Van egy különleges, meghitt hely Budapesten, a Gellérthegyen, ahova belépve az ember a múlt században találja magát. A Ménesi úton egy polgári ház első emeletén 1984 óta működik a magánkézben lévő Molnár C. Pál műterem-múzeum, amelyet a művész kisebbik lánya, Csillag Pálné Éva nyitott meg. Öt évtizeden keresztül alkotott itt a modern magyar festészet egyik meghatározó figurája, most leszármazottai – Molnár C. Pál unokája, Csillag Péter feleségével és családjával – gondozzák odaadóan életművét. A műtermet 2008-ban bővítették ki a festő idősebbik, Magda lányának szomszédos lakásával, ahogy az örökség ápolói hívják, ez lett a Tavasz terem, itt Molnár C. pályatársai – mások mellett Aba-Novák Vilmos, Paizs-Goebel Jenő, Stróbl Alajos, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Rudnay Gyula és Szőnyi István – szintén családi gondozásban lévő hagyatékaiból rendeznek időközönként kamaratárlatokat.
Most viszont minden talpalatnyi helyen a 125 éve született Molnár C. Pál képei láthatók. A XX. századi magyar képzőművészet egyik legizgalmasabb figurája kalandos életet kapott a sorstól, a derű és a szépség iránti szenvedély segítette át a legnehezebb időszakokon is.
1894. április 28-án született Battonya-Tompapusztán egy svájci francia származású nevelőnő és egy uradalmi intéző gyermekeként. A „nagy festők éve” volt ez, hisz ekkor látta meg a napvilágot Szőnyi István, Aba-Novák Vilmos és Dési Huber István is. Kamaszként Molnár C. megnyerte a Zászlónk című diákújság országos rajzpályázatát, ez a momentum terelte végül a művészpálya felé. A Képzőművészeti Főiskola elődintézményében, a budapesti Mintarajziskola és Rajztanárképző Főiskolán tanult, ahol az iskola vezetője, Szinyei Merse Pál is felfigyelt sokoldalú tehetségére, a mester még a nyári szünetre is meginvitálta a család fonyódi nyaralójába, hogy vigyázzon az unokáira.
Molnár C. Pál később egy államtitkárnál vállalt házitanítói munkát, a család révén sikerült eljutnia Svájcba. Mérföldkő volt ez az időszak számára, hisz itt, Lausanne-ban rendezték meg élete első kiállítását. Svájcból Párizsba vitte az útja, ahol egy louvre-beli Tiziano-kép másolásával bízta meg egy svájci hölgy, aki ennek fejébe finanszírozta párizsi tartózkodását.
A jubileum alkalmából megnyílt Boldog művész című tárlat kronologikusan mutatja be a sokrétű életművet. Megjelennek a pezsgő párizsi utcaképek, balerinák, de az amerikai Miss Barbara portréja is látható. A fiatal festő az újvilágba is követhette volna a szerelmét, de a honvágy szinte fizikai fájdalomként terítette le Molnár C. Pált. „…pedig hogy megszerettem az életet Párizsban! Azonban ez időben először megmozdult bennem valami. A honvágy. Aztán egy szép napon, mintha egy szempillantás alatt elállt volna a lélegzetem, megszűnt volna a szívverésem, úgy éreztem, meg kell halnom, ha haza nem térhetek” – olvasható Életem története című önéletrajzi írásában, mely 2016-ban látott napvilágot a család gondozásában.
Párizsból hazatérve a Belvedere Szalonban rendezték meg első hazai tárlatát Fónagy Béla művészettörténész vezetésével, akinek indíttatására Molnár C. Pál ekkor ragasztotta vezetéknevéhez a C betűt svájci-francia édesanyja, Jeanne Contat iránt érzett hálából. „Bemutatkozásom nagyjából sikeres volt. A jobboldali sajtó támadott. Nyugati, defetista, netán kommunista beszivárgó. A baloldalról örültek képeimnek, progresszívnek, újnak és egyéninek ítélték. Mindjárt besorolást is kaptam. Az akkoriban alakult KUT (Képzőművészek Új Társasága) tagjává választott” – írja memoárjában. A valódi ismertséget mégis az Est-lapokban megjelent humoros, art déco stílusú illusztrációi hozták meg számára, ekkor vált ismerté az MCP monogram is.
Molnár C. éveken át naponta küldte, még külföldről is, dinamikus, sajátos technikájú tusrajzait a pesti nagypolgárság életéről, a kávéházak és a sportpályák mindennapjairól, volt, hogy mindhárom lap, a Pesti Napló, Magyarország és az Est is közölte rajzait. De ekkoriban készítette a Modiano cigarettát reklámozó győztes pályaművét is, illetve Saci Von Blondel, a német némafilmek sztárja Csak a fényre vigyázz című verseskötetének illusztrációját, közte a záró, Happy end című vershez készült a Szerelem című megindító képet, amelyen a nő és férfi profilja érzékien, mégis magasztosan olvad egybe.
1927-ben az Ernst Múzeumban rendezett Egyházművészeti Pályázaton és kiállításon Szent Ferenc-rajzsorozatával első díjat nyert, Gerevich Tibor professzor-kurátor támogatásának köszönhetően hároméves római ösztöndíjat kapott a Collegium Hungaricumba.
Molnár C. Pál Svájc és Párizs mellett Rómát tartotta még valódi mesterének: 1928 és 1931 között tanult az örök városban, Aba-Novák, Szőnyi és Pátzay Pál mellett első ösztöndíjasként a Római Magyar Akadémián. Boldog alkotóéveket töltött itt, mégis ekkor festette a szürrealizmus és a metafizikus festészet hatását mutató Vénasszonyok nyara című festményét, amelyen üresen, vér és őszi levelek gyűrűjében lebeg egy menyasszonyi ruha, amit elhagyott az élet. Két apró, zöld levél mégis megbújik a kép sarkában – a remény volt az, ami Molnár C. Pál élethez való viszonyát mindvégig meghatározta. Ez idő tájt kezdetett a fametszetekkel is kísérletezni, ezek közül kiemelkedik Edmond Rostand Cyrano de Bergerac című könyvéhez készült illusztráció, amely 1937-ben a párizsi világkiállítás nagydíját nyerte el. Közben folyamatosan festette „tájmonográfiáit”, a szülőföld, Itália és az Alpok vidékéhez fűződő kapcsolata jelenik meg ezeken az „útijegyzeteken”.
A római évek után, a külvilág borzalmai elől menekülve fordult Molnár C. Pál az egyházi művészet felé: Kőszegtől, Budapesten át Battonyáig rendeltek tőle szárnyas oltárképeket, ekkor készült a Városmajori templom Szent Imre-oltára vagy a Batthyány téri Szent Anna-templom mennyezetfreskója. Életművében meghatározó helyet foglaltak el az Assisi Szent Ferenc életének történéseit feldolgozó ábrázolások és a Mária-képek, az újkori modern festők közül szinte senki nem festett ennyi Madonnát, mint ő. „A művészet nem játszik a politikával. Amaz örök, emez a korhoz idomul és változó. Úgy gondolom, hogy az igazi művészet a vallás megnyilatkozásának egy formája” – vetette papírra Vallomások című írásában.
Molnár C. Pál közvetlen, gyöngéden emberi stílusával megújította az egyházművészetet: festményein profánná válik a szakrális, és szakralizálódik a profán. Az 1934-ben készült Angyali üdvözlet című képén az angyalt szeretett feleségéről, Gstettner Alice-ról mintázta, a Menekülés Egyiptomból című alkotásán a reneszánsz táj mellett a Ménesi úton végigfutó lazacszínű támfal köszön vissza. Művészetének visszatérő témája volt az angyali üdvözlet, de minden kép közül kiemelkedik az, amelyet ugyan a festő szülőfalujában létrehozott emlékházban őriznek, de most a budapesti tárlaton is kiállítottak. Erőteljes, meleg színek, tónusváltozások, fényjátékok jellemzik ezt a képet, amelyet a Battonyai Molnár C. Pál Emlékház nemrég pályázati támogatás segítségével restauráltatott, a munka során a festmény hátoldalán egy önarckép, egy műtermi enteriőr és még néhány eddig nem azonosított képrészlet is előkerült.
A háború utáni időszakban Molnár C. Pál egyházi képei miatt a művészeti életben a „tűrt” kategóriába került, 1959-ig csupán egyházi megbízásokat kapott. Idővel a kultúrpolitika is megenyhült irányába, egyre több hazai és nemzetközi kiállítson szerepelhetett. Élete alkonyán műtermi magányba vonult: vészjósló az 1972-es müncheni olimpián történt terrortámadás után készült festménye, a Cézár halála, amelyen a római császár arctalan gyilkosai menekülnek a végtelenbe futó oszlopcsarnok között. Ez a kép előrevetítette a sötét jövőt. Bár Molnár C. Pál nem élhette meg, de mi pontosan tudjuk, hogy azóta milyen tragédiák sújtották az emberiséget. Halála előtt nem sokkal a Békési Életben beszélt arról: „Festeni nekem érzéki gyönyört jelent. S élnem csak addig érdemes, míg ezt tehetem. A be nem következő száz évre is lenne mit festenem. Csakhogy az »az élet rövid, a Művészet örök.«”
A Boldog művész című kiállítás 2019. június 29-ig látható csütörtökön, pénteken és szombaton 10–18 óráig. Előzetes jelentkezéssel a család csoportok, iskolák számára bármely más időpontban is szívesen bemutatja a jubileumi tárlatot.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/15. számában jelent meg, 2019. április 12-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/15. számban? Itt megnézheti!
