltétlenül nagyon kemény arcok lennének. Valóban nézhetnek ki ijesztően, de ettől még ugyanolyan normális emberek tudnak lenni, mint bárki más. Persze ez egy vígjáték, így sokat nevethetünk a szereplőkön, de emellett azonosulhatunk is velük.
– Az igaz, amit a filmben láthatunk, hogy Norvégiába eljutni egyfajta álomszerű lehetőség a finn metálosok számára?
Laatio: Létezik számos stílus a metálon belül is, a black metal pedig erősen kötődik Norvégiához. Egyfajta kultusz övezi ezeket a zenekarokat, különösen, akik a kilencvenes évek elején működtek. Sokan igyekeznek az arcfestésüket másolni, olyan gonosznak és vadnak tűnni, mint az akkoriak. Egyfajta kiindulópontként is tekintenek Norvégiára, ezért nemcsak nálunk finneknél, de minden metálos számára fontos hely lehet az ország.
– Sokak számára Finnország épp ilyen helynek tűnik. Nektek is megvannak a magatok népszerű zenekarai a Korpiklaanitól a Nightwishig, sok metálrajongó pedig finnül is elkezd tanulni, és szeretne eljutni az országotokba.
Vidgren: Mi, finnek pedig Norvégiába. Amúgy igaz, persze. Még ha nálunk nem is a black metal a legerősebb. De a metálosok számára ugyanúgy kedves lehet Finnország is. De ettől még nálunk sincsenek mindig könnyű helyzetben a metálosok.
Laatio: Eközben az összes metálos kicsit hasonló tud lenni szerte a világon. Néha úgy érzem, ez egy nagy család. És valóban, a metálosok mindig egy kicsit kitaszítottak lesznek, és ebben is találják meg a közösséget.
Vidgren: Nem könnyű erre a zenére ráhangolódni, azt persze el kell ismerni. Nagy dolog, hogy mégis sikerült egy olyan filmet csinálnunk, amit olyanok is elismernek, akik adott esetben nem lelkesednek a zenéért.
Egy mindenes feljegyzései (17. rész) | Magyar Hang
Még életemben nem láttam moziban ennyi embert másfél órán keresztül vinnyogva, térdet csapkodva, könnyeket törölgetve, bekiabálva nevetni.
– Ha már a norvég black metal rajongókat említettétek, velük nektek sem lehet könnyű dolgotok. Még ha nem is gyújtogatnak templomokat vagy követnek el bűncselekményeket, akkor sem a legbarátságosabb figurák. Fenyegetéseket nem kaptatok még a vígjátékért?
Vidgren: Valóban, túl komolyan veszik ezt az egészet. Nem szeretem azokat az embereket, akik nem tudnak nevetni magukon. Ez rájuk pedig azért jellemző.
Laatio: Fenyegetések eddig szerencsére nem érkeztek. De az is igaz, hogy a filmet még nem mutatták be Norvégiában. Szóval kivárjuk, hátha.
Vidgren: Tény, hogy viccet csinálunk a norvégokból is, szóval bármi elképzelhető.
– A metálról nem mondható el, hogy sokszor túlzottan az imázsról, a külsőségekről, és nem a zenéről szól?
Vidgren: Szerintem ez épp annyira tud igaz lenni rá, mint más műfajokra. Popkoncertek esetén nem tapasztalunk hasonlókat? A metálosok pedig szeretnek nevetni magukon, a humor fontos számukra, és azért az imázst sem kell véresen komolyan venni. Sok félreértés él a metálosokkal kapcsolatban, mert az emberek azt hiszik, valóban veszélyes alakokról van szó.
Egy mindenes feljegyzései (32. rész) | Magyar Hang
A pultos hölgy kérés nélkül kitesz egy pohár bort a pultra. Holott egyszer jártam ott, és nem alkottam semmi emlékezeteset. Ez Budapesten utoljára a múlt században fordult elő velem.
– Mi lehet akkor az oka, hogy egy adott esetben nyugodt ember mégis szeret mészárlásról, pusztításról szóló zenéket hallgatni?
Vidgren: Te miért szeretsz, Juuso?
Laatio: – Miért szeret valaki akciófilmet készíteni és nézni, míg más inkább romantikus vígjátékot? Ezek mégis csak művészeti termékek. Mi, akik a fagyos északon élünk, valóban szembesülünk sokszor sötétebb érzésekkel, amiket segít ez a fajta zene is levezetni.
– A metálon kívül milyen zenéket szerettek?
Vidgren: Nick Cave-nek nagy rajongója vagyok. Emellett a fontos zenei hatásaim nagy része nem metálnak mondható. Tom Waits és a White Stripes is fontos számomra.
Laatio: Johnny Casht mondanám mindenképpen. A rapen kívül szinte mindent szívesen hallgatok. Még Lady Gaga vagy Rihanna számait is.
