Vidám zsibongás töltötte be a minap az egykori Vörösmarty mozi helyén az elfogadás és a befogadás jegyében immár három éve működő Premier Kultcafét. A Csalogány Intézmény értelmileg akadályozott diákjai gyülekeztek izgatottan, büszkén nézegetve a kávézó falán kiállított alkotásaikat. – Nézd, milyen szép! S milyen jók a színek! – szólít meg Szabina az egyik kép előtt, amelyben az ő munkája is benne van.
Pillanatok alatt többen is körénk gyűlnek, s azonnal megnyílva mesélik, milyen jó festegetni Csaba bácsi művészetterápiás óráin. Dóri, Szabina, Bence és Barnus egymás szavába vágva mondja lelkesen, mennyire megnyugtatják őket a szép színek és a zene. Meg milyen boldogok, hogy mindent kiadhatnak magukból, s egyre ügyesebbek.
A fogyatékkal élő fiatalokat nevelő Csalogány Intézményben egy éve működik a művészetterápiás csoport, és már negyedik alkalommal mutatják meg alkotásaikat a nagyközönségnek. Joggal büszkék arra, hogy ezek a foglalkozások a felszínre hozták a bennük rejlő képeket, feltárták a bennük rejlő csodát.
Pásztor Csaba 14 éve dolgozik gyógypedagógusként és művészetterapeutaként az intézményben, amely mindig nagy hangsúlyt fektetett a művészeti, ezen belül is a vizuális nevelésre. A művészetterápia a vizuális terápia egyik ága.
„A művészetterápia nem művészképzés. Mindenki számára nyitott és elérhető. A mindannyiunkban ott lévő teremtő, alkotó képességre épül. Nagyon sokan nem tudják, hogy ez a bennünk lévő alkotóerő velünk született, és megjelenésre, megnyilvánulásra törekszik. Keresi a szépséget, amely harmóniával tölt el bennünket. A mások alkotásaiban való gyönyörködés mellett fontos számunkra, hogy az a néhány ecsetvonás, amely a lelkünkből érkezik, kifejeződhessen. Pár ecsetvonás, játék a színekkel is üdítő, örömet adó lehet lelkünk számára” – írja Antalfai Márta pszichológus, akitől Pásztor Csaba is elleste a művészetterápia fogásait. Az ő iskolája főleg a szimbólumokra helyezi hangsúlyt, módszere a Jung-féle pszichológiából építkezik. Carl Gustav Jung svájci pszichiáter, pszichológus mondta, hogy „minden ember művész, és mindenkiben ott van a művész”.
Nem hülyék, inkább mi vagyunk azok | Magyar Hang– Az évkör Antalfai Márta olvasatában azonos az emberi élet fejlődési szakaszaival. Az iskolai év egy évkörre épül, így nagyon jól illeszthető a gyógypedagógia időrendi beosztásába és módszerébe. Ezen belül pedig a habilitációs, rehabilitációs tevékenységbe – magyarázza Pásztor Csaba.
A Csalogányban kis csoportokban, elsősorban olaj- és zsírpasztellel, az átlagosnál jóval nagyobb felületeken dolgoznak, mégpedig az adott témához kapcsolódó zenékre és versekre. Szabad alkotás folyik, így ami a gyerekeknek az adott téma kapcsán eszébe jut, azt nyugodtan megfesthetik. A vizuális művészetpedagógia egy másik szaktekintélye, Sándor Éva szavaival ez szabad festés védelem alatt. A gyerekek a belső világukat hozhatják a felszínre.
– Inkább magának az alkotás folyamatának megélése a fontos. Nem az, hogy a virág szép legyen, hanem olyan, amilyennek ő elgondolja. Jelmondatunk, „engedd, hogy a kezed vezessen!”. Az alkotó folyamatot a saját szintjükön megélhetik. A gyerek szabadon dolgozhat, ami már önmagában kiteljesedés. A figyelem csak rá fókuszál, és annyit dolgozik, amennyi jólesik. A művészetterápiának védett közege van, így az adott témáról úgy nyilatkozhat meg, ahogy ő szeretne. A gyerekek saját életük mélységeit mesélik el egy-egy alkotás kapcsán, kitárulkoznak, és elkezdenek beszélni, ami sokszor megdöbbentő. Gyakran jelentéktelen vonalakból egészen mély beszélgetések alakulnak ki – meséli Pásztor Csaba, hozzátéve, hogy ezek a fiatalok ugyanolyan alkotásokra képesek – különösen érvényes ez a posztmodern világban –, mint a többségi társadalom művészei.
A kiállítás különlegessége, hogy az alkotások hulladék papírra készültek. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ezzel is felhívják a figyelmet arra, felfokozott világunkban nagyon sok dolgot használunk, elhasználunk, majd kidobjuk.
– A fogyatékkal élők világa is kicsit használva van. Karácsonykor, gyermeknapon nagyon sokat hallunk róluk a médiában és másutt, máskor azonban teljesen belesimulnak a hétköznapokba, és nem nagyon látszanak. Ezek az alkotások viszont már értéket képviselnek, és magas szintű művészeti tudásról tesznek tanúbizonyságot – magyarázza a művészetterapeuta, hozzátéve, hogy ezt a gondolatot próbálta kifejezni a terápiás folyamat felépítésekor az anyagok kiválasztásával is.
Az elmúlt jó tíz évet nézve van elmozdulás a fogyatékkal élők társadalmi megítélésében, felerősödtek az integrációs törekvések, ezt a folyamatot előrevitték az egyre nagyobb számban megjelenő szakmai anyagok, a szakmai konferenciák is. Segítik a be- és elfogadást az ilyen kiállítások is, hiszen a többségi társadalom is rálát e közösségre.
– Jó itt dolgozni, befogadtak, számítanak rám – mondja büszkén már Gyuri, a Kultcafé tucatnyi dolgozójának egyike is. Társaival együtt ő abba a 15-20 százalékba tartozik, akiket a Magyarországon élő mintegy félmillió fogyatékkal élő felnőtt közül foglalkoztatnak. Miattuk nagyon fontos, hogy az ismert műsorvezető, Kárász Róbert vezette Fogadj Örökbe Egy Macit Alapítvány létrehozta a fogyatékosságbarát közösségi teret, a Premier Kultcafét.
Egy vállalkozás, ahol azért küzdenek, hogy a fogyatékosság ne legyen stigma | Magyar Hang– Nem az volt a célom, hogy a többségi társadalomhoz közelebb hozzam a fogyatékkal élőket, hanem az, hogy meg tudják mutatni, mire képesek, mennyi szeretet, akarat lakozik bennük. Az volt az elsődleges cél, hogy a megváltozott munkaképességgel élők számára munkát adjunk. Egyre növekszik azoknak a száma, akik ezt természetesen tudják kezelni, a társadalmi elfogadottság szempontjából azonban mindenki számára az egyik legfontosabb visszajelzés, hogy adnak-e neki munkát, avagy sem. Abszurd, hogy az ő világuk 80 százalékát nem foglalkoztatjuk – fogalmaz Kárász Róbert, hozzátéve, hogy ez a foglalkoztatás nem egyszerű, de kellő empátiával megoldható feladat.
Emellett itt az ideje annak is, hogy ezt a világot megismerjék. Ha másért nem, hát azért – fogalmazott a kiállítást megnyitva a Csalogány Intézmény igazgatója, Kántor Gézáné –, mert másokban igen, de az értelmi fogyatékosokban még soha nem csalódott. Ők azok, akik megtanítanak bennünket arra, hogy nem elég az elvont szeretet. Ők őszintén tudnak szeretni.
S hogy mennyire, azt a megnyitó végére már a nyakamba ugró Pisti bizonyítja.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/24. számában jelent meg, 2019. június 14-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/24. számban? Itt megnézheti!
