Bauhaus 100: művészeti elv és életforma

Száz éve indult a Bauhaus, a modern radikális művészet iskolája, amely bár alig másfél évtizedig működött, hatása máig meghatározó. Breuer, Moholy-Nagy, Molnár Farkas: tucatnyi magyar művész is alakította az intézmény történetét.

„Minden alkotó tevékenység végső célja az épület! Ennek díszítése valamikor a képzőművészetek elsőrendű feladata volt; e művészetek a nagy építőművészet elválaszthatatlan tartozékai voltak. Ma önelégülten, elkülönülve állnak; helyzetükön előnyösen csak minden alkotó ember tudatos együttműködése és kölcsönhatása változtathat. Építészeknek, festőknek, szobrászoknak újra meg kell tanulniuk megismerni és megérteni az épület egészének árnyalt tagoltságát; így hatja át műveiket újra, magától is az az architektonikus szellem, amely a szalonművészetben elveszett.”

Egy új világ új esztétikáját fogalmazta meg Walter Gropius német építész 1919-ben a Bauhaus manifesztumában. Az iskola, amely forradalmasította a művészet és az ipar viszonyát, mindössze 14 évig működött, a művészetekre és a társadalomra gyakorolt hatása azonban a mai napig felbecsülhetetlen. A Bauhaus történetében számos magyar művész bukkant fel, Gropius iskolájában tanított Breuer Marcell, Moholy-Nagy László és Berger Otti, a diákok között pedig olyan kimagasló alkotókat találunk, mint Molnár Farkas, Forbát Alfréd, Weininger Andor, Stefán Henrik, Johan Hugó, Blüh Irén, Fodor Etel és Kárász Judit.

Ha nem vigyázunk, nem marad semmi a hatvanas-hetvenes évek örökségéből | Magyar Hang

Aki most elépít egy minőségi ötvenéves épületet, megteremti a jogalapot a saját házának tönkretételére néhány évtizeden belül – mondja a művészettörténész.

Walter Gropius éppen száz éve, 1919. április 1-jén indította útjára a XX. század egyik legjelentősebb művészeti kísérletét. Az első világháborúban széthullott világ káosza közepette az újjászületés ígéretét az új világrend meghatározása hordozta magában. A radikális eszmék térhódítása a művészetben is jól nyomon követhető, bár ez esetben az inkább alkotói, mintsem végrehajtói energiák a társadalomtervezés kevéssé brutális verzióját valósították meg. Jól jellemzi az iskola „forradalmi” törekvéseit, hogy az első évfolyamba beiratkozott hallgatók több mint fele nő volt.

A kezdeti időkben a Bauhaus-pedagógia elveit a mozgalom fő ideológusa, Johannes Itten svájci festő, író, teoretikus határozta meg. A mazdaznan nevű, keleti gyökerű ezoterikus vallás hívőjeként Itten egy új művésztípus kialakításán fáradozott. Uralmának a holland építész, a misztika helyett a józan konstruktivizmusban hívő Theo van Doesburg vetett végett. Bár a De Stijl-mozgalmat elindító, sokoldalú holland művész elsősorban kívülről kritizálta a Bauhaust, 1923-ban mégis az ő hatására következett be látványos fordulat az iskola irányában.

Amelyben már a magyar alkotóknak is komoly szerepe volt. A jellemzően Pécsről vagy Baranyából származó művészek az expresszív szemlélet helyett elsősorban a konstrukcióban, a letisztult formákban és a racionalitásban hittek. Weininger Andor festő, építész, formatervező Doesburg asszisztenseként is dolgozott, Molnár Farkas építésszel együtt külön csoportot szerveztek, amely már az iskola következő periódusának üzenetét hordozta: a társadalom széles köre számára hasznosítható alkotásokat.

Bár a Bauhaus szó a köznyelvben elsősorban a letisztult, szögletes formákat félkörívvel megtörő, fehér, apró körablakos házakat jelenti, az iskola nem azonosítható egyetlen jellemvonással. Sokkal inkább volt életforma és sokszínű, átfogó művészeti elv, mint szigorúan körülhatárolható stílus. És még csak nem is korlátozódott az építészetre. Asztalos-, fém-, kerámiaműhely ugyanúgy működött az intézményben, mint fotográfiai stúdió, festőiskola és szövőműhely.

Bauhaus-ünnep a Weimar melletti Ilmschlösschenben, 1924-ben. Molnár Farkas a második sorban balról a harmadik (Fotó: Bauhaus 100)

A szabad szellemű, kreatív iskolában kezdte pályafutását a tanárként és formatervezőként is tevékenykedő Breuer Marcell, a huszadik századi építészet és formatervezés egyik megkerülhetetlen alakja. Breuer, miután elhagyta Magyarországot, a Bécsi Képzőművészeti Akadémián folytatott szobrászati tanulmányokat, de fél év után Weimarba utazott, ahol a Bauhaus műhelyében Walter Gropius tanítványa lett. 1925-ben mesterlevelet kapott, és az iskolával együtt Dessauba költözött, ahol mindössze 22 évesen az iskola asztalosműhelyének tanár-vezetőjévé nevezték ki. Breuer ekkor tervezte csővázas fémbútorait, köztük a biciklikormány ihlette, híres Vaszilij-széket, amely eredetileg „B3” névre hallgatott, és a festőművész Vaszilij Kandinszkij iskolai lakásába készült. Ez az ülőalkalmatosság technológiailag ugyan nem jelentett újdonságot, inkább a Bauhausra és a modernizmusra jellemző minimalizmus, a gépi esztétika és a korabeli absztrakt festészetet idéző volta miatt vált a hajlított és krómozott acélcsőből és egyedi bőrkárpitozással készült szék a Bauhaus legkeresettebb árucikkévé. Egy olasz cég még ma is gyártja a széket.

Breuer tervezte egyebek mellett a dessaui Bauhaus tanári szobáinak belső tereit és berendezését, az iskola tanítványainak házát, de a nevéhez fűződik Erwin Piscator berlini színházigazgató lakása is. Breuer 1928-ban Walter Gropiusszal és Moholy-Nagy Lászlóval együtt elhagyta a Bauhaust, és az építészet felé fordult. Egy ideig Németországban praktizált, majd Molnár Farkas és Fischer József hívására Budapestre költözött. Származása miatt azonban a Magyar Mérnök Kamara nem vette fel tagjai sorába, így itthon nem folytathatott tervezői tevékenységet, pedig több tervpályázatot is megnyert tervezőtársaival. Végleg maga mögött hagyva hazáját először Londonba, majd az Egyesül Államokba költözött, ahol a Harvard Egyetem professzora lett, Massachusettsben pedig építészirodát alapított Walter Gropiusszal. A családi házak mellett Breuer monumentális épületeket, templomokat tervezett, nevéhez fűződik a New York-i Whitney Museum of Art, a Minnesota állambeli Szent János apátsági templom, a Michigan állambeli Szalézi Szent Ferenc templom, valamint a New York-i és a párizsi UNESCO-palota is.

Breuer mellett a magyar képzőművészet máig nagy hatású alkotója, Moholy-Nagy László is kulcsszerepet játszott a Bauhaus életében. 1923-ban maga Gropius hívta az iskolába Moholyt, aki öt évig volt a fémműhely vezetője, ő volt az, aki új szellemű lámpatesteket fejleszt ki. 1928-as távozását követően színházi előadásokhoz és filmhez készített díszletet Berlinben, a hitleri terror elől először Amszterdamba költözött, onnan Londonba, végül 1937-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahol Chicagóban a New Bauhaus megalapításával próbálta új életre kelteni az iskolát, amely azonban anyagi támogatás híján hamar bezárta kapuit. Moholy viszont nem adta fel, kollégáival hamarosan újranyitotta az immár Chicago School of Design névre hallgató intézményt, amelyet 1946-ban bekövetkezett haláláig igazgatott.

A Bauhaus szövőműhelyének volt diákja, majd tanára, végül vezetője a drávaszögi Vörösmartról származó Berger Otti. Iskoláit Bécsben és Zágrábban végezte, a Bauhaushoz Dessauban csatlakozott. Az intézmény egyik legtehetségesebb diákjának tartották, Gunta Stölzl távozásával őt nevezték ki a szövőműhely élére. Az intézmény bezárása után Zürichben és Londonban is dolgozott. A harmincas évek végén felkérték, legyen a chicagói New Bauhaus textilüzem vezetője, ám a zsidó származású művész a biztos megmenekülés helyett a szülőfaluját választotta, hogy rákos édesanyja mellett lehessen. A családot 1944 májusában deportálták, Berger Ottit Auschwitzban gyilkolták meg.

A hihetetlen erőfeszítések „90 százalékát a helyi és országos szinten velünk szemben álló ellenségek elhárítására kellett fordítanunk, és csak 10 százalék maradt a tényleges alkotó munkára” – írta Gropius időskori visszaemlékezésében a Bauhaus működési nehézségeiről. Az ideológiai elkötelezettségét a kezdetektől nyíltan vállaló intézmény 1925-ben az egyre gyakoribb politikai támadások miatt Dessauba költözött. Három évvel később a harcokban megfáradt, kiábrándult Gropius leköszönt az iskola éléről, a helyére a svájci építész, Hannes Meyer került. Személyében megosztó vezető érkezett, akinek sem a külső támadások kivédésére, sem a belső feszültségek feloldására nem maradt kellő energiája.

Meyer bukását az intézmény nyilvánvaló baloldalisága okozta, bár a Bauhaus sosem vált politikai mozgalommá, a szélsőjobboldali nyomás hatására a város vezetése mégis úgy döntött, menesztik az igazgatót, akit 1930-ban Ludwig Mies van der Rohe követett. Hiába volt azonban a személycsere, a nácik egyre erősödő befolyása lassan ellehetetlenítette az iskola működését. Mies van der Rohe 1932-ben Berlinbe költöztette az intézményt, egy évre rá azonban, miután a nácik ideológusai elfajzott művészetnek bélyegezték, a Bauhaus örökre bezárta kapuit. Jeles alkotói szétszóródtak a világban, és folytatták munkájukat Chicagótól Tel-Avivig.

A Bauhaus nyomában

A Bauhaus alapításának századik és Weininger Andor születésének százhuszadik évfordulója alkalmából a művész hagyatékából nyílt kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában március 28-án Bauhaus 100 „Absztrakt revü” címmel. A New Yorkban elhunyt művész alkotásaiból 2002-ben nyolcvan mű és nyolcvan kisebb vázlat került a galéria gyűjteményébe; az anyagból most először látható válogatás július 28-áig, a tárlat középpontjában a festő, grafi kus, illusztrátor, bútor-, épület-, színpad- és jelmeztervező művész és zenész, Weininger Andor egyik legizgalmasabb alkotása, a Mechanikus színpad – absztrakt revü áll.

A Ludwig Múzeumban április 10- étől látogatható a Bauhaus 100. Program a mának című kiállítás, amely azokat a ma is jelen lévő, jellegzetes művészeti megnyilvánulásokat mutatja be, amelyekben felismerhető a Bauhaus szemléletének hatása. A közel harminc kortárs képzőművész kapcsolódó munkáiból összeállított válogatás egészen augusztus 25-éig várja a látogatókat.

Ficsor Benedek–Makrai Sonja

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/13. számában jelent meg, 2019. március 29-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/13. számban? Itt megnézheti!