Bár egyre jobb helyzetben van a magyar rövidfilm, és olyan események is emelik a brandértékét, mint a BuSho és a Friss Hús, azért még mindig nem a legjobb a helyzet. Miközben egy új nagyjátékfilm híre inkább eljut a nézőkhöz, addig a tíz-húsz perces alkotásoknak két fő esélyük van az érvényesülésre. Az egyik, hogy rangos fesztiválgyőzelmet aratnak, esetleg -jelölést érnek el, így mindenki kíváncsi lesz, mivel sikerült lenyűgözni a nagyvilágot. A másik, hogy a közösségi médiában terjedni kezdenek, mint az utóbbi idők legszebb/legmeghatóbb alkotásai, így mindenki kattint, megoszt, érdeklődik.
Előbbi lehetett a Mindenki és a Susotázs útja, utóbbi mondjuk az Újratervezésé és a Nyuszi és Őzé. Ezeken túl viszont továbbra sem könnyű elérni a közönséget még akkor sem, ha a filmek idővel ingyen nézhetővé is válnak az interneten. Az utóbbi években például kevés drámaibb magyar rövidfilm készült Tóth Barnabás munkájánál, Az elmenetelnél, de a legtöbben valószínűleg nem is hallottak róla. A 2015-ös film kendőzetlen abortuszdráma volt, párhuzamba állítva a terhességmegszakítást az emberiség végnapjaival. Az elmenetel rideg, kiüresedett világát egyébként sem könnyű elviselni, hát még, hogy a mű karácsony idején játszódik. Érdemes megnéznie, aki még nem tette.
Ösztönélet és kitörésvágy | Magyar Hang
A Berlinalén bemutatkozó magyar animációkkal, a Lidérc úrral és a Teddy-díjat elnyert Entropiával tér vissza idén március 25. és 31. között a Toldi moziba a Friss Hús Rövidfilmfesztivál. Egyre kelendőbbek a magyar produkciók, amit a Mindenki Oscar-díja után jelez, hogy idén is majdnem a jelöltek közé került egy hazai rövidfilm, a Tóth Barnabás rendezte Susotázs.
Szerencsésebb helyeken az abortuszról szóló vitát is ilyen művek tematizálnák. Vagy olyanok, mint Molvay Norbert alkotása, ami az idei, 7. Friss Hús legjobb rövidfilmje tudott lenni. A Jövő szerdán az érem másik oldalát mutatja meg: azt az elbeszélhetetlen tragédiát, amin egy nő keresztülmehet, mire ezt a döntést hozza meg. Miközben sokan „abortuszpárti” álláspontot emlegetnek, nyilvánvalóan a súlyos válsághelyzetet megmutató dráma nem az. Nem mondja, hogy „van, amikor nincs más választás”, és nem kardoskodik, hogy „igenis szükséges, hogy a jog lehetővé tegye a terhességmegszakítást”. Csak realista kegyetlenséggel megmutat egy helyzetet, amibe az érintett önhibáján kívül, súlyos történések megélése révén jutott, és amiből szabadulna, de mielőbb és további fájdalmak nélkül. Amire persze, tudjuk jól, nincs lehetőség: a további döntések súlyát is neki kell viselnie, nem pedig annak, aki előidézte a helyzetet. Pedig az abortuszok ellen lehetetlen úgy küzdeni, hogy az erőszakot elkövető, vagy csak simán felelőtlen férfiak szerepéről nem esik szó.
Waskovics Andrea és a védőnő szerepében látható Szitás Barbara is erős alakítást nyújtanak ebben a filmben, amiben egy abortusztanácsadást követhetünk végig. Tudjuk jól, mit fogunk hallani, mégis szabadulnánk mi is – könnyebb lenne biztonságos távolban maradni, általánosságban ítélni, nem belelátni az egyéni élethelyzetekbe. Ennek a megmutatásáért tud olyan erős lenni Molvay rendezése. (Ami olyan korábbi alkotásait követi, mint a Ha nem segít a Mindenható, vagy a 2014-es Randevúk.)
Még naivabb és szerethetőbb az Oscar-díjas Deák Kristóf új rövidfilmje | Magyar Hang
Ha Deák Kristóf előző, Oscar-díjig menetelő rövidfilmjét naivan szerethetőnek láttuk, mit gondoljunk a legújabbról? A 14. BuSho Nemzetközi Rövidfilm-fesztivál versenyprogramjában szerepel A legjobb játék, ami az Eszméletlen minisorozatot leszámítva az első, amivel a rendező a Mindenki óta előállt. Nemcsak a játékidő köti össze a kettőt, de az összefogás erejéről szóló mondanivaló is azonos, csak a lépték változott.
Hasonlóan drámai erejű Füzes Dániel filmje, a Szokásjog, amiért a főszereplő Nagy Márk megkapta a legjobb színésznek járó díjat a Friss Húson. A fiatal fociultrák világába kalauzoló film persze nincs könnyű helyzetben, amikor egy sor problémás kamaszt kellene mutatnia. Még a fél órás játékidőbe sem fér bele, hogy mindannyian valódi karakterré váljanak, így a néző számára úgy tűnhet, mintha Nagy karaktere lenne az egyetlen gondolkodó ember az egész társaságban.
Ez nyilván nincs így a valóságban, itt viszont egyetlen figura tépelődésére fókuszálunk: Beni látja, hogy a céltalan erőszak világából volna hova kilépni, de gyökerei, félelmei és önbizalomhiánya mégis lehúzzák, újra visszarántják őt a balhék világába. Persze, az ultrák részéről is érheti kritika az alkotást, miután a film kicsit leegyszerűsített képet ad a keménymag mindennapjairól. De hát egy kissé didaktikus, de mindenképp jó szándékú rövidfilmtől ez nem olyan meglepő. Nagy Márk valóban fájó hitelességgel hozza az apja példáját maga előtt látó, nagyon szerelmes és nagyon dühös fiatalt, aki előtt persze nem vágódik el minden szál, hogy új életet kezdhessen. Ez is már egy apró reménysugár.
Lelkiismeret-furdalásból vágták ki Kálomistát a Kútból | Magyar Hang
Nem igaz, hogy minden tévésorozatot Kálomista Gábor cége gyárt, akadnak más próbálkozók is - erre jutottak a beszélgetők szombat délután a Toldi moziban, ahol a témában tartottak egy szakmai beszélgetést. A Friss Hús Rövidfilm-fesztivál keretében megvalósuló programot az Index munkatársa, Varga Attila „Sixx" moderálta, a résztvevők pedig Zomborácz Virág és Nagypál Orsi rendezők, valamint Pusztai Ferenc producer voltak.
Az utóbbi évek egyik legkreatívabb ötletét hozta Szeleczki Rozália, aki Arany János versének sztoriját ültette át kortárs közegbe. A Rozgonyiné nem véletlenül érdemelte ki a zsűri elismerő oklevelét: izgalmas vállalás volt megmutatni a vőlegénye legénybúcsúján felbukkanó, majd a barátja fölé kerekedő nő történetét. „Fogadj Isten, húgom asszony, / Itt az ütközetben; / Nyilat ugyan, amint látom, / Hoztál szép szemedben” – halljuk Arany zseniális balladájában Zsigmond királyt, ebben pedig tökéletesen benne van nemcsak a másik alábecsülése, de az is, ahogy ezt hódolatunk hamis mázával vonjuk be. Neked is megvan a magad fegyvere – könnyelműsködünk, hogy aztán rádöbbenjünk, éppen verhetően vagyunk a magunk harcterén is.
A főhős Göndör Lászlót láthattuk már egy tanulságos kisfilmben, amit szintén Szeleczki rendezett. Az egyperces Dzsenderológia megmutatta: a gyakorlat sokszor egészen mást mutathat, mint a sokat hangoztatott ideológia. Göndör karaktere ezúttal is nehezen méri fel lehetőségeit, és elsőre a „férfiasabb” oldalának megmutatkozásától tart, hogy aztán rájöjjön, közel sem akkora legény ő, mint hiszi. Törőcsik Franciska is belejön a végére, ha az elején túl visszafogottnak is bizonyul, amit nyilván a szerep is megkíván.
„Nem szeretem a semmitmondást, a köldöknézést, az üres pöffeszkedést" | Magyar Hang
Sokan csak akkor ismerkedtek meg Tóth Barnabás nevével, amikor nemrég rövidfilmje, a Susotázs felbukkant az Oscar-jelöltek bővített listáján. De már korábban is tömegek találkozhattak munkáival: ő rendezte Kovács Zsolt és Pogány Judit szereplésével azt a szerethető nyugdíjastörténetet, ami pár éve robbantotta fel a közösségi médiát.
Szintén elismerő oklevelet kapott Fazekas Máté Bence filmje, az Apám szíve, ami Dragomán György A seprű című novellája alapján lesz egyszerre szórakoztató és szívfájdító családi történet. Ahol a konfliktus épp abból fakad, hogy az a szív csak nem akar megszakadni. (Legalábbis a filmben, ami némiképp eltér az elbeszéléstől.) Az apa, Lajos (Trill Zsolt) úgy gondolja, feleségét úgy tudja a legkönnyebben visszahódítani, ha mindennél elesettebbnek bizonyul, amire mi lenne jobb lehetőség egy színlelt infarktusnál.
Persze a szánnivalóan esetlen apa szándéka nem úgy sül el, mint gondolná, a Láng Annamária által játszott édesanya reakciója viszont nemcsak az apára lesz hatással. Ott van ugyanis a gyerek, az apa játékait szintén régóta unó Tomi (Babinchak Atanáz), aki talán életében először érzi át tökéletesen, milyen a másik oldalon lenni. A családi feszültségek egyik jól ismert fordulópontja, amikor az addig az egyik oldal felé húzó gyerek ráérez a másik fél helyzetére, elesettségére. Mert aki a földön fekvőn csak nevetni tud, de megszánni őt nem, azzal nehéz lesz utána együtt érezni.
„Miért mindig azt képzeljük el, hogyan fordulhat rosszra minden?" | Magyar Hang
Az ötvenes évekbe repít vissza Deák Kristóf új tévéfilmje, a 2019-ben érkező Foglyok. Az ávósok túszejtése valós történeten alapszik, a nyomasztó korszak ugyanakkor abszurd fekete komédiában elevenedik meg. A Mindenki Oscar-díjas rendezőjével és a film egyik főszereplőjével, Sodró Elizával ültünk le beszélgetni.
A legjobb magyar színésznő a Kék óra főhőse, Kötél Orsolya lett, aki tökéletesen hozza az Egy napban is látott, kiábrándult anyafigurát. Csak ezúttal épp nem a gyerek mellett kell helytállnia, hanem próbálni rendbe hozni a felnőtt életét. Ami, tudjuk jól, harminc-negyven felett is könnyedén futhat ki arra, hogy az ember az éjszaka közepén gíroszt rendel valami lepukkant helyen, és siratja, hogy aznap este sem oldódott meg az élete. Regős Ábel filmje hétköznapi helyzeteket, tipikus figurákat mutat, nem nehéz így saját magunkat beazonosítani, és ráhangolódni a húsz perces alkotásra.
A legjobb animációként díjazott Lidérc úr hozza a Tóth Lucától megszokott minőséget, aki pedig a Superbiát szerette, ezúttal sem fog csalódni. Szeretnivalóan hétköznapi amorfság és magányosság jellemzi ezeket a figurákat, akiket csak akkor mondhatunk csúnyának, ha félreértjük a rendező szándékát, vagy nem ismerjük a kortárs animációs közeget Andrasev Nadjától Wunder Juditon át Lovrity Annáig. Szintén érdemes még kiemelni Dudás Balázs párkapcsolati drámáját, a Két csíkot, főként Vilmányi Benett és Sodró Eliza színészi teljesítményéért. Egyikük a Guerillában, másikuk a Tóth János sorozatban, illetve mindketten a színpadon is bizonyították, hogy az újabb generáció nagy ígéretei.
