Az életünk túlságosan átpolitizált, legalább az a kis idő legyen kivétel, amíg az emberek a műsorát hallgatják – mondta Kőhalmi Zoltán. A humorista, stand-up komikus nem akar megmondóember lenni, nagy igazságok helyett inkább a közös kis dolgainkat igyekszik színpadra vinni, amelyekben mindenki magára ismerhet. Kőhalmi Zoltánnal a Karinthy-gyűrűről, a zárkózottságról, a család vétójogáról, a trágárságról, az első könyvéről és a sumér istenségek szakálláról beszélgettünk.
Részletek a Magyar Hang július 5-i (2019/27.) számában, pénteken megjelent interjúból!
(...)
– Idén Bagi Iván és Nacsa Olivér párosa kapta a Karinthy-gyűrűt. Díjazásuk nyomán több helyen udvari humoristákról, lakájhumorról írtak, nem az volt a kérdés, hogy jó vagy rossz, amit csinálnak, hanem hogy politikailag melyik oldalon állnak. Létezik jobb- és baloldali humor?
– A művészeket kapásból besorolják valahová. És ehhez nem is kell feltétlenül állást foglalni valamelyik oldal mellett, elég, ha a közönség kitalálja valakiről, hogy hová tartozhat. Röhejes, hogy aszerint ítélnek meg, mondjuk, egy karmestert, hogy bal- vagy jobboldali. Egy rokonom úgy oldotta meg ezt a helyzetet, hogy két helyre vásárolt bérletet a koncertterembe, ha jobboldali karmester vezényelt, akkor a baloldali páholyból hallgatta, ha baloldali, akkor jobbról. Ennyit tudott tenni a pártsemlegesség érdekében.
Ami engem illet, a színpadon szándékosan nem beszélek közéleti dolgokról. A Heti Világgazdaság (Hvg) címlapjáért felelős tervezőként azonban nem tudom távol tartani magam a közéleti humortól, a Facebookon meg is találnak emiatt a sértett fanatikusok. Egy idősebb úr, amikor rádöbbent, hogy közöm van a Hvg-hez, dühösen fröcsögve vádolt meg, hogy a baloldal szekértolója vagyok, amit sokáig titkoltam ugyan, de végül csak lelepleztem magam, és így a kétmillió jobboldali szavazó bojkottálni fogja a műsoromat, én pedig éhen halok. Erre csak azt tudtam válaszolni, hogy remélem, a közönség ennél árnyaltabban gondolkozik, és végül nekem lett igazam, hiszen még mindig nem haltam éhen.
– Nem vállalja a baloldali szekértoló szerepét?
– Egyes kérdésekben konzervatív vagyok, másokban liberális, egyik politikai oldalhoz sem tudom odasorolni magam.
(...)
Ki fog felelni és miért? Kossuth vagy Széchenyi hatására növesztett szakállat? A politikai távolságtartás a személyiségéből fakad, vagy tudatos alkotói döntés? Zárkózott, szorongó emberként nem megterhelő a színpadi kitárulkozás? Milyen a sötét oldala? Az előadásaiban kiemelt szerep jut a családjának, hogy viselik, hogy a nagy nyilvánosság előtt kibeszéli őket? Van beleszólásuk, hogy mi kerüljön be róluk a műsorba? A gyerekei megnézik a színpadon? Mennyire határozzák meg a műsort a nézők, létezik rossz közönség? Van olyan fellépés, amit nem vállal el? Zavarja, ha megismerik az utcán? Hogy áll a könyve? Nem cseréli fel a standupot a regényírásra? Meddig lehet csinálni a standupot? Foglalkoztatja a legendává válás? A válaszokat keresse a Magyar Hang július 5-én megjelent 2019/27. számában!
Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/27. számban? Itt megnézheti!
